Akkora csend honolt az utóbbi években a Mekong Delta körül, hogy el is könyveltem magamban a német techno-thrash kult-formáció feloszlását. Az ugyanis egy dolog, hogy a Ralf Hubert basszusgitáros/multihangszeres/zenekarvezető/mágus irányította brigád sosem követte a turné-album-turné-turné menetrendet, de olyan mindössze egyszer fordult elő karrier...

Az igazság az, hogy nem sok mondanivalóm volt a Sorcerer új anyagáról, tekintve, hogy visszatérő (de valójában első) lemezükről én írtam , és egy körrel később kollégám is kifejtette , hogy miért is annyira jó muzsika ez. Emellett a svéd heavy metal rutinos ismerőinek nem is nagyon kell magyarázni e doomos, borongós, mégis pozitív érzéseket keltő stílu...

A The Hellfreaks története 2009-ig nyúlik vissza, de a mi radarunkat az elmúlt években pár híren kívül elkerülte a zenekar, én meg a leírás alapján nem is gondoltam a korábbi anyagaikat ízlésembe vágónak, hiszen a punk nagyon nem a terepem, a pszichobilly is csak mértékkel. 2016-ig három lemezt jelentettek meg, más felállással, az idei God On The R...

Kultikus. Roppant jól hangzó jelző ez, amely zenekarok esetében egyszerre hordozza magában a különlegesség ígéretét, illetve rajongói oldalról azt, hogy aki efféle csapatokat hallgat, valami beavatott, ha úgy tetszik, kiválasztott kör tagja lesz. Talán mi is gyakrabban dobálózunk a kelleténél a cikkekben ezzel a szóval, és nyilvánvalóan azért pont a...

Újabb Frontiers-projekt, benne ismét – viszonylag – ismert nevekkel: a Her Chariot Awaits zenei agya Mike Orlando gitáros (Adrenaline Mob), jobbkeze pedig a Sireniában feltűnt Ailyn Giménez énekesnő (ex-Sirenia). A kettőst Jeff Thal dobos és Brian Gearty basszusgitáros egészíti ki, aztán majd meglátjuk, lesz-e ebből az egészből hosszabb távon is va...

Bizonyos zenekarok szinte lineárisan haladnak előre az évtizedek során, másoknál sokkal komolyabbak a kilengések. A Paradise Lost kétségtelenül utóbbi klub tagságát gyarapítja, de mára valahogy náluk is letisztult, kiegyensúlyozottá vált minden. Nekem legalábbis egy elégedett, magával kiegyezett zenekar képe jön le az interjúkból és az utóbbi több ...

Nem sok értelmét látom annak, hogy minden egyes nap tudósítsunk az óránként felbukkanó fiatal csapatok aktuális megjelenéseiről, hisz az esetek túlnyomó részében ritkán beszélhetünk igazán kiemelkedő produkciókról. Néha azonban csak-csak előbukkan egy-egy fényesen csillogó anyag a ránk zúdított kultúrtermékek fullasztó özönéből, amelyekről azért ér...

No, ezt is megértük. Hosszú-hosszú csend(*) után új lemezt jelentetett meg a Zöld Szegfű fedőnevű norvég prog-doom intézmény, akiket jómagam a harmadik lemezzel ismertem meg, de az óskandináv metal mitológia szerint olyan őskövületek ők, hogy például az In The Woods is belőlük nőtte ki magát. (*Olvastam már tizennégy-tizenöt éves szünetet is a sajtó...

A valóságban nem klappol minden, ami papíron csodaszép, és lehet, hogy a gitáros pénztárcája is hangosan tiltakozna ellene, de van nekem egy viszonylag régi fixa ideám Gus G.-vel kapcsolatban. Szerintem ugyanis a görög gitárhősnek nem annyira Ozzyhoz kellett volna bekerülnie bő egy évtizede, hanem inkább Ronnie James Dio mellé mondjuk úgy hat-hét é...

Speciális, nyolcszámos anyaggal vészeli át a COVID-időket az Angertea, és pont ez a különleges, gyűjteményes jelleg az, ami miatt inkább EP-nek kell hívnunk a Crocodile Nervest – holott bő negyvenperces hossza alapján nyugodt szívvel beszélhetnénk „nagylemezről" is. Ennek az egésznek persze mostanság alig valami jelentősége, pláne, hogy egyelőre cs...

A retrózós metálbandákat általában lehet szeretni, hiszen jó érzéseket ébresztenek a hallgatóban, egyszerre elégítik ki a nosztalgiára és új élményekre egyaránt vágyók igényeit. A Wolfot pedig már csak azért is különösen, mert jó tíz-tizenöt évvel a hullám előtt retróztak, tekintve, hogy jó két évtizede jelen vannak már a színtéren. Amiből pedig má...

Ross Friedman, a Manowar első hat albumának gitárosa aligha szolgál különösebb bemutatásra, ez pedig már a negyedik nagylemeze saját formációjával, saját márkanéven. Nyilván az sem lep meg különösebben senkit, hogy noha Ross az amerikai punkszíntéren is alapfigurának számít a The Dictators egyik alapítójaként, a Ross The Boss zenekarban ízig-vérig ...

Nagy ritkán, de bizonyos esetekben akad pozitív hozadéka a körülöttünk zajló zombiapokalipszisnek felfordult világnak. És most nem arra gondolok, hogy jó pár zenész az elmúlt időszakban magából kivetkőzve, hetente többször élőzik instán. Igen ritka, hogy az ilyesmi hosszú távon nem válik mérhetetlenül unalmassá és kiszámíthatóvá, meg az a bizonyos ra...