Shock!

december 10.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Work Of Art: Exhibits

workofart_cHa jobban belegondolok, a Work Of Art közelmúltban megjelent negyedik opusza talán az első a diszkográfiából – a debütálást leszámítva –, amelyet nem előzött meg részemről különösebben izgatott várakozás. Pedig nagyjából hat-hét évvel ezelőtt még olyasmi frázisok is képesek voltak kiszaladni belőlem, mint hogy „a Work Of Art az új Toto" és hasonlók... Aztán valahogy a 2014-es Framework gyorsan visszarántott a földre. Na persze nem azért, mert szakmailag bármi kívánnivalót hagyott volna maga után, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy az igencsak biztató kezdés után viszonylag hamar elérkezett a csapat a fejlődés zsákutcájához, és gyakorlatilag ugyanazokat a készségszintre fejlesztett dalszerzői paneleket papagájkodják újra és újra. Ennek tükrében számomra talán kedvezőbb fordulat, hogy az Exhibits végül öt hosszú évet váratott magára, ugyanis elképzelhető, hogy pár évvel korábban még a durcás óvodás és a tökfőzelék esetéhez hasonlatos módon bojkottáltam volna egy esetleges új hanganyag meghallgatását. Ezzel szemben viszont most egyértelműen kijelenthetem: ismét rongyosra fogok hallgatni egy Work Of Art-albumot!

megjelenés:
2019
kiadó:
Frontiers
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Nehéz egészen pontosan meghatározni, mi bizonyul nálam határozottan működőképesebbnek, mint öt évvel ezelőtt, az alapanyag ugyanis nagyjából a szokásos Work Of Art-massza. Ugyanakkor a Robert Säll által elmondottak – miszerint direktebb módon törekedtek az AOR hangzásvilágra – ténylegesen tetten érhetők, és kifejezetten pozitív irányba mozdították el a muzsikát. Talán még azt is megkockáztatom, hogy minden eddiginél letisztultabb, lényegre törőbb fogalmazásmóddal operálnak, ezáltal pedig a dalok is hatásosabbnak tűnnek, mint legutóbb. Már kapásból a lemezindító Misguided Love izgatott, pattogós slágertémája is érezteti, hogy ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek a vezérdallamok és a verze-refrén körforgás természetes összhatására, mint a harmóniafűzési bravúrokra. Mindehhez pedig adott a továbbra is szinte meseszerűen tökéletes hangi adottságokkal bíró Lars Säfsund, akinek minden elénekelt strófája után csak dobálom a hátasokat. Költői kérdésem pedig a következő: miért kell egy ekkora talentumnak annyi tehetségtelen, túlértékelt figura árnyékában ténykednie, és miért nem történhet ez mondjuk fordítva?

Minden különösebb hezitálás nélkül kijelenthetem, hogy a műfajban általam már rég tapasztalt módon egységes színvonal jellemzi az anyagot, egy kulcsmomentum azonba véleményem szerint toronymagasan kiemelkedik az impozáns felhozatalból. Vince DiCola neve ugyan a rockzenei beállítottságú közönségnek valószínűleg kevésbé csenghet ismerősen, a filmes szakmában ellenben megkerülhetetlen érdemei vannak olyan mára alapvetéssé vált mozifilmek soundtrackjei által, mint például a Rocky negyedik része vagy a Transformers. S hogy mindez miért érdekes az aktuális Work Of Art-album kapcsán? Nos, úgy alakult, hogy a This Isn't Love című szerzeményhez a veterán zeneszerző-mágust kérték fel eredetileg csupán a billentyűsávok feljátszására, Vince azonban olyannyira komolyan vette a feladatát, hogy a session-billentyűs megbízás hangszerelői munkába torkollott... Az eredmény pedig egy olyan borzongató módon elővezetett időutazás a '80-as évek közepéig, amelyhez foghatót ma már világszerte is legfeljebb csak két kezemen megszámolható előadótól nyílhat alkalmunk hallani, de az is elképzelhető, hogy csupán a becsléseim túlzottan nagyvonalúak. Részemről meg is van az év dala!

A csapat kreatív agytrösztjének mondható Robert Sällnél jelenleg nem sokan értik jobban ezt a műfajt, és még azt is elnézem neki, hogy szerzőként időnként azért enyvesebb a keze a kelleténél. Így például nehéz volna letagadni az egyébiránt mesteri módon megírt Another Night átfedéseit a Burning Heart című Survivor-opusszal (talán épp a Vince DiColával való együttműködés hatására hallgathatták át újra az ezt tartalmazó Rocky-filmzenét), avagy a What You Want gitártémájában is hemzsegnek a neilzazaizmusok, nem beszélve a záró Let Me Dream Foreigner-koktéljáról. Motívumokat kölcsönözni azonban nem csupán közép-európaiasan, hanem ízlésesen is lehet, a Work Of Art esetében pedig a túláradó tehetség és maximalizmus az esetlegesen deja vu érzéseket keltő megmozdulások esetében is érvényesülni képes. A produkciós munka tekintetében pedig szintén csakis az elismerés hangján tudok szólni, a friss művet egyben minden hasonló műfajban utazó csapatnak figyelmébe ajánlva követendő példaként.

Az Exhibits által újra átélhettem azt a mágiát, amihez a Work Of Art kapcsán utoljára nyolc évvel ezelőtt volt szerencsém. Erős a gyanúm, hogy AOR-fronton idén már nem igazán akad vetélytársa, de előfordulhat, hogy még jövőre sem...

 

Hozzászólások 

 
#3 Equinox 2019-12-01 15:38
Ez a svédes AOR/hard rock nekem nagy kedvenc (W.E.T., Eclipse ugye), szóval érdekel ez is nagyon.
Idézet
 
 
#2 frontiers 2019-12-01 10:43
Idézet - James Smith:
Egyetlen egy baj van vele. Az pedig maga a kiadó. Az összes Frontierses cucc hasonlóan szól és kiölik az egyediséget azokból a zenekarokól melyek náluk vannak. Nem értem a 9 pontot. Nem rossz zene de semmi különös.

Alapból tök egyetértenék azzal, amit irsz, de az a gáz ezzel, hogy ma már kiadó nélkül is legalább demó szerű zenét lehet rögziteni, akár otthon, sufnistúdióval. Bár én magam nagy aor hivőnek tartom, de nem hinném, hogy ma ennél több lenne sajnos az AOR-ban, sőt továbbmegyek, a rockban. Ez ma már csak nosztalgia, semmi több. A frontiers-nek meg csak hálásak lehetünk, hogy még életben tartja a lángot.
Idézet
 
 
#1 James Smith 2019-11-30 14:36
Egyetlen egy baj van vele. Az pedig maga a kiadó. Az összes Frontierses cucc hasonlóan szól és kiölik az egyediséget azokból a zenekarokól melyek náluk vannak. Nem értem a 9 pontot. Nem rossz zene de semmi különös.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.