Shock!

november 08.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Smoking Snakes: Danger Zone

smokingsnakes_cMint a mellékelt ábra mutatja, Göteborgból sem kizárólag nordikus-melodikus death metal érkezik. A most debütáló Smoking Snakes például egészen másban, klasszikus, '80-as évekbeli alapokon építkező hard rockban utazik. A Danger Zone ráadásul utóbbi stílus egyik olyan szárnyvonalán mozog, ami már a fénykorban sem számított éppen túlcincáltnak: ez az a bizonyos rifforientált, néhol egyértelmű heavy metalos behatásokkal tűzdelt, karcosabb változat, amit harminc-egynéhány évvel ezelőtt street rockként is előszeretettel emlegettek.

A svéd négyes a W.A.S.P., a Ratt, a Dokken és a KISS hatását hangsúlyozta az előzetes nyilatkozatokban. A felsoroltak közül egyértelműen az első a legnyilvánvalóbb párhuzam, valamilyen szinten gyakorlatilag az összes dalban tetten érhető Blackie-ék vad, szilaj, zúzósabb attitűdje. Ráadásul úgy a The Headless Children környékén ők is eléggé rámozdultak az európaibb, fémesebb hangzásokra, szóval több szinten adja magát a párhuzam. Martin Pedro „Brett Martin" Liljeqvist karcosabb tónusa, kissé hisztérikus előadásmódja is Blackie-ére hajaz, bár néhol Kevin DuBrow is beugrik róla. Gitárok szintjén a klasszikus Dokken szintén a tengerentúli hajmetálosok szikárabb, fémesebb vonalát képviselte, itt-ott valóban felrémlenek ők is egy-egy riffről, témáról. Rattet és KISS-t én mondjuk kevesebbet hallok itt, de ez már legyen az én problémám.

megjelenés:
2024
kiadó:
Frontiers
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

A régi, nagy nevek persze csalogatóbb mézesmadzagként csengenek, de összességében szerintem akkor is a szintén svéd, egy időre leállt, de pár éve ismét létező Sister Sin a legjobb párhuzam a Smoking Snakesre. És nem csak az alliteráló S-ek miatt: a megközelítés, a stílus, az arányok, maga a hangulat is egészen hasonló a két bandánál, csak ott ugye egy fékezhetetlen csaj őrjöng a mikrofonnál, itt meg nem. A tizenegy dalos album ráadásul kifejezetten harapós, metálos megközelítésű, még az efféle lemezeken kötelezőnek tekinthető ballada is hiányzik róla. A skála a galoppozósabb, heavy metalosabb hard rocktól (Angels Calling, Restless And Wild, We Are Alive) a középtempósabb, himnikusabb hard rockon át (Sole Survivor, Sorrow, Death And Pain, There Is No Tomorrow) a lassabb, melodikusabb hard rockig (Lady Lucky, Excited) terjed.

A banda fazonilag tökéletes, a zene mellett a borító feelingjével is elkapták az aranykor hangulatát, így már elsőre is jó szájízzel indítottam el az albumot, és ez a jó szájíz a későbbiekben is megmaradt. Elvakítani ugyanakkor nem tud a nosztalgia: a Smoking Snakes a régi arénaistenek minőségi, ügyes követője, de a fénykorban ez a lemez maximum a másodvonal aljára fért volna be valamelyik nagykiadónál. Jó hallgatni a dalaikat, de nagyon kiugró, később a bandával emblematikusan azonosítható témákat erre a bemutatkozásra egyelőre még nem sikerült írniuk, és sajnos egy-két olyan szerzemény is akad az eresztésben, ami lefelé lóg ki az átlagból (a Run For Your Life például igazi, hamisítatlan töltelék). Néhol nekem egy fokkal Brett dallamai is formátlanabbak, fésületlenebbek a kelleténél. A smirgli meg a vadság ott van a hangszálaiban, de ez azért még messze nem Blackie – és még csak nem is Liv Jagrell, ha már a Sister Sint emlegettem... – szintje. Viszont egész korrektül szól az album, és Leo Razor művésznevű szólógitáros barátunk ujjai alól is kiszalad néhány igen pofás megmozdulás a 38 perces játékidő alatt.

Rokonszenves ez a csapat, de egyelőre még nem megkerülhetetlenek. Viszont mivel annyira ritka manapság az ilyesmi, fél pont szimpátiapluszt azért megszavazok nekik.

 

Hozzászólások 

 
#6 Levus 2024-05-16 08:41
Nos. Nem rossz muzsika, de azért a RATT/Dokken/WASP/Kiss vonulat helyett elsősorban a Lordi ugrott be, szóval bőven nem az a kategória és minőség mint amire gondoltam. :D
Idézet
 
 
#5 Levus 2024-05-15 10:17
Na ezt ma meghallgatom, köszi az ajánlást !
Idézet
 
 
#4 steelheart66 2024-05-13 17:45
Abszolút kedvenceim pillanatnyilag. Nálam egyértelmű 10 pont. Sőt, tovább megyek, az év lemeze nálam. Az első hangtól az utolsóig félelmetesen jó lemez. A Frontiers igencsak ráérzett a bandára, ha egy három számos EP és két!!!!!!!!!!! koncert után leszerződtette őket. A Sister Sin részhez annyit, hogy pár éve volt egy koncertjük, ha jól emlékszem a covid alatt közönség nélkül, de csak most kezdenek éledezni. Novemberben egy mini skandináv turnéjuk lesz az Accepttel. Remélem, utána nem kerülnek ismét tetszhalott állapotba. Talán kis hazánk közelébe is eljutnak még egyszer. Az a csaj amit színpadon művel, az fergeteges.
Idézet
 
 
#3 Rémálomszínházazelmutcában 2024-05-11 17:19
Írhatnátok a The Lemon Twigs zenekar legújabb albumáról. Mike Portnoy személyesen hívta fel rájuk a figyelmet Facebookon. A két srác, mintha 1960-ból időutazott volna 2024-be, és egy full retró albumot tettek le az asztalra, ami ráadásul baromi erős.

Mike Portnoy ezt írta róla:
"Loving the new one from The Lemon Twigs ‘A Dream Is All We Know’…if you didn’t know any better, this could be an unearthed album from the 60’s or early 70’s…I hear shades of Pet Sounds, The Beatles, The Byrds, The Zombies, Emitt Rhodes, Wings
Brian and Michael D’Addario have such an obviously incredibly deep knowledge and appreciation of classic songwriting and vintage production that they’ve been able to take all of these wonderful influences and weave them into something so new and exciting…the likes of which I don’t know if I’ve heard since Jellyfish 30 years ago…
Definitely will be a Fav of 2024…Bravo boys!"
Idézet
 
 
#2 Martin - a régebbi 2024-05-10 16:59
Az ilyen albumok azok amiket már csak a borítója miatt is meghallgatok. És általában nem tetszenek ez viszont egész jó. Reális a 7 és fél, bár talán a nyolcas is befért volna.
Idézet
 
 
#1 blackmagic 2024-05-10 08:31
Nálam 9 és köszi az írást, enélkül ebben az eszetlen dömpingben lemaradtam volna egy jó lemezről.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.