Shock!

december 15.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Brant Bjork: Jacoozzi

brantbjork_cBrant Bjork egy ösztönlény. Illetve ez azért nem hangzik a legszebben, úgyhogy inkább mondjuk úgy, hogy olyan intuitív ember, aki inkább hallgat a pillanatnyi hangulatára, mint a logikus gondolkodásra, akit mindig a megérzései vezetnek. Ez eddig is jellemző volt rá, most meg aztán pláne. Mert hogy az van, hogy a legutóbbi Bjork anyag, a Jacoozzi, bizony közel sem a legújabb szerzeményeit tartalmazza. Ezeket a dalokat ugyanis kábé tíz éve, a Punk Rock Guilt és a Gods & Goddesses anyagainak a megírása között rögzítette a jó Brant, hirtelen ötlettől vezérelve, csak bement a stúdióba, és néhány nap alatt szép egymásutánban feljátszott minden hangszert egymaga, mintegy saját magával jammelve.

És ez a lelazult, ad hoc jelleg teljes mértékben érződik is a bugyborékoló jakuzziban, egyrészt a tíz dal hozza a már jól ismert, mindenbe beleszaró stonerhippi-feelinget, másrészt pedig egyetlen kivétellel instrumentális tételekről beszélünk. Emellett sajnos az is igaz, hogy némelyik olyan, mintha csak dalvázlat maradt volna, a Five Hundred Thousand Dollars például mindenképpen, hiszen ez nem más, mint egy alig negyvenöt másodperces dobszóló, de a hosszabb számokban (és azért vannak itt hat-hét perces „eposzok" is) sem nagyon bukkan fel több egy-két témánál, aztán ezt variálgatja jó hosszan. Az első két dal (Can't Out Run The Sun, Guerrilla Funk) hossza együttesen például üti a negyedórát, és hiába tetszik mindkettő, ez azért sok a jóból. De később a szinte slágeres Lost In Race-ben sincs bő hatpercnyi kraft.

megjelenés:
2019
kiadó:
Heavy Psych Sounds
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Pedig az összkép igencsak változatos: van itt blues (Mexico City Blues), funk (Guerrilla Funk), elektromos zongorás, nem kicsit Doors-ízű hippizene (Mixed Nuts), fuzzos recsegtető (Polarized), meg persze már-már akusztikus lírázásba hajló merengés (Do You Love Your World?). Ezutóbbi egyébiránt a lemez zárótétele is, és kakukktojásként az egyetlen énekes dal, ami tökéletesen mutatja meg, milyen is a Jacoozzi: szép-szép, és tényleg jólesően elbódító, de a harmadik-negyedik hallgatás környékén ez már nem lesz elegendő, és az egész kezd halálosan untatni. Azért nincs gond, a jó Brant koma továbbra is ott van legnagyobb stoner hőseim között, de a következő anyagába azért majd kicsit több energiát is belefektethet.

 

Hozzászólások 

 
#1 cápaidomár 2019-12-03 19:51
Nagyon '70-es évek a borító.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.