Shock!

június 22.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Deicide: Banished By Sin

deicide_cKimondottan erősre sikeredett az új Deicide. Glen Bentonnak és Steve Asheimnek persze időről időre megvannak a maguk fellángolásai, amikor sikerül kiszakadniuk a soklemezes zenekarokra jellemző, többnyire egyenletes, de a korai klasszikusokhoz már nem mérhető albumok végeláthatatlan sorából. Ilyenkor az adott mű felül tud emelkedni a „megbízható, jó hallgatni, de semmi extra" kategórián. A Banished By Sin most újabb erősebb pont a diszkográfiában.

Azért fogalmazok úgy, hogy erősebb, mert – mint minden hasonló, patinás banda esetében – nyilvánvalóan a Deicide esetében is az első három-négy album számít igazán megkerülhetetlennek. Ennyi év elteltével tehát ez a friss mű sem kelhet versenyre az első albummal, a Legionnel vagy a Once Upon The Cross-szal, ugyanakkor szerencsére nincs is szükség ilyesmire. A Banished By Sin önmagában is megállja a helyét, és elmondható róla, ami szerintem kábé a legtöbb lehet egy-egy több évtizedes karriert maga mögött tudó zenekar újabb keletű lemezei esetében: akár szűz fülek számára, ismerkedésnek is bátran ajánlható velük.

megjelenés:
2024
kiadó:
Reigning Phoenix Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Az első és leginkább fülbe ötlő tényező a hangzás, Deicide-lemez ugyanis sosem szólt még ennyire kristálytisztán, ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni, polírozottan. Nem kell nagyon radikális elmozdulásra, no pláne váltásra számítani, de azért a legutóbbi Overtures Of Blasphemyhez képest is teljesen egyértelműen léptek egyet ebben a tekintetben. Magától értetődően véleményes lesz, kinek mennyire jön be ez a letisztultabb, áttekinthetőbb hangzáskép, és persze relatív a polírozottság, elvégre ez még mindig a Deicide. Szelídebbek éppen nem lettek tőle, de ahhoz épp elég ez az egyetlen lépés is, hogy akár olyanoknak is könnyebben leessen a tantusz, akik eddig immunisak voltak Benton mester művészetére. A legutóbbi album óta leakasztott új szólógitáros, Taylor Nordberg minden elődjénél melodikusabb, gitárhősösebb megközelítése is ezt a jelleget erősíti. Az egész anyagon nagyon jókat játszik, és néhol tényleg meglepően heroikus-dallamos futamokat épített a szokásosan agresszív kismalacként túró dalokba.

Ha esetleg megijedtél volna az előző bekezdéstől, ne tedd. A Deicide zeneileg nem lépett új ösvényekre, simán csak teszik a dolgukat, és tizenkét dalon, csaknem 40 percen át szállítják üresjárat nélkül a békebeli, old school floridai death metalt, abból is az olyannyira jellegzetes saját változatukat. Pihenő természetesen nyomokban sem akad, kiugró és már két-három hallgatás után a fülbe ülő tételekből azonban többet is sikerült leszállítani. A nyitó, gyilkos deathrash-riffre kanyarított From Unknown Heights You Shall Fall vagy a vonszolós-otromba Sever The Tongue mindenképp ilyen. A már-már megdöbbentően ragadós, death metal slágerként is aposztrofálható, majdnem-dallamos kórusú Woke From God vagy a záró, rövidsége ellenére határozottan grandiózus finálét hozó The Light Defeated szintén. Taylor pedig az amúgy jó brutális Ritual Defiledban alakítja a legnagyobbat, itt tényleg szinte énekel a kezében a gitár. De összességében is egyenletesen erős az album, egyetlen dalnál sem érzek kényszert a léptetésre.

Nagyon nagy vívmányokra, világmegváltásra nem kell számítani a Banished By Sintől, de ez egy kiválóan hallgatható, erős dalokkal telepakolt death metal lemez egy régi nagy versenyzőtől. Nem látom indokoltnak a magasabb pontszámot, de garantáltan sokat fogom hallgatni a következő időszakban. A borító viszont mellément – nem azért, mert AI, hanem mert közhelyes és béna. (Ráadásul tök ugyanolyan, mint a Kerry King-lemezé, pedig még a kiadó is azonos.)

A Deicide augusztus 6-án Budapesten koncertezik a Summer Hell fesztivál keretében, az Exodus, Abbath Doom Occulta, a Misery Index és a Skeletal Remains társaságában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#4 Zombee 2024-05-21 06:44
Idézet - Tulus:
A 90-e-s évek óta a legjobb Deicide lemez. 10/8


Nana! A Stench for Redemption is baromi jó lemez volt, a Jack Owen/Ralph Santolla duó nagyokat gitározott rajta. A Homeage for Satan gigasláger arról a lemezről, a Poptarisznyában is azt kéne mutogatni.
Idézet
 
 
#3 Fear Collins 2024-05-17 16:40
Idézet - Dead again:
Profi dögunalom. Heteken keresztül próbálkoztam vele, és semmi nem maradt meg belőle.

Jelent meg mostanában olyan lemez, ami neked nem dögunalom?
Idézet
 
 
#2 Tulus 2024-05-17 15:39
A 90-e-s évek óta a legjobb Deicide lemez. 10/8
Idézet
 
 
#1 Dead again 2024-05-17 12:24
Profi dögunalom. Heteken keresztül próbálkoztam vele, és semmi nem maradt meg belőle.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.