Shock!

június 22.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pet Shop Boys: Nonetheless

petshopboys_cMinden élvezetek legbűnösebbike, a szintipop Slayere a tizenötödik stúdiólemezénél tart. Neil Tennantet és Chris Lowe-t 1981-ben többek között az akkoriban még szintén csupán a szárnyait bontogató Depeche Mode iránti közös rajongásuk hozta össze, majd aztán idén éppen Dave Gahanék aktuális producerét hálózták be, hogy vele együtt visszatérhessenek a '80-as évekbe. És bár Tennant idén nyáron betölti a hetvenet (!), mégsem gondolom, hogy bármilyen értelemben az útjuk végéhez értek volna. A Nonethelesst áthatja ugyan a tömény nosztalgia, de még véletlenül sem lepi be a por. A megjelenés időzítése megfelel a Super óta beállt négyéves periódusnak, vagyis az utóbbi évtizedben mindössze három sorlemeznek örvendhettünk, ráadásul a legutóbbi Hotspot inkább csak egy felet adott ki nálam. Mégis, mintha folyamatosan jelen lenne a Pet Shop Boys, legalábbis az én környékemen.

megjelenés:
2024
kiadó:
x2 / Parlophone
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 34 Szavazat )

Lezárult tehát a PSB-nél a Stuart Price producer nevével fémjelzett korszak, stílszerűen a Wedding In Berlinnel engedték el egymás kezét, majd a duó James Ford londoni stúdiójába tette át székhelyét. Ford nevét sokat emlegettük mostanában a sokak által a Depeche feltámadásának tekintett Memento Mori kapcsán, utóbbi esetében jótékony homályban hagyva azt a tényt, hogy Ford már a Spiritnél is képben volt, ott mégsem sikerült ennyire elkapni a fonalat. Ebből is az látszik, hogy egy „jó" producer önmagában édeskevés, ha azonban egy ihletett zenekarral találkozik, akármi megtörténhet. A Nonetheless számomra kifejezetten nehezen adta meg magát, de aztán olyan mértékben a mindennapjaim részévé vált, amennyire talán csak az Actually volt képes. Hidd el, nem dobálóznék a PSB 1987-es alapművének felemlegetésével, ha nem lenne rá jó okom. Tíz jó okom. Az sem teljesen véletlen, hogy a zenekar tizenkét év után visszatért első kiadójához, a Parlophone-hoz, akiktől az Elysiummal köszöntek el.

Egy kanálnyi '80-as évek, plusz az Elysium/Electric korszak zenei megoldásai: ebből már nagyjából kikeverhető az, amit a Nonethelessen hallunk, és van-e olyan PSB-rajongó, akinek ez nem indítja be a fantáziáját? Óvatosan azért, ahogy említettem, első nekifutásra kimondott csalódást okozhat az új album, ugyanis egészen minimális számú elsőre ható megoldással operál. A dalszövegek rég voltak ennyire személyesek, és amikor Tennant most a New London Boyról énekel („Who am I? / And what will I turn out to be?"), akkor nem a New York City Boy brit megfelelője után kutat, hanem a West End Girls párját keresi. És míg az Actuallyn legfeljebb homályos utalások formájában lettek kimondva bizonyos dolgok, Tennant most nagyon is konkrét. A Nonethelesst felvezető, már január végén megvillantott Loneliness klipje sem bíz túl sokat a képzeletre, pedig a dal üzenete egyetemesnek mondható („Where you gonna run to now from loneliness? / Who you gonna turn to out of loneliness?").

Ringo Starr, Rosetti, Nurejev, Bowie... csak úgy repkednek a popkulturális utalások a zene szövetéből a puszta neveken túl is, és úgy általában kijelenthető, hogy a Nonetheless olyan plusz dimenzióval bír a CD-re/vinylre/magnószalagra préselt hanganyagon túl, ami az Actually-érának volt igazán sajátja. A dallamok legalább olyan fogósak, mint a Superen, az utóbbi harsánysága nélkül, és ez nekem nagyon is megfelel most. A Nonetheless ráadásul igazi szimfopop-lemez lett, a szintik mellett végig szólnak a vonósok/fúvósok, de nem kell megijedni, okosan tervezték meg a hangképet, elkerülik az albumot a túlzások. Az a tény pedig, hogy bár a PSB világa elbírta volna a tisztán szintetikus megoldást is, mégis felsorakoztattak harminckét (!!) zenészt és három extra énekest a felvételekhez, fényesen igazolja, hogy Tennanték ma is nagyon komolyan veszik a produkciójukat. És az a legszebb az egészben, hogy a komoly szándék, a komoly témák és a komolyzenészek jelenléte ellenére mégis valami általános légies könnyedség uralja az előadást.

Mindenkit, aki érzi a késztetést, nagyon határozottak arra biztatok tehát, hogy tegyen próbát a Nonethelessel, és lepődjön meg! Aki pedig sosem szerette a PSB-t, az igyon inkább egy kávét.

 

Hozzászólások 

 
#29 Péter 2024-06-12 13:52
Hogy a klasszikus "Lesz ma peccsó?" (Muppet Show - Pet Shop) kérdésre itt "igen" legyen a válasz, az shockoló.
Ha írtok ilyesmiről, hát írtok - nem kötelező rákattintani, és ellenvéleménye is lehet egyeseknek. Az írás elolvasása előtt, pusztán az album létéről értesülve késztetést éreztem, hogy meghallgassam - szerencsém, mert soha nem kávézom -, de nálam a The Cure és a Depeche két örök kedvenc, a dobogón mindig egy metal zenekar volt/van mellettük, úgyhogy pár PSB albumot is hallottam már, némelyiket többször. Ez az új nem az igazi, de azért nyomokban igazi PSB érzést tartalmaz, úgyhogy megértem, ha valakinek tetszik.
Ha annyit elértetek a kritikával, hogy legalább ketten ideírtuk, hogy "világ valaha volt egyik legnagyobb zenekara a The Cure", akkor már megérte.
Idézet
 
 
#28 Roberto88 2024-06-02 14:21
Már most a legtúlértékelte bb albumuk. Eszméletlen gyenge mű. Még hogy Actually!
Idézet
 
 
#27 Eugen 2024-05-29 22:10
Fanyalgó metál Matyiknak: Pet Shop Boys dupla elektromos gitárral...

https://youtu.be/wChO_cr9n_g?si=DhChZUchs1Y_P0xS
Idézet
 
 
#26 blackmagic 2024-05-27 14:39
Köszönöm a válaszod! Átjött és nincs talán. Ezeket az érveket jobban értem mint gondolod. Jól is esett visszaemlékezni -és keserédesen mosolyogni- arra, hogy '89-ben titokban hallgattam otthon, -többek közt- a RUN-D.M.C. - Raising Hell című klasszikusát...Sepultura pulcsiban. És valószínűleg írnék is róla egy kritikát, ha egy ilyen portált vinnék.
Azt hiszem este meg is hallgatom Chris Isaak valamelyik albumát az első három közül...Slayer pólóban, csak már nem titokban.
Idézet
 
 
#25 Valentin Szilvia 2024-05-27 09:03
Idézet - blackmagic:
Én szinte mindent hallgatok traptől a gore-ig. A Depech Mode kritikákat is értem, hogy miért vannak itt. PSB-t viszont nem értem. Jó, az It's a Sin-t párszor feldolgozták, dehát na...Szerintem nem true metalkodás ha olyan zenekarokról várok kritikát a PSB helyett, mint a Smoking Snakes. Vagy valami kezdő rock/metal zenekartól, ha már a rock haldoklik.
De ha már DM ÉS PSB, a világ valaha volt egyik legnagyobb zenekarát a The Cure-t hiányolom innen, de nagyon.


Neked válaszolok, de az itt kommentelők mindegyike magára veheti.
A PSB-ről 2014 óta írunk. De a nyolcvanas évek óta szeretjük. Ketten biztosan. :) Az Actually lemezük konkrétan a bőröm alá kúszott annak idején (!!!), tehát a maga korában, pontosan együtt az Appetite For Destructionnal. Sorolhatnám még, de akkoriban - mint minden tizenévest - a zene fogott meg, nem a műfaj. Biztos neked/nektek is volt olyan időszakotok, olyan lemezek, amihez egy korszak, életérzés kapcsolódik.
Miben izgalmasabb egy sokezredik death/black/aor lemez vagy bármi alműfaj a metálzenén belül, amit másnapra el is felejtesz, mint egy, a maga korában korszakalkotó popzenei előadó, akik hálistennek túlélték a nyolcvanas éveket és pazar (!!!) koncerteket adnak nagy néha?
A zene szóljon hozzád, ne egy címke, egy műfajnév. Ha jó érzést kapsz, nem totálisan mindegy, milyen stílus?
És mivel még mindig egy független zenei portál vagyunk, úgy gondoljuk, a saját kedvenceinkről belefér egy-egy cikk néha a többi sokszáz rockzenei tartalmú mellé, mert jólesik NEKÜNK írni róla, és mert a számok alapján érdekli az olvasókat. És például az ilyesmi megvéd a kiégéstől, ami még egy ilyen hobbiként működtetett magazinnál is bőven fennáll, ha ennyi évtizeden keresztül működteted.
Ha valami nem tetszik, nem olvasod el, mész tovább a következő cikkre, ami találkozik az ízléseddel.
Tudnék erről a témáról még hosszan írni, de a lényeg talán átment így is.
Idézet
 
 
#24 blackmagic 2024-05-27 08:40
Én szinte mindent hallgatok traptől a gore-ig. A Depech Mode kritikákat is értem, hogy miért vannak itt. PSB-t viszont nem értem. Jó, az It's a Sin-t párszor feldolgozták, dehát na...Szerintem nem true metalkodás ha olyan zenekarokról várok kritikát a PSB helyett, mint a Smoking Snakes. Vagy valami kezdő rock/metal zenekartól, ha már a rock haldoklik.
De ha már DM ÉS PSB, a világ valaha volt egyik legnagyobb zenekarát a The Cure-t hiányolom innen, de nagyon.
Idézet
 
 
#23 Simon Zoltán papper 2024-05-26 22:13
Valóban elnézést szeretnék kérni minden PSB dajongótol. Nekem sem esik jól a le true metalozás na de én pfátlankodtam ide. Bármely hihetetlen nagyon széles a zenei repertoárom. Ezért is olvasom rendszeresen a Shockot mert a rock metal progresszìv rock Pop-rock stb igen széles látokörűnek és viszonylag mérvadónak tartom a kritikákat . Calamint sok minden igényt kielégìtő cikkekk klasszikusok stb renek olvasnivalók. Természetesen ezekben sem minden az én világom de biztosan értéket képviselne sokaknak. Na szóval a PSB olyan szinten veri ki nálam az oldalon a bitosìtékot, hogy egyszerűen nem tudok uralkodni magamon. Méltatlannak érzem a ßhock által képviselt zenei közeghez, nekem van tőle másodlagos szégyen érzetem hogy mit keresek itt. Még egyszer bocs. Többet nem jövök ide irogatni GGO WESt!
Idézet
 
 
#22 Simon Zoltán papper 2024-05-26 21:04
Idézet - turnon:
Idézet - Simon Zoltán papper:
Idézet - klumpa:
Kínos ez az ősmetálos vekegés, mintha 88-ban lennék újra egy Ossian-dalszövegben. Fúj diszkósok, fúj öltönyösök, mi rockerek vagyunk.

Nagyon rosszul látod kedves barátom, pedig igen magas lovon ülsz vagy érzed magad........érdekes Te ismered ezeket az Ossian dalokat én nem.


Neked tulajdonképpen mi a problémád? Mint egy kutya a gumicsonttal, úgy ragaszkodsz a cikk alatti lesajnáló véleményezős kommentekhez.
vauuuu vauuuu mert vauúu vauuuu
Idézet
 
 
#21 Goodbye 2024-05-26 20:45
Miért baj, ha ilyen zenékről is írnak? Ilyen kommentek jönnek, és akkor csodálkoznak egyesek, hogy itt tart az ország.
Idézet
 
 
#20 klumpa 2024-05-26 20:35
Idézet - Simon Zoltán papper:
Idézet - klumpa:
Kínos ez az ősmetálos vekegés, mintha 88-ban lennék újra egy Ossian-dalszövegben. Fúj diszkósok, fúj öltönyösök, mi rockerek vagyunk.

Nagyon rosszul látod kedves barátom, pedig igen magas lovon ülsz vagy érzed magad........érdekes Te ismered ezeket az Ossian dalokat én nem.


Te nem bírsz leszakadni a lesajnáló megjegyzéseidrő l a zenekar kapcsán. Köszönjük, már mind tisztában vagyunk vele, hogy a PSB nem metál, és hogy nem kedveled.
Idézet
 
 
#19 turnon 2024-05-26 17:15
Idézet - Simon Zoltán papper:
Idézet - klumpa:
Kínos ez az ősmetálos vekegés, mintha 88-ban lennék újra egy Ossian-dalszövegben. Fúj diszkósok, fúj öltönyösök, mi rockerek vagyunk.

Nagyon rosszul látod kedves barátom, pedig igen magas lovon ülsz vagy érzed magad........érdekes Te ismered ezeket az Ossian dalokat én nem.


Neked tulajdonképpen mi a problémád? Mint egy kutya a gumicsonttal, úgy ragaszkodsz a cikk alatti lesajnáló véleményezős kommentekhez.
Idézet
 
 
#18 Simon Zoltán papper 2024-05-26 16:03
Idézet - klumpa:
Kínos ez az ősmetálos vekegés, mintha 88-ban lennék újra egy Ossian-dalszövegben. Fúj diszkósok, fúj öltönyösök, mi rockerek vagyunk.

Nagyon rosszul látod kedves barátom, pedig igen magas lovon ülsz vagy érzed magad........érdekes Te ismered ezeket az Ossian dalokat én nem.
Idézet
 
 
#17 klumpa 2024-05-26 14:58
Kínos ez az ősmetálos vekegés, mintha 88-ban lennék újra egy Ossian-dalszövegben. Fúj diszkósok, fúj öltönyösök, mi rockerek vagyunk.
Idézet
 
 
#16 miso 2024-05-26 09:16
Pet Shop Boys itt, ne már:(
Idézet
 
 
#15 Simon Zoltán papper 2024-05-25 21:02
Online rock/metal magazine from Hungary since 1998.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.