Shock!

október 16.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Accept: Humanoid

accept_cTűnjön el bárki a fedélzetről, változzon a kiadó, Wolf Hoffmann akkor is acélosan rezdületlen kézzel és rezzenéstelen arccal, nyílegyenesen kormányozza előre az Accept hajóját a jól ismert vizeken. Nem nagyon gondolunk bele, én azonban imádom az efféle viszonyításokat, szóval muszáj hangsúlyoznom: a csapat aktuális, Mark Tornillo fémjelezte korszaka immáron lényegesen hosszabb ideje tart, mint annak idején a '80-as évekbeli aranykor. A sztori egyértelműen jól működik, a banda kihagyhatatlan a fesztiválokról (jönnek a Rockmaratonra is), folyamatosak a sikeres önálló turnék is, szóval nem látom okát, miért ne üzemelhetnének el gyakorlatilag örökre a jól bevált recept alapján.

A másik oldalon persze az utóbbi pár körben már mi is pedzegettük, van-e érdemi tartalma ezeknek az újabb és újabb albumoknak. Az igazi dilemma érzésem szerint nem is az, tud-e újat mondani az Accept, ugyanis nincs szükség ilyesmire: ikonikus, stílusalapító zenekarról beszélünk, ha elkezdenének ennyi évtized után valami mást játszani, joggal térne ki a hitéből a teljes tábor. Vagyis ha valami nem tört el, nem kell megragasztani. Az viszont nem lenne baj, ha valami érdemit mondanának, ezt ugyanis egy ideje már hiányolom. A jelenlegi éra kezdése parádés volt: a Blood Of The Nationsszel vitán felül a metáltörténelem egyik legerősebb visszatérését produkálták 2010-ben, és ugyan némi önismétlés már akkor is becsúszott, a Stalingradot, majd az egy fokkal dallamosabb Blind Rage-et még vitte a lendület. Utána azonban nálam szertefoszlott a varázs, és ezen sajnos a Humanoid sem változtat.

megjelenés:
2024
kiadó:
Napalm
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 36 Szavazat )

Valahol meglehetősen találó a Havancsák Gyula-féle androidos borító, az album ugyanis teljesen olyan hatást kelt, mintha az egészet valami Accept-algoritmus pakolta volna össze. Tényleg, szó szerint minden változatlan az előző anyagokhoz képest. És ismétlem, a világon semmi bajom nem lenne ezzel, amennyiben a dalok javarésze nem fénymásolatok benyomását keltené mondjuk az említett hármashoz viszonyítva. (A '80-as évek klasszikusait most hagyjuk, az más tészta, de ha már itt tartunk, szerintem a Blood Of The Nations egyébként így, időben már messziről szemlélve is simán odatehető azok mellé.) Ennek megfelelően hetek hosszas ismerkedése, újonnani nekifutása után is csupán kevés értelmes gondolatot tudok összeszedni erről a lemezről. Komolyan, fejet hajtanék, ha valaki random képes lenne megmondani egy, az előző két album meg a Humanoid dalaiból összekevert lejátszási lista alapján, hogy az épp felcsendülő opuszok közül melyik mikori. Nekem garantáltan nem menne a dolog...

Legyen szó az Andy Sneap-féle hangzásról vagy a riffekről, a tempókról, az énekdallamokról, netán a szövegekről, a keretek változatlanok. El is szólogat a lemez a háttérben, hiszen Wolf zenei világát jól ismerjük, szeretjük, ezen nőttünk fel satöbbi-satöbbi. De odafigyelve egyértelmű, hogy lemezről lemezre egyre kevesebb az érdemi tartalom, a színhús a tányéron. Kicsit most már az említett Sneap-soundot is börtönnek érzem náluk, itt is el bírnék viselni egy kis frissítést, hiába szól amúgy minden szépen, telten és arányosan. Ami pedig a zenét illeti, nálam ezen az albumon most egyértelműen a dallamosabbra vett, hard rockosabb pillanatok működnek jobban. A Diving Into Sin és a címadó téma fémes kettős nyitását sokadszorra is totál érdektelennek találom, az első érdemi történést a harmadikként érkező, pofás dallamokkal, hibátlan gitárszólóval ellátott Frankenstein jelenti. A Man Up jellegzetes, megfémesített Bon Scott-féle AC/DC-t idéző pillanatai is ütnek, és ugyanígy tetszetős(ebb) az Unbreakable, a Mind Games vagy a Straight Up Jack melodikusabb heavy metalja is a lemez második felében. A The Reckoning vagy a Ravages Of Time ballada eseménytelensége viszont ordító. A záró, speedelősebb Southside Of Hell akkor már karakteresebb... A Nobody Gets Out Alive-ról pedig még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Itt valami elképesztően kommersz és banális énekdallamok habosítják a verzékben a tempós-zakatolós alapok tipikusságát, és ez a kettősség sokadszorra is természetellenesen hat. A refrént viszont tagadhatatlanul szépen megívelte benne Mark.

A csapathoz való viszonyulás kérdése is lehet, kinek hány pont a Humanoid, és épp miként értékeli a hallottakat. Nekem hangulattól függően a megbízható iparosmunka és a profi dögunalom között ingadozik a műsor. Ha létezik tankönyvi hetes, hát ez a lemez az.

 

Hozzászólások 

 
#16 Péter 2024-06-11 11:11
Köszönöm Equinox , hogy zenei példát tettél válaszodba.
AC/DC-t nem nagyon, Running Wild-ot viszont érzek a dalokban itt-ott. Korrekt zene - nem az én világom, de a zenekar barátainak nyilván tetszik, és ez a fő.
Idézet
 
 
#15 Equinox 2024-06-02 10:53
Idézet - Bjorn:
Idézet - Péter:
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!

Az s sohasem z az angolban. Bocs, hogy kekeckedek.

A legjobb példa a Hammerfall-osan viccesen helytelenül ejtett chosen: csószön vs csözön. Melyik hangzik természetesen? Meg ahogy mondják utánam sokan az többesszámok zöme is -z. bitches is bicsiz nem bicsisz, meg ilyenek. De pl crows is krauz, nem krausz.
Idézet
 
 
#14 Draveczki-Ury Ádám 2024-06-02 08:28
Idézet - Montsegur:
Idézet - Kerékkötő:
Idézet - Bjorn:
Idézet - Péter:
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!

Az s sohasem z az angolban. Bocs, hogy kekeckedek.


De ... nézd meg kérlek (English Plurals - Any sibliant részt és akár az alatta lévőket is ) az International Phonetic Alphabet szerinti átírásokat, határozotton Z, a többesszámok döntő többségénél :

https://en.wikipedia.org/wiki/English_plurals#Any_sibilant


Nations-zel. Tényleg ez a jó.

Akkor már a Nationszel a jó. De az meg úgy néz ki, mintha el lenne rontva.
Idézet
 
 
#13 Montsegur 2024-05-31 10:04
Idézet - Kerékkötő:
Idézet - Bjorn:
Idézet - Péter:
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!

Az s sohasem z az angolban. Bocs, hogy kekeckedek.


De ... nézd meg kérlek (English Plurals - Any sibliant részt és akár az alatta lévőket is ) az International Phonetic Alphabet szerinti átírásokat, határozotton Z, a többesszámok döntő többségénél :

https://en.wikipedia.org/wiki/English_plurals#Any_sibilant


Nations-zel. Tényleg ez a jó.
Idézet
 
 
#12 ma 2024-05-30 20:31
Olvastam, hallgattam több kritikást is a lemezről és mindegyikben felmerül, hogy ez-az a szám olyan Bon Scott-os AC/DC és mindben másikról.:-)
Idézet
 
 
#11 Vitya121 2024-05-30 16:52
Ez egy jó lemez pedig nem vagyok se acdc se accept fán...kedvencek: Man up , straight up ,southside ,diving,ravages
Idézet
 
 
#10 Kerékkötő 2024-05-30 08:50
Idézet - Bjorn:
Idézet - Péter:
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!

Az s sohasem z az angolban. Bocs, hogy kekeckedek.


De ... nézd meg kérlek (English Plurals - Any sibliant részt és akár az alatta lévőket is ) az International Phonetic Alphabet szerinti átírásokat, határozotton Z, a többesszámok döntő többségénél :

https://en.wikipedia.org/wiki/English_plurals#Any_sibilant
Idézet
 
 
#9 Bjorn 2024-05-30 07:19
Idézet - Péter:
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!

Az s sohasem z az angolban. Bocs, hogy kekeckedek.
Idézet
 
 
#8 Equinox 2024-05-29 21:51
Idézet - Martin - a régebbi:
Az égadta világon semmi újdonság nincs rajta de mégis jólesik hallgatni. Az Accept talán eddigi leggyengébb albuma, de végig bírtam hallgatni egyhuzamban és néhány dallamfoszlányr a még emlékszem is belőle.
Ezt manapság nagyon kevés album tudja elérni nálam. Rendszerint már egy teljes album végighallgatása is nehezemre esik és nem azért mert ne lenne rá időm, hanem inkább mert általában már az első 2 dal elveszi a kedvem a folytatástól.

Azért a '90-es évek közepén készültek itt ihlettelen lemezek is, de mondhatnám az Eat the Heatet is. Messze nem az Accept leggyengébbje, csak a Tornillo korszaké, de még az se biztos, mer az meg nagyon egyenletes az első lemezen kívül, ami meg kolosszális.
Idézet
 
 
#7 Equinox 2024-05-29 21:50
Szerintem ez bőven jobb mint az olyan, ugyancsak, rutinlemezek, amelyek itt 8-ast kapnak (szerzőt nem tudok mondani). Hogyne, ugyanaz, mint eddig, de a Blood is ugyanaz volt, mint a 82-86 közötti hőskor, aztán mégis működött.

Akkora rock groove mint a Man Up, vagy olyan gőzmozdony húzás mint a címadó vagy a Reckoning nagyon megmozgat. A ballada tényleg gyengébb (Ravages of Time), de azért azzal sincs baj, csak gyengébb a többihez képest. Szerencsére a klisésesb Hard Times bónusz, nem is mindig szoktam hallgatni.

Azért én is érzem, hogy az Accept lejebb adta a szintet Blood of the Nations óta, de Stalingradtól errefelé érzem a felcserélhetősé get, meg az egyenletes iparművész teljesítményt - viszont én ezt értékelem. Szerintem még mindig jobb a mai Accept, mint Udo szólóban. Semmi baj nicns Udóval szólóban, de ott nincs zenei finesz, itt meg van. Tornillo meg legalább olyan jó énekes mint Udo, szóval ezért nyer nálam az anyabanda.
Idézet
 
 
#6 Abigél 2024-05-29 21:45
Ez is klasszikus lemez lesz. Majd az idő igazolni fogja. Nincs ezzel semmi probléma. Inkább még muzsikáljanak sokáig, mint hogy feloszoljanak.
Idézet
 
 
#5 Scarecrow 2024-05-29 20:06
Amikor kivételesen nem AC/DC-t nyomnak, hanem tisztességes nyers fémet, akkor egész jó az album. Kár hogy ezekből a pillanatokból elég kevés van a lemezen, így számomra ez 1x hallgatós anyag volt.
Idézet
 
 
#4 Martin - a régebbi 2024-05-29 19:53
Az égadta világon semmi újdonság nincs rajta de mégis jólesik hallgatni. Az Accept talán eddigi leggyengébb albuma, de végig bírtam hallgatni egyhuzamban és néhány dallamfoszlányr a még emlékszem is belőle.
Ezt manapság nagyon kevés album tudja elérni nálam. Rendszerint már egy teljes album végighallgatása is nehezemre esik és nem azért mert ne lenne rá időm, hanem inkább mert általában már az első 2 dal elveszi a kedvem a folytatástól.
Idézet
 
 
#3 nikfisz 2024-05-29 19:29
Semmi extra,de nekem mégis bejön.Lehet,hogy "iparosmunka",de itt nagy megfejtések már nem lesznek.
Idézet
 
 
#2 Péter 2024-05-29 10:30
Nationszel (vagy Nations-zel?) a helyes, mert itt nem sz, hanem z a kiejtés. Bocs' a kekeckedésért!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.