Shock!

április 13.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Till Lindemann: Zunge

tilllindemann_cNem volt nehéz megjósolni, hogy új fejezet nyílik Till Lindemann életében, miután szétváltak útjaik Peter Tägtgrennel, és jobban az oroszok felé kóválygott a szólómunkásságával, így a friss anyag teljes mellszélességgel, teljes nevén jött már ki. Vérbeli Rammstein-rajongóként (és a korábbi, Peter Tägtgrennel készült lemezek kedvelőjeként) nehéz két lépés távolságból szemlélni ezt a legújabb szólólemezt az elmúlt évek történései miatt. Valahol ott maradt a sarokban egy kevés kényelmetlen érzés, de igyekszem l’art pour l’art-felfogásban értékelni a Zungét. Ami ezúttal szerzői kiadás, hiszen az album elkészülte után a Universal elegánsan kifarolt a produkció mögül, így csúszott a tervezett megjelenés is, de még a támogató turné előtt ki tudták hozni, szinte az utolsó pillanatban. Nos, igen, régesrég elmúltak a ′80-as évek, amikor igazán komoly következmények nélkül meg lehetett úszni akár még egy Vince Neil-féle halálos balesetet is – ma már ennél jóval kevesebb is elég, még ha végül a vádemelésig sem jutott el az ügy.

megjelenés:
2023
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 21 Szavazat )

Kíváncsi voltam, mennyire fog módosulni a zene, hiszen nincs már itt a svéd multitálentum, aki kiváló diszkóriffeket kanyarított Lindemann sorai alá. Nagy zsákbamacskát nem árulok, ha azt mondom: nagyon nem más, mint amit eddig ismertünk tőle. Többnyire maradt az a dizsi metálvonal, bár néhány dal azért eltér ettől, amelyek rétegzettebb, mondanivalóban és zeneileg is komorabb, mondhatni tartalmasabb formát kaptak, ezúttal több zeneszerző segítségével (Sky van Hoff, Daniel Karelly, Olsen Involtini, Lois Cass és Clemens Wijers). A szövegek nyelve természetesen maradt a német. El kell fogadni, hogy Tillnek az angol nem megy olyan szinten, mint az anyanyelve, sosem lesz képes olyan nyelvi (sic!) fricskákra, ami németül természetesen, zsigerből jön. Hozzáteszem, nem biztos, hogy valójában érteni akarom, miről is szól némelyik sora. Szóval maradjunk a két lépés távolságnál, és azt kell mondanom, a zenével nincs igazán baj. Ha tudod, mire számítottál, azt is kapod, örülni fogsz. Sokadszorra pörög le nálam a Zunge, és határozottan úgy érzem, van valami nagyon nyomasztó árnyék a lemezen – és nem, nem A Történtek Miatt.

Kimondottan combosan indul a történet: a Zunge a lemez kimondott és kimondatlan slágere, komótos és komor riffjeivel, szavalós verzéjével és a fülbemászó refrénjével kitörölhetetlen marad. Van ebben a dalban valami plusz szomorú hangulat – legalábbis nálam ez így csapódott le –, a dalszöveg is talán itt a legsokatmondóbb és legkomolyabb. A kliphez készült videó meg szokás szerint erős gyomrúaknak ajánlott, és szokás szerint megint beteges dolgot vállalt be Till a művészet érdekében. Hol van az, amikor „csak” simán átlyukasztotta az arcát, hogy ne kívülről kelljen bevezetni a szájába a fényforrást… A Sport frei zeneileg a korábbi két lemez világát idézi, táncolós sláger, amiben a mondanivaló hozza a komolyabb vonalat, a kórusos részek meg a kommunista időszak indulóit idézik, a videóban meg legalább csak az egyik karját gyújtja fel Lindemann, a teljes felsőtestes lángolást egy kaszkadőr csinálta. Mondjuk látványosnak látványos, az tény.

Az Altes Fleisch könnyed diszkómetál, Peter Tägtgren is elégedetten csettintene, olyannyira őt idézik a riffek. Az Übers Meer ezt a laza hangulatot fojtja meg: komor, komótos tétel, a szövege rejtélyes módon nem vulgáris, bejön a refrén, beletapad a fülbe, amúgy meg csak bő három perc az egész. A Du hast kein Herz tagadhatatlanul rammsteines, ahogy a Schweiss is, de ANNYIRA talán nem is meglepő ez, ha a szerzőt nézzük, Sky van Hoff az utolsó két Rammstein-album producere és dolgozott az Emigrate-tel is, szóval pontosan tudja, mi működtethető ebben a zenei közegben. Utóbbi jobban tetszik, bár abban lenyúltak Flake-től is pár szintis hangszínt. Az akusztikus flamenco-szerű Tanzlehrerin egy blöff, annyiban ki is merül az érdekessége, hogy a digitális verziónak más a szövege a végén, mint a fizikai példányokon.

A Nass ismét középtempó, a legmélyebben karcoló riffel, a refrén tipikus Till, ez sem telitalálat, felejthetőbb darab, az Alles für die Kinder szintén, ennek is van valami rendkívül nyomasztó hangulata – nem véletlenül. A Lecker beteges, de jó az egész, van valami svédmetálos íze, a refrénben magasabb regiszterekbe merészkedik Till – el is rejtik a hangját, de legalább nem a sztendertjeit hozza újra. Nálam működik, az album egyik kiemelkedő darabja. A levezető, zongorás, nárcisztikus himnusz Selbst verliebt nem sok vizet zavar, de utána még jön egy rejtett track (de rég volt már ilyen!), egy kedves német sramlisláger, igazi mélyrettenet, de arra jó, hogy koncertek után, színpadszétszedés közben a közönség egy része lelkesen vonatozzon rá.

Egyik Lindemann-szólólemez sem volt tökéletes, de lehetett találni rajtuk szerethető dalokat – ahogy ezen is. Az első az angol nyelve miatt talán különlegesebb volt, meg frissebb is, az akkor még fényesebb jövő előtt álló kollaboráció miatt. Összességében szívesen hallgatom a Zungét, de ilyen szempontból én rajongó vagyok, mert eleve szeretem Lindemann hangját, szóval a két lépést vissza is táncoltam. Nekem megér ez egy jó kis kellemes nyolcast.

Mindamellett nem tudom, mi lesz ezzel a történettel a jövőben, lesz-e egyáltalán még, azt sem tudom, mikor fog véglegesen megőrülni Till Lindemann, vagy bármi visszahozza-e még őt kicsit a realitás talajára az utóbbi sok évben oroszoktól hemzsegő buborékvilágából. Önző módon azt mondom: a Rammstein hosszabb távú jövője érdekében jó lenne, ha valahogy visszatérne a l’art pour l’art dimenzióiból, noha az is tagadhatatlan, hogy felfoghatjuk görbe tükörként is a mondanivalót – ahogy a legtöbb esetben ez áll is. Persze elnézve a régi Lindemann-képeket és -videókat… sajnos azt kell mondjam, hogy minden szempontból nagyon rosszul öregszik. Kár érte, kiváló ügynök volt.

 

Hozzászólások 

 
#7 Dead again 2024-02-03 20:48
Korrekt lemez lett. Nem jobb, mint az első, de jobb, mint a második.
Idézet
 
 
#6 janomano 2024-02-03 18:06
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - janomano:
Bocsánat az offért, de mikor olvashatjuk a beharangozott Dreaming Neon Black visszatekintő cikket?


Hamarosan. Sajnos kiesett ez a hetem egy brutál influenza miatt.


Köszi, évek óta várok már erre, végülis pár nap már nem számít. Jobbulást.
Idézet
 
 
#5 Valentin Szilvia 2024-02-03 17:44
Idézet - janomano:
Bocsánat az offért, de mikor olvashatjuk a beharangozott Dreaming Neon Black visszatekintő cikket?


Hamarosan. Sajnos kiesett ez a hetem egy brutál influenza miatt.
Idézet
 
 
#4 janomano 2024-02-03 17:38
Bocsánat az offért, de mikor olvashatjuk a beharangozott Dreaming Neon Black visszatekintő cikket?
Idézet
 
 
#3 Tulus 2024-02-03 15:23
Jó kis lemez, tetszik, de az első Lindemann album zsenialitását nem közelíti meg. 10/8
Idézet
 
 
#2 Sinisterelnök 2024-02-03 12:30
Idézet - Edward_Richtofe n:
Rajongóként reagálok a rajongói kritikára, mivel a Rammstein a legmeghatározób b zenekar nálam, ezért természetesen én is mindig követtem mind Till, mind Richard szólómunkáit.

Meglepett ez az album, mert a Peterrel történt kenyértörés után én semmiképp nem vártam ennyire erős zenét, sőt, nekem jelenleg talán ez a legjobb szóló Tilltől, de az egész biztos, hogy ezt hallgatam a legtöbbet.

Az is biztos, és ezzel messzemenőkig egyetértek h a faszi szörnyen öregszik. Nyilván tudjuk, hogy sosem volt normális, de egyrészt a botránya, másrészt az ordító kapuzárási pánikja messze rúgatta vele a pöttyöst a szóló cuccaiban. Tavaly Pozsonyban élőben látva nekem nagyon erős volt az érzésem, hogy Till "csakazértis" üzemmódba kapcsolt, és az ánuszrózsában eltűnő ecstasy tabletta még csak nem is a legbetegebb háttérvetítés a koncerteken.

Ismét, nem az van h meglep, mert a Rammstein dalszövegekben sem árult sosem zsákbamacskát, de van egy nyomasztó bukéja annak, amikor ezek a dolgok egy 60 éves, kicsit esetlenné váló bácsitól jönnek. Ezzel együtt is az van, hogy szarrá hallgattam az albumot, mert otthonos ez a zenei világ, és a kicsit felfrissített zenei háttér baromi jót tett neki.

Nem meglepő módon a rammsteinos, komor Du hast kein Herz lett a kedvencem, az a dal kibaszott súlyos. De nagyon fasza még az Altes Fleisch is, ami zeneileg tényleg simán lehetne egy PAIN nóta is. A Schweiss refrénjét szintén nagyon jól elkapta Till (persze élőben ez is playbackről ment), és a Sport frei is alapvetően egy nagyon fasza dal.

Amit még kiemelnék, hogy brutálisan jól szól a cucc. A dobokat is nagyon jól keverték, de ez a gitár tone iszonyat erős, konkrétan sztem súlyosabban szól ez az album, mint az előző két Rammstein.

Összegezve, Till sztem már sosem fog kibújni a bőréből, sőt én örülök, ha nem kattan be teljesen (ha egyáltalán). Ugyanakkor én sem tudok kibújni a sajátomból, hallgattatja magát a lemez, sztem zeneileg tökre rendben van pár sekélyes faszságtól eltekintve (Tanzlehrerin, Alles für die Kinder).


És akkor a beteg pornóklippekről ne is beszéljünk.
Idézet
 
 
#1 Edward_Richtofen 2024-02-03 11:09
Rajongóként reagálok a rajongói kritikára, mivel a Rammstein a legmeghatározób b zenekar nálam, ezért természetesen én is mindig követtem mind Till, mind Richard szólómunkáit.

Meglepett ez az album, mert a Peterrel történt kenyértörés után én semmiképp nem vártam ennyire erős zenét, sőt, nekem jelenleg talán ez a legjobb szóló Tilltől, de az egész biztos, hogy ezt hallgatam a legtöbbet.

Az is biztos, és ezzel messzemenőkig egyetértek h a faszi szörnyen öregszik. Nyilván tudjuk, hogy sosem volt normális, de egyrészt a botránya, másrészt az ordító kapuzárási pánikja messze rúgatta vele a pöttyöst a szóló cuccaiban. Tavaly Pozsonyban élőben látva nekem nagyon erős volt az érzésem, hogy Till "csakazértis" üzemmódba kapcsolt, és az ánuszrózsában eltűnő ecstasy tabletta még csak nem is a legbetegebb háttérvetítés a koncerteken.

Ismét, nem az van h meglep, mert a Rammstein dalszövegekben sem árult sosem zsákbamacskát, de van egy nyomasztó bukéja annak, amikor ezek a dolgok egy 60 éves, kicsit esetlenné váló bácsitól jönnek. Ezzel együtt is az van, hogy szarrá hallgattam az albumot, mert otthonos ez a zenei világ, és a kicsit felfrissített zenei háttér baromi jót tett neki.

Nem meglepő módon a rammsteinos, komor Du hast kein Herz lett a kedvencem, az a dal kibaszott súlyos. De nagyon fasza még az Altes Fleisch is, ami zeneileg tényleg simán lehetne egy PAIN nóta is. A Schweiss refrénjét szintén nagyon jól elkapta Till (persze élőben ez is playbackről ment), és a Sport frei is alapvetően egy nagyon fasza dal.

Amit még kiemelnék, hogy brutálisan jól szól a cucc. A dobokat is nagyon jól keverték, de ez a gitár tone iszonyat erős, konkrétan sztem súlyosabban szól ez az album, mint az előző két Rammstein.

Összegezve, Till sztem már sosem fog kibújni a bőréből, sőt én örülök, ha nem kattan be teljesen (ha egyáltalán). Ugyanakkor én sem tudok kibújni a sajátomból, hallgattatja magát a lemez, sztem zeneileg tökre rendben van pár sekélyes faszságtól eltekintve (Tanzlehrerin, Alles für die Kinder).
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.