Beerősített az ősz várva-várt lemezmegjelenések terén, a Punching The Sky-t megjelenése óta szinte egyfolytában hallgatom – hozzákeverve a korábbi Armored Saint-kiadványokat, pont azért, hogy pontosan a helyére kerüljön minden. Tény, hogy mindig szerettem a lemezeiket, de John Busht érzelmileg inkább az Anthraxhez kötöm – annak idején agyonhallgatt...

Kölyökkorom óta rendszeresen felbukkan egy-egy előadó a magyar könnyűzenei színen, akik most már aztán tényleg nemzetközi karriert fognak befutni, már csak át kell lépni azt a bizonyos küszöböt, ami a széleskörű, nyugati népszerűség ajtaja előtt fekszik keresztben, meg is jelent az ehhez nélkülözhetetlen angol nyelvű változat, jobb-rosszabb kiejtés...

Az apokaliptikus víziókban amúgy is igen gazdag 2020-as év szinte üvöltött egy Zeal & Ardor-kiadványért, amely könyörgés végül a Wake Of A Nation EP képében talált meghallgatásra. A formátum aligha lep meg bárkit is, az idei év slágerterméke – a jól ismert okok miatt – kétségkívül a középlemez, no meg persze a koncertfelvételek. Ez esetben mégi...

Nem véletlenül mémesedett a ...but what does Corey Taylor think? téma: általában az egész világ pontos képpel rendelkezik róla, mit gondol Donald Trumpról, a BLM mozgalomról, a veganizmusról, a koronavírusról, a szíriai háborúról, a társasutazásokról, a mopsztenyésztésről vagy az elektromos fogkefékről a Slipknot és a Stone Sour torka. Azonban egésze...

Ha nem jön közbe a járvány, már augusztus óta kézben tarthatnánk a Carcass új, Torn Arteries című nagylemezét, de mint oly sokan, Jeff Walkerék is eltolták a megjelenést. Végül is már hét év eltelt a visszatérő Surgical Steel óta, szóval pár hónap ide vagy oda semmit sem számít... A zenekar ugyanakkor mutatni szerette volna, hogy mozgolódnak, és ha k...

A kezdetektől fogva – azaz vagy nyolc éve – figyelem a nagykanizsai favágók útját, így aztán az első sorból követhettem végig, ahogy a The Bad Memories Lodge bemutatkozásán szereplő, tisztábban stoner/sludge állagú muzsika folyamatosan átadta a helyét valami összetettebb, ugyanakkor nyersebb dolognak. A folyamat már a The Heritage EP-n kezdetét vette, ...

Sokszor tesszük fel a költői kérdést egy-egy remek, de valamiért mégis kult-státuszban rekedt zenekar kapcsán, hogy vajon miért nem futottak be soha, jutottak reflektorfényhez vagy kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna? Nos, ha a Heathen utolsó évtizedét nézzük, esetükben azért viszonylag könnyű megválaszolni ezt a kérdést. A 2010-be...

Először azt akartam írni, meglepő, milyen marha jó csajbandák érkeznek Svédországból a rockos vonalon az elmúlt években-évtizedekben, aztán rájöttem: ez a megállapítás gyakorlatilag bármilyen alstílust vagy megkötést behelyettesítve is igaz. Vagyis egyrészt nincs benne semmi meglepő, másrészt tök felesleges és értelmetlen mindezt leszűkíteni erre a...

Bevallom, grindcore-t relatíve ritkán hallgatok, de ha igen, megvannak a bejáratott kedvenceim. Az egyik a zombik földjéről származó Pig Destroyer, akiket ugyan nem prezentáltunk sosem túl a Shock! „hasábjain", noha néhányunk kimondottan szeret eltocsogni a lábunk köré ívesen csavarodó belek véráztatta nyomvonalán.

Nem mindig jó ajánlólevél, ha egy zenekar stílus meghatározása mellett az olasz progresszív metál jelző szerepel. Mostanában jómagam is az érdeklődés minimális jele nélkül pörgetem tovább a naponta felbukkanó talján csapatokat, ámde az olyan jól bejáratott nevű, több évtizedes pályafutásra visszatekintő bandák, mint a DGM, azért rendre megtorpanásr...

A Fixation egy fiatal norvég csapat, akik az áttörés kapujában állnak, és bemutatkozó EP-jük mellé csatolt infólapon a szokásos szóvirágokkal próbálnak meggyőzni, hogy miért különlegesek. Ragadós dallamok, masszív melodikus szintitémák, súlyos riffek a Bring Me The Horizon, a Nothing But Thieves és az Architects nyomvonalán – ezerszer hallottuk, de...

Nyolcadik kerületi gyerekként, a régi kínai piac vonzáskörzetében lakva örökre beleégett a retinámba egy vizuális élmény a Benedictionről. A megboldogult '90-es években ugyanis – valami csoda folytán – egy nagy adagnyi ocsmány, lila-mályva színátmenetben pompázó dzseki is bekerült a rengeteg hamisított cucc közé a Kőbányai úton, a hátán a jellegzet...

Néhány hete látott napvilágot a kilencedik Ayreon-nagylemez, mely egyértelműen kakukktojás: a Transitus ugyanis eredetileg nem is Ayreon-anyagnak készült. A sokszereplős, grandiózus sci-fi konceptlemezekben verhetetlen projekt mögött álló agy, Arjen Lucassen ezúttal ugyanis valami mást vett a fejébe. Romantikusabbat, drámaibbat akart alkotni, egyfa...