A hakniműfaj reneszánszát éljük immár a rockzene világában is, és bár ehhez a szóhoz szinte automatikusan tartozik valamilyen pejoratív felhang, sok esetben azért sikerül színvonalasra kihozni a végeredményt, legyen az egy eredeti zenekar nosztalgiaköre, valamelyik mutáció ráutaló produkciója, esetleg egy komolyabb tribute-show (amilyeneket tipikusan valakinek az emlékére vagy születésnapjára raknak össze). Vannak persze olyan haknik is, amelyek nem feltétlenül tehetők oda a csúcskategóriás szint mellé (mint amilyen mondjuk a The Dead Daisies elsöprő lendületű show-ja vagy hogy Vinnynél maradjunk, a saját dolgaikkal is ütőset alkotó Last In Line), de mégis szerethetőre sikerülnek, például amilyen Ross The Boss bulija volt legutóbb a Dürerben, vagy a legelső Marco Mendoza-koncert, amiről sajnos nem emlékeztünk meg, de én baromira élveztem. Nos, a Vinny Appice Band szintén backstage-es bemutatkozása még Mendozáékhoz képest is felemásra sikerült, de ettől függetlenül sem én, sem mások nem távoztunk rossz szájízzel, a nyilvánvaló anomáliák ellenére sem.
