Többeknek nem tetszettek legutóbbi koncertbeszámolóim, tehát icikét-picikét félve fogtam neki az írásnak, ugyanakkor a sablonosságnak itt sem látom értelmét: berobbantak a színpadra, ujjai pókként futkároztak, a szart is kiverte a bőrökből – ezt mindenki tudja. Másrészt: mi a francot lehet írni egy tribute bandáról, még ha az a Nagy Ámerikából érkeze...

Tizennyolc év várakozás után fergeteges koncertet adott a Kék Yuk aprócska színpadán az értő és rajongó közönségnek a Madder Mortem, akik háromnegyed órás műsoruk után fáradhatatlanul beszélgettek a klub bejárata előtt a régi/új ismerősökkel. Ennek okán a középsőként játszó Helheimből körülbelül másfél számot csíptünk el, így csak a „hab a tortán"-...

Ezer éve nem járt nálunk a Backyard Babies, ráadásul egy igen erős skandináv csomagot szerveztek ezúttal köréjük, így ellentétben az egy nappal korábbi Kissin' Dynamite-tal , erre a bulira simán borítékoltam volna egy teltházat. És persze csúnyán rá is faragtam volna, hiszen bő félháznyian, ha voltunk, ami még annak ellenére is furcsa, hogy a Dregené...

Régóta rajta van a bakancslistámon egy John McLaughlin-féle élő előadás megtekintése, ám valamiért a pipa egészen eddig váratott magára. Készséggel elismerem: ennek oka leginkább a saját szerencsétlenkedésemben keresendő, lehetőség ugyanis adódott volna már erre idehaza is. Egészen egyszerűen így alakult, viszont amint az idei látogatás híre eljuto...

Előzetesen úgy tippeltem, maximum nyolcvan-száz embert érdekelhet itthon a Kissin' Dynamite, ehhez képest pár nappal a pesti buli előtt ki kellett tenni a Dürer Room 41 termére a megtelt táblát. Mindez már csak azért is kellemes meglepetés, mert az elvileg sokkal nagyobb Brainstorm nem is olyan régen még bő félháznak játszott ugyanitt. Szóval úgy tűn...

Számtalan alkalommal járt már nálunk az Evergrey, hol önállóan, hol fesztivál, hol többzenekaros koncert keretében, én is láttam őket jó pár alkalommal, bár azon igencsak meglepődtem, hogy utoljára 2009-ben néztem meg pont ugyanitt a Dürerben őket – bár akkor rossz fényekkel, rossz hangzással és kedvetlen előadással. Azóta valahogy sikerült őket kih...

A Bullet For My Valentine az utóbbi években visszatérő vendég lett Magyarországon, és úgy tűnik, amellett, hogy stabilan hozzák a nézőszámot, a közönség körében kellőképp olajozottan működik a reprodukció. Számomra legalábbis egyértelműen ezt tükrözte a nézőtéren nagy arányban jelenlévő, huszonpár évesnél láthatóan nem idősebb hölgyek és urak arány...

Chrysta Bell harmadszor járt Budapesten. Másodszor láttam, a 2012-es A38-as fellépését megbocsáthatatlan okokból kihagytam, a 2017-eset meg már akkor sem mulasztottam volna el, ha lázasan fetrengek otthon, hiszen csúcsra járt ismét a Twin Peaks-mánia, és muszáj volt megnézni élőben, centikről (!!!) egy igazi TP-szereplőt. Meg énekesnőt, mert azért má...

Vannak az életben olyan álmok, amik egyszerűen túl irreálisak ahhoz, hogy az ember egyáltalán megfogalmazza őket magában. Vagy ha fel is merülnek, egy szappanbuborék halk pukkanásával foszlanak szerteszét. Kevésbé líraian megközelítve a dolgot: Fogalmam nincs, hogy annak idején, az általános iskola hatodik-hetedik osztályában, miután egy hirtelen ö...

Ha van zenekar, amelyről elmondható, hogy szép lassan valóban önmaga karikatúrájába fordult át, a Manowar sajnos kétségkívül ilyen. Amellett, hogy első négy albumuk a tradicionális heavy metal közmegegyezéses klasszikusa, a legelvakultabb fanatikusokon kívül talán senki sem vitatkozna azzal az állítással, hogy lassan negyed évszázada nem csináltak ...

Sokat kellett várnunk az első hazai Godsmack-koncertre, ráadásul a tavaly novemberre meghirdetett fellépést sajnos halasztania is kellett a zenekarnak, miután a gitáros Tony Rombola fia váratlanul elhunyt. Roppant kevés az a pár hónap egy ilyen tragédia után, de a szekérnek haladnia kell, a szerződések kötnek, talpra kell állni és menni tovább, a z...

Megvolt hát az Accept-mentes U.D.O. magyarországi premierje. Vágjunk is a közepébe: remekül sült el, és egy pillanatig sem merült fel (bennem legalábbis, de szerintem beszélhetek az összes jelenlévő nevében is), hogy bármelyik agyonjátszott klasszikus hiányzott volna. Persze ennek a sztorinak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen a zeneka...

Pár évvel ezelőtt nagy port kavartak Paul Stanley és Gene Simmons azon kijelentései, melyekben azt pedzegették, hogy a jövőben akár nélkülük is működhet majd a KISS gépezete, lévén nem azt tartják elsődleges jelentőségűnek, hogy kik személyesítik meg a karaktereket, hanem a minőség és a show volumenének szinten tartását. Persze volt nagy felzúdulás...