Shock!

Napi buta statisztika: a Neither Land Nor Sea-vel immár saját jogán a Magma Rise is kitermelt annyi sorlemezt, mint amennyi minden magyar doomsterek ősforrásának, a Mood zenekarnak jutott. Ez az információ természetesen a világon semmilyen többletjelentést nem hordoz a puszta ténymegállapításon túl, a Magma eddig is a leginkább szem előtt lévő Mood-utód volt, és 2024-ben sincs ez másként. Ha valaki még ötvenen túl is a színpadon túr egy, az átütő siker reményével sosem kecsegtető stílusban, ahogy ezt Hegyi Kolos és Holdampf Gábor teszi, esélyes, hogy ezt valamilyen visszafoghatatlan belső indíttatásból teszi, szája szélén némi hamiskás mosollyal. Ha nincs már miért megfeszülni, akkor nem kell megfeszülni, szóljon úgy, ahogy jólesik, annak, akinek jólesik. A táborukat valószínűleg név szerint (de arcról biztosan) ismerik már, a zenekarral egyetemben az elvárásuk mindössze annyi, hogy ne verjék le a lécet.

Azt a bizonyos lécet a Lazy Stream Of Steelnél helyezték fel, kétségtelenül a Mood-kultusz hatalmas árnyékában, de abból ügyesen kilépve. Személyes sikerem, hogy 2010 márciusában én is ott lehettem a csapat élő bemutatkozásán a Funeral Of Doom Fesztiválon, de valójában a történet úgy és ott lett kerek, amikor pár évvel később Herczeg László betoppant a szólógitárosi posztra. Azóta is ebben a felállásban menetel a kvartett, szóval legkésőbb most említsük meg Bánfalvi Sándor dobost, akivel a világ bármelyik súlyosabb metálban utazó zenekara nagyon jól járna, de a legjobban mégis a Magma Rise járt.

De mit kíván a Magma Rise? Nyilvánvalóan lávát és oxigént, illetve legalább egy talpalatnyi teret, hogy legyen hová kiáradnia. Ha pedig a magasugró-hasonlatra ugrunk vissza, roppant tiszteletreméltó, hogy a brigád folyamatosan keresi a lehetőséget, hogyan helyezhetné a maga módján még feljebb a lécet, ráadásul – hatalmas tapasztalatuknak hála – mindig annyit emelnek a téten, amennyivel meggyőző módon meg tudnak birkózni.

Aki idáig eljutott az olvasásban, nyilván tisztában van vele, hogy mit csinál a Magma Rise, aki mégsem, az a fenti #doom, #láva, #birkózás hashtagek alapján megpróbálhatja elképzelni. Távol álljon tőlem azért, hogy szimplán ledoommetalozzam a Magmát, számomra ez a kezdetektől fogva sokkal inkább fontolva haladó heavy (sőt, HEAVY) metal, mint bármi más. Természetesen ahogy Gábor kiereszti a hangját és ahogy Kolos pengeti a riffeket, abban van valami elementárisan ős-doomos, és többek között erre is jó ez a fele-fele arányban veteránok vs. fiatalok felállás, hogy így együtt biztosan ne essenek át a ló túlsó oldalára. Aztán persze kibukik, hogy dalszerzői szinten a Neither Land Nor Sea megint egy nettó Hegyi/Holdampf-produkció lett, mint a régi szép időkben, és mert így alakult most. Az ide összegereblyézett témák szerencsére egytől egyig jó érzékkel kiválasztott darabok, ráadásul határozottan érezni bennük azt a frissességet, ami a To Earth To Ashes To Dustnak is sajátja volt. A hangzás is aligha lehetne ennél autentikusabb, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy tufa, de így szeretjük, hanem azt, hogy fasza (ismét jár az elismerés Schmiedl Tamásnak és az MD Stúdiónak).

A saját olvasmányélményeire (Lovecraft!) és személyes tapasztalataira támaszkodó dalszövegeket Gábor olyan mértékben magáévá teszi, hogy hiába kéri a nemzet, természetesen most sem vettek be énekesnek egy Tanult Hangot, egyszerűen azért, mert ez így jó, ahogy van. Gábor hallhatóan hatalmas energiákat fektetett az énekfelvételekbe, és vitatkozni a teljesítményével kapcsolatban ugyan lehet, de most még sokkal kevésbé indokolt, mint korábban bármikor. Énekeséhez hasonló a zenekar is túlnő korábbi önmagán, teszi ezt magától értetődő módon, és anélkül, hogy nehezen indokolható kísérletezésbe bonyolódna. Majd amikor már nyugtával dicsérnénk a lemezt, odacsapja a maga nyolcperces terjedelmével az album koronáját, az I Am című óriást, hogy mindenki megnyugodhasson: a Magma Rise előtt még bőven maradtak felfedezésre váró ösvények. Ja igen, a borító most megint nem sikerült túlzottan emlékezetesre, de legközelebb majd megint jobb lesz.

Ha idén valami kortalan, nem avuló értékkel szeretnéd meglepni magad, szerezd be a Neither Land Nor Sea-t, aligha kapsz mostanában ennél jobb ajánlatot.