Shock!

július 20.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Magma Rise: Neither Land Nor Sea

magmarise_cNapi buta statisztika: a Neither Land Nor Sea-vel immár saját jogán a Magma Rise is kitermelt annyi sorlemezt, mint amennyi minden magyar doomsterek ősforrásának, a Mood zenekarnak jutott. Ez az információ természetesen a világon semmilyen többletjelentést nem hordoz a puszta ténymegállapításon túl, a Magma eddig is a leginkább szem előtt lévő Mood-utód volt, és 2024-ben sincs ez másként. Ha valaki még ötvenen túl is a színpadon túr egy, az átütő siker reményével sosem kecsegtető stílusban, ahogy ezt Hegyi Kolos és Holdampf Gábor teszi, esélyes, hogy ezt valamilyen visszafoghatatlan belső indíttatásból teszi, szája szélén némi hamiskás mosollyal. Ha nincs már miért megfeszülni, akkor nem kell megfeszülni, szóljon úgy, ahogy jólesik, annak, akinek jólesik. A táborukat valószínűleg név szerint (de arcról biztosan) ismerik már, a zenekarral egyetemben az elvárásuk mindössze annyi, hogy ne verjék le a lécet.

megjelenés:
2024
kiadó:
H-Music
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Azt a bizonyos lécet a Lazy Stream Of Steelnél helyezték fel, kétségtelenül a Mood-kultusz hatalmas árnyékában, de abból ügyesen kilépve. Személyes sikerem, hogy 2010 márciusában én is ott lehettem a csapat élő bemutatkozásán a Funeral Of Doom Fesztiválon, de valójában a történet úgy és ott lett kerek, amikor pár évvel később Herczeg László betoppant a szólógitárosi posztra. Azóta is ebben a felállásban menetel a kvartett, szóval legkésőbb most említsük meg Bánfalvi Sándor dobost, akivel a világ bármelyik súlyosabb metálban utazó zenekara nagyon jól járna, de a legjobban mégis a Magma Rise járt.

De mit kíván a Magma Rise? Nyilvánvalóan lávát és oxigént, illetve legalább egy talpalatnyi teret, hogy legyen hová kiáradnia. Ha pedig a magasugró-hasonlatra ugrunk vissza, roppant tiszteletreméltó, hogy a brigád folyamatosan keresi a lehetőséget, hogyan helyezhetné a maga módján még feljebb a lécet, ráadásul – hatalmas tapasztalatuknak hála – mindig annyit emelnek a téten, amennyivel meggyőző módon meg tudnak birkózni.

Aki idáig eljutott az olvasásban, nyilván tisztában van vele, hogy mit csinál a Magma Rise, aki mégsem, az a fenti #doom, #láva, #birkózás hashtagek alapján megpróbálhatja elképzelni. Távol álljon tőlem azért, hogy szimplán ledoommetalozzam a Magmát, számomra ez a kezdetektől fogva sokkal inkább fontolva haladó heavy (sőt, HEAVY) metal, mint bármi más. Természetesen ahogy Gábor kiereszti a hangját és ahogy Kolos pengeti a riffeket, abban van valami elementárisan ős-doomos, és többek között erre is jó ez a fele-fele arányban veteránok vs. fiatalok felállás, hogy így együtt biztosan ne essenek át a ló túlsó oldalára. Aztán persze kibukik, hogy dalszerzői szinten a Neither Land Nor Sea megint egy nettó Hegyi/Holdampf-produkció lett, mint a régi szép időkben, és mert így alakult most. Az ide összegereblyézett témák szerencsére egytől egyig jó érzékkel kiválasztott darabok, ráadásul határozottan érezni bennük azt a frissességet, ami a To Earth To Ashes To Dustnak is sajátja volt. A hangzás is aligha lehetne ennél autentikusabb, ami ez esetben nem azt jelenti, hogy tufa, de így szeretjük, hanem azt, hogy fasza (ismét jár az elismerés Schmiedl Tamásnak és az MD Stúdiónak).

A saját olvasmányélményeire (Lovecraft!) és személyes tapasztalataira támaszkodó dalszövegeket Gábor olyan mértékben magáévá teszi, hogy hiába kéri a nemzet, természetesen most sem vettek be énekesnek egy Tanult Hangot, egyszerűen azért, mert ez így jó, ahogy van. Gábor hallhatóan hatalmas energiákat fektetett az énekfelvételekbe, és vitatkozni a teljesítményével kapcsolatban ugyan lehet, de most még sokkal kevésbé indokolt, mint korábban bármikor. Énekeséhez hasonló a zenekar is túlnő korábbi önmagán, teszi ezt magától értetődő módon, és anélkül, hogy nehezen indokolható kísérletezésbe bonyolódna. Majd amikor már nyugtával dicsérnénk a lemezt, odacsapja a maga nyolcperces terjedelmével az album koronáját, az I Am című óriást, hogy mindenki megnyugodhasson: a Magma Rise előtt még bőven maradtak felfedezésre váró ösvények. Ja igen, a borító most megint nem sikerült túlzottan emlékezetesre, de legközelebb majd megint jobb lesz.

Ha idén valami kortalan, nem avuló értékkel szeretnéd meglepni magad, szerezd be a Neither Land Nor Sea-t, aligha kapsz mostanában ennél jobb ajánlatot.

 

Hozzászólások 

 
#6 Verebélyi Gábor 2024-06-18 08:36
Szívem csücske zenekar...
Idézet
 
 
#5 DéeL 2024-06-18 07:38
sohasem értettem, miért kritizálták korábban/kritizálják manapság Holdampf mester hangját. Ahogy a Mood, úgy a Magma Rise védjegye. Szerintem a hangja teljesen rendben van. 10 pont, nálam év lemeze esélyes
Idézet
 
 
#4 laser 2024-06-17 15:44
Idézet - GTJV82:
Amióta (Mood) ismerjük, Gábort így szeretjük. Kb. 3-4 hangon énekel végig, szinte kántál, de neki ez a stílusa. Viszont annyira hiteles, őszinte, hogy nem lehet nem szeretni.
Remek lemez amúgy, nálam 9 pont.

Egyetértek! Viszont én 10 pontot adok rá. Miért ne? Iszonyatosan jó!
Idézet
 
 
#3 GTJV82 2024-06-17 12:36
Amióta (Mood) ismerjük, Gábort így szeretjük. Kb. 3-4 hangon énekel végig, szinte kántál, de neki ez a stílusa. Viszont annyira hiteles, őszinte, hogy nem lehet nem szeretni.
Remek lemez amúgy, nálam 9 pont.
Idézet
 
 
#2 Lucskainé 2024-06-17 08:44
Az elmúlt napokban sokat hallgattam kaszálás közben, erős ldoom mestermunka 8.5 pont legalább.
Idézet
 
 
#1 nikfisza 2024-06-17 08:11
Ennél a zenekarnál mindíg felvetődik az énekes teljesítménye. Nem vészes amúgy,de sajnos lefelé viszi a produkciót. A minőség iis és az angol kiejtés sem az igazi.Nem egy Áron András na.......Amúgy a zene profi.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.