Nos, akkor újra Royal Hunt-koncerten találtam magam, mint ahogy 2016-ban is, a kiválóan sikerült 2014-es hajós buli után. Ez a kétévenkénti hozzánk látogatás úgy tűnik, már borítékolható, mint ahogy az is, hogy ezentúl mindig ott leszek, hiszen minden Royal Hunt-koncert igazi népünnepély – kár, hogy nálunk a „nép" stabil két-háromszáz embert jelent, ahogy azt a koncertszervezővel is megbeszéltük az este folyamán. Azon lehet ugyan morfondírozni – és magam is megtettem –, hogy vajon miért nem népszerűbbek itthon, hiszen a jó dalok adottak, és a szimfo-epikus-metalt itthon azért ennél jóval nagyobb tábor kedveli, a zenekarnak a kiállása is rendben van, sőt, a frontember személyében még egy igazi rocksztáros csajmágnessel is rendelkeznek. Szóval teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem mennek többen a koncertjeikre nálunk – még ha papíron nem is egészen az én zeném, koncerten mégis működik.
