Előzetesen bizony egy lyukas kétpfennigest nem adtam volna, hogy ez a Rammstein éve lesz számomra, de most, így az év felénél nagyon erősen ez látszik kibontakozni a horizonton. Az új lemez gyakorlatilag a megjelenés napja óta kirobbanthatatlan a lejátszómból, a koncertre való készülődés közben pedig újra ugyanazt a bizsergést éreztem tarkótájékon, ami már idejét sem tudom, mikor volt legutóbb a társaságom. Egyik sem adta magát könnyen pedig – a friss nóták eleinte inkább csak elkedvtelenítettek, amikor pedig az albumot egyben hallgatva végül beütött a derű, már bottal üthettem az idei koncertjegyek nyomát. Egyetlen kivétel adódott, Milton Keynes képében. A városkára szégyenszemre külön rá kellett keresnem a Google Mapsen, de miután láttam, hogy London nincs is tőle olyan messze, azonnal meg is vettem a jegyeket. Már csak azért is könnyű szívvel tettem ezt, mert nem merülhetett fel kérdés abban a tekintetben, hogy élményoldalon megtérül-e majd a befektetés.
