Shock!

október 16.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kerry King: From Hell I Rise

kerryking_cAz már a Slayer búcsúturnéja környékén is nyilvánvaló volt, hogy a visszavonulás gondolata Tom Araya fejéből pattanhatott ki. Míg az évek során szép lassan kedélyes télapóvá nemesedett frontembert nemcsak fizikálisan, de vélhetően mentálisan is egyre jobban megviselte a turnézás, addig Kerry King nem sok jelét mutatta a megfáradásnak. Így tehát, mikor a Slayer-sztorinak vége lett, indult is a találgatás, hogy vajon az öreg tremolórángató kikkel alapít majd új csapatot. És bár bennfentesek tuti befutónak mondták az évek során Phil Anselmót, Gary Holtot, sőt, Zakk Wylde-ot is, végül egyikük sem került be a roppant fantáziadúsan csak Kerry Kingként aposztrofált brigádba.

A főnök azért persze így is ütős szupergrupot trombitált össze maga köré: dobosként Paul Bostaph nyilván egyértelmű választás volt, és tulajdonképpen adta magát Phil Demmel személye is, hiszen már a búcsúturnén is beugrott pár bulira Gary Holt helyett, amikor annak édesapja haldoklott. A Hellyeah-ből ismert Kyle Sanders személye már inkább volt meglepő, ahogy a Death Angel-vokalista Mark Oseguedáról sem gondoltam volna, hogy pont ő lesz a befutó. Pedig utólag belegondolva, tényleg kiváló választás volt. A fickó eleve Bay Area-ikon, markáns, saját stílussal, de ugyanakkor tud olyan igazán arayásan is üvöltözni, ami most ide kell. Később aztán, ha már nem feltétlenül akarnak 100 százalék Slayer lenni, akár kijjebb is lehet majd tolni vele a zenekari dimenzió határait, ez a pillanat azonban még nem jött el. A From Hell I Rise egyértelműen és célzottan Slayer 2.0, King pedig valószínűleg nyomatékosan közölte Markkal, hogy haver, egyelőre legyél minél inkább olyan, mint Tom.

megjelenés:
2024
kiadó:
Reigning Phoenix Music
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 64 Szavazat )

King nyilván örökre a Slayer gitárosa és dalszerzője marad, aki, ha nem játszott volna a bandában, saját elmondása szerint akkor is hatalmas Slayer-rajongó lenne. Pont. Ennek megfelelően pedig a From Hell I Rise egyenes következménye és folytatása a 2015-ös Repentlessnek, aminek ugyebár szinte teljes egészét is egymaga King írta. És ezzel fikarcnyi gond sincs, a Slayer ugyanis egyértelműen hiányzik a színtérről ma is, és ha már ők nincsenek, legalább egy kis pótlékot kapunk a marcona riffmestertől. A rettenetes borítóba csomagolt lemez tehát fullosan kiszolgálja a rajongókat, azaz pontosan annyira slayeres, amennyire az Tom Araya nélkül lehetséges. De a magam részéről nem is akarnék Kerry King címke alatt egy Alessandro Del Vecchio segítségével és Ronnie Romeróval a mikrofon mögött összerakott, Rainbow-hatású hard rock lemezt hallani.

A From Hell I Rise akár Repentless Part 2 alcímmel is kijöhetett volna tehát, hiszen nemcsak zeneileg, de hangzását tekintve is abszolút adott a két anyag közötti párhuzam. Alapvetően ez a Josh Wilbur által kevert anyag is jól szól, bár egy árnyalatnyival talán kevésbé harapósak a gitárok és kissé puffogósabb a kelleténél a dobsound, de mégis, már a nyitó Diablo intrójával megjön a kellemesen ismerős, kései Slayer-feeling. Ezt pedig a legszebb hagyományokat idéző, sodró lendületű nyitódal követi Where I Reign címmel, ami olyannyira hozza az anyabandát, hogy miden egyes hallgatásakor meglepődöm kicsit, mikor Tom helyett Mark rekesztése érkezik meg rá. És tulajdonképpen az egész lemez ilyen: ha kicserélnéd a két frontember hangját, alighanem ember meg nem mondaná, hogy ez itt nem a thrash alapcsapata, „csupán″ hüllőmániás, kopasz hathúrosuk szólóban. Egy ponton azért lehet, hogy feltűnne a turpisság, Phil Demmel szólójátéka ugyanis markánsan különbözik mind Kerry disszonáns dolgaitól, mind Jeff Hanneman jellegzetes hangzásvilágától. Demmel mindkettejüknél kidolgozottabb, mívesebb stílusú gitáros, Kerry pedig szerencsére nem is akarta visszafogni, így kifejezetten fasza dolgokat gitározott össze a lemezre.

Az olyan szélvész rifftámadások mellett, mint az első felvezető Idle Hands, a Toxic, a Rage vagy a záró címadó, kerültek a lemezre lassabb, súlyosan hömpölygő King-megoldások is, mint a kettes Residue vagy a Trophies Of The Tyrant. Utóbbi Osegueda témái miatt olyan, mintha egy kései Slayer-Death Angel mashup lenne. Időnként persze a mester önmaga korábbi munkásságából is merít, hiszen a Tensionhöz hasonló, fokozatosan besúlyosodó dalt nem is egyszer hallottunk már tőle, de a Crucifixation középrészében is akad egy igen komoly Gemini-utánérzés, a Toxic riffjét pedig egyértelműen a '80-as évekből mentette át, de ennyi újrahasznosítás véleményem szerint bőven belefér.

Kerry King nem tud és nem is akar kibújni a bőréből, a bennem élő fanboy pedig kapásból szórná is be a tízest a From Hell I Rise-ra, de ha meg akarom őrizni az objektivitásnak legalább a látszatát, ez a lemez akkor is simán megér 8 pontot. Maradjunk tehát a középutas kilencnél, azt pedig külön remélem, hogy ez a formáció hosszabb távon is működőképes marad az általában igen komolyan turnézó Death Angel és az újabban hamvaiból fel-fel támadó Slayer mellett is.

 

Hozzászólások 

 
#21 Szikula Gellért 2024-07-08 21:01
Zeneileg egész jó album, de ez rettenet énekhang totál agyonvágja az egészet. A kettes albumra nem ártana valaki mást keresni a mikrofon mögé.
Idézet
 
 
#20 Abigél 2024-05-23 22:05
Ez 1 pontos kiadvány. Attól még, hogy King adta ki,nem esek tőle hanyatt. Engem nem érdekel hogy Slayer-es, de legalább jó számok lennének rajta.Az ének egy nagy 0. Ezért nem hallgatok már Death Angel-t se. Fárasztó ez a sok kiabálás. Vegye meg aki, akarja.
Idézet
 
 
#19 queensryche999 2024-05-23 09:44
[quote name="Kiss Gábor (Shock!) "][quote

Tényleg magyarázni kell, hogy ezzel a mondattal mire gondolt a költő?Nyilván arra utaltam, hogy KK-től nem várok (és talán senki más sem) semmi újdonságot, stílusváltást. Szerettem volna valami tőle teljesen stílusidegen példát hozni, mint mondjuk egy frontierses, összerakott sztárcsapat.

Egy szóval nem írtam, hogy magyaráznod kéne bármit is. ;)
Idézet
 
 
#18 Kiss Gábor (Shock!) 2024-05-23 08:49
[quote name="queensryche999"]

Tényleg magyarázni kell, hogy ezzel a mondattal mire gondolt a költő?
Nyilván arra utaltam, hogy KK-től nem várok (és talán senki más sem) semmi újdonságot, stílusváltást. Szerettem volna valami tőle teljesen stílusidegen példát hozni, mint mondjuk egy frontierses, összerakott sztárcsapat.
Idézet
 
 
#17 queensryche999 2024-05-22 20:59
Idézet - vova666:
Idézet - queensryche999:
" (...) azaz pontosan annyira slayeres, amennyire az Tom Araya nélkül lehetséges. De a magam részéről nem is akarnék Kerry King címke alatt egy Alessandro Del Vecchio segítségével és Ronnie Romeróval a mikrofon mögött összerakott, Rainbow-hatású hard rock lemezt hallani."

Ezt nyilván baromi fontos és indokolt volt beleírni a lemezkritikába, hiszen semmi köze Kerryhez, a Slayerhez és ehhez a lemezhez. XD


Meg gondolom neked is baromira fontos volt ezt kiadni magadból...


Egy adekvát kritikai észrevétel volt. Aki itt valamit "kiadott magából", az a szerző volt.
Idézet
 
 
#16 vova666 2024-05-22 20:12
Idézet - queensryche999:
" (...) azaz pontosan annyira slayeres, amennyire az Tom Araya nélkül lehetséges. De a magam részéről nem is akarnék Kerry King címke alatt egy Alessandro Del Vecchio segítségével és Ronnie Romeróval a mikrofon mögött összerakott, Rainbow-hatású hard rock lemezt hallani."

Ezt nyilván baromi fontos és indokolt volt beleírni a lemezkritikába, hiszen semmi köze Kerryhez, a Slayerhez és ehhez a lemezhez. XD


Meg gondolom neked is baromira fontos volt ezt kiadni magadból...
Idézet
 
 
#15 kobela 2024-05-22 17:35
Nincs Hannemann! Tehát ha K.K azt mondja, hogy ez egy Slayer lemez akkor az is! - Már ha elhisszük. Nekem nem az, mint ahogy a Repentless sem volt az. - az is már egy K.K. lemez volt. Hol voltak az utóbbi lemezeken olyan dalok amikben Araya mert volna kísérletezni mint a South és Seasons- on? Ahol nem az volt utasításba adva, hogy ordibálni kell mint a fába szorult féreg? ..Úgy gondolom nem véletlen King részéről a Slayer folytatásaként való meghatározás, avagy biztonsági játék, ahogy ő többször megfogalmazta: Ez a munkahelye. Persze, hogy nem kezd bele semmi újba, újszerűbe. Ha sikerül meggyőznie a régi fanokat, hogy ez bizony Slayer akkor nem kell "művelődési házakban" újrakezdenie a zenekar megismertetését , csupán beleülni a rég fenntartott üresen álló trónszékbe, -ha sikerül. Ebben az esetben viszont számolni kell azzal, hogy előbb utóbb kiszorulnak az új dalok a setlistből és elindul egyfajta nosztalgia Slayer K.K néven. ugyanúgy ahogy a búcsúturnét és már az azt jellemző éveket is jellemezte az igen szűkre és unalmasra sikeredet repertoár.
Idézet
 
 
#14 rockart 2024-05-22 14:14
Igazi Slayer esszencia KerryKing módra! Jelenleg a Toxic róla a kedvencem. Azt a pár jellegzetes riffet témát variálja King apó, de azt olyan mesteri módon teszi, hogy teljesen olyan a hatása mintha új lenne! Aki a legutóbbi Slayer albumok egybegyúrt legjobb részeit egy albumon meg szeretné hallgatni, annak ez a lemez nem lesz csalódás. És tényleg igaz rá az is, amit ő maga nyilatkozott róla, hogy kb. a Repentless folytatása.
Idézet
 
 
#13 Windir 2024-05-22 09:20
Sokkal jobban bejön az album, mint azt vártam az előzetesen kihozott dalok ismeretében.Az énekkel sincs bajom.
Idézet
 
 
#12 shownomarcy 2024-05-22 08:59
Nem rossz album, de az énekkel én sem vagyok elégedett annak ellenére, hogy imádom a Death Angelt!
Idézet
 
 
#11 Csiba 2024-05-22 08:18
Langyos középszer,nincs rajta mit szépíteni. Kerry nem Hannemann és ez meg is látszódik a teljesítményen.
Idézet
 
 
#10 miso 2024-05-21 19:11
Remek lemez lett, igazi Slayeriánus fergeteg.

Nem akartam itt hatalmas változatosságot , újradefiniálást , vagy ilyesmit, szerencsére nem is lett, Szerencsére Araya közeli a vokál is. Egy olyan albumot szerettem volna, ami a lehető legközelebb áll minden idők legjobb thrash bandájához, megkaptam.

Azonnal felismerhető stílus, pazar riffek, tempók, ez kellett nekem.
Remélem lesz folytatása is.
Idézet
 
 
#9 queensryche999 2024-05-21 18:28
" (...) azaz pontosan annyira slayeres, amennyire az Tom Araya nélkül lehetséges. De a magam részéről nem is akarnék Kerry King címke alatt egy Alessandro Del Vecchio segítségével és Ronnie Romeróval a mikrofon mögött összerakott, Rainbow-hatású hard rock lemezt hallani."

Ezt nyilván baromi fontos és indokolt volt beleírni a lemezkritikába, hiszen semmi köze Kerryhez, a Slayerhez és ehhez a lemezhez. XD
Idézet
 
 
#8 Tulus 2024-05-21 15:19
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy ez egy közepes Slayer lemez Mr. Osegueda énekével.
Nem mondom azt, hogy nincsenek rajta jó dalok, mert van 1-2, de sajnos ők vannak kisebbségben :(
Mark Osegueda nagyon sok helyen szeretne Tom Araya lenni, és ez eléggé irritáló.
Egy kicsit több kreativitás vártam attól az embertől, aki 1990-ben elénekelt egy bizonyos Act III című alaplemezt....
Szóval.... nekem csalódás ez a lemez. Meghallgattam, aztán ment is a kukába.
Ha egy első lemezes fiatal brigád adta volna ki ezt az albumot, akkor megdicsérném őket, hogy mennyire ügyesen levették a Slayer stílusát, és egyszer talán majd a helyükbe léphetnek...
Jóval többet vártam Kerry King-től, és Mark-tól is.

10/7
Idézet
 
 
#7 Edward_Richtofen 2024-05-21 13:08
Nálam a Repentless egy max 10/7-es lemez volt, és úgy en bloc sem vagyok a már Kerry King által dominált utolsó Slayer korszaknak feltétlen rajongója. Ez a lemez pedig tényleg 1/1 a Repentless folytatásának érződik, hasonló hangulat, dalstruktúrák, ami miatt hasonló a problémám is vele: jellegtelen zúzda.

Van pár fasza pillanat, a Trohpies of the Tyrant egyértelmű csúcspont, de pl. az ének kifejezetten fárasztó úgy az 5-6. dal környékétől. Hangszeresen a szólók pozitívak, nem bánom, h nem Kerry mester darálja végig a lemezt a szokásos lobotómia-szerű szólóival. Jó, hogy van ez a lemez, meg King minden tiszteletet megérdemel a hitelessége miatt, de magamtól én ezt az albumot nem igazán fogom hallgatni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.