Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Primordial, Svartidauði - Budapest, 2016. április 25.

0428prim1Amikor a Where Greater Men Have Fallen című, legutóbbi Primordial-album megjelenésének környékén legutóbb láthattam az énekes Alan Averill Nemtheangát, ő éppen Dread Sovereign álnéven, egy sokkal kisebb helyen, sokkal kevésbé hangzatos felvezetés mellett tett tanúbizonyságot arról, hogy bőven van élet számára az anyabandán túl is. Hiperaktív hősünkből azt azonban mégsem néztem volna ki, hogy a mai napig adós marad azzal, hogy (saját személyét is) meghatározó zenekarát teljes fegyverzetben újra hozzánk vezesse. Ahogy ez most végre megtörtént, abban egyaránt benne volt egy fáradt hakni és egy dicsőséges „visszatérés" lehetősége is. A Ghosts Of The Charnel House alcímen futó turné szerencsére maximálisan az utóbbit hozta el.

A Heroic és a Ketzer táborától kérem a „szokásos" megértést, ha azt mondom, hogy lekéstem őket, azzal még csak féligazságot közöltem. Nem kimondott rajongóként, a hétfői munkanap végén egy nettó négy órás szeánszot végigállni/-ülni nekem soknak bizonyult, így tehát az este számomra az izlandi Svartidauði színpadra érkezésével kezdődött. Az északi kvartettet vastagon övező kultikus tisztelet okán én is tettem korábban pár bátortalan lépést irányukba, de az a hangulat, ami ennek a muzsikának a befogadásához kell, engem még sosem talált fejen. Mindettől függetlenül a zenekar szép ívű karriert futott be az elmúlt években az undergroundban, és itt is látható volt, hogy sokan már kifejezetten rájuk voltak kíváncsiak az este felhozatalából. Ugyan teljes értékű sorlemezük eddig csupán egy jelent meg, az is még 2012-ben, de náluk mindig akad valami újdonság, most éppen egy EP (a két tételt tartalmazó Hideous Silhouettes Of Lynched Gods) képében.

időpont:
2016. április 26.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 5 Szavazat )

Egyetlen hétköznapi megközelítésben sem nevezném „normálisnak" az izlandiak előadását, de tőlük körülbelül erre is számítottam. A szájuk előtt kendőt viselő, némi fekete festéket is magukra applikáló fazonok eleve szokatlan hangzással dörrentek meg, amelyből az éneket és a dobot lehetett egyértelműen kivenni, a húros hangszerek zömmel a háttérben zsizsegtek. Zenéjükben a maguk módján egyaránt merítenek a black és a doom metal megközelítéséből, határozottan tömegpusztító hangulatot keltve. Összességében inkább találtam ellenszenvesnek a szeánszot, ami egy kisebb helyen, testközelből üthetett volna (ki) igazán. A két kopasz, nevezetesen a bőgőt is kezelő frontember és a rendezői jobbon álldogáló gitáros kiállása minden szempontból megfelelt a kívánalmaknak, a kapucnis felsőbe burkolózó másik elveszett bárdista lelket látva azonban inkább csak elmosolyodott az ember, majd egy diszkrét tapsot azért megeresztett, hiszen látható volt, hogy ezek az arcok még valakit bántani akarnak ma este. Bocsánat az iróniáért, nyilvánvalóan nem nekem szólt ez az előadás.

0427svart

A Primordialt látni szintén különleges élmény, pozitív várakozásaimmal pedig ekkorra már lényegesen több (de még így sem kiemelkedően sok) emberrel tudtam osztozni. Benne volt a levegőben a tábor kiéheztetettsége is, hiszen bár jó párszor láthattuk már Nemtheangáékat hazai színpadon, bőven itt volt az ideje egy rendes szereposztásban lenyomott koncertnek (headlinerként utoljára bő évtizede, az Orphaned Land társaságában üdvözölhettük őket), nem beszélve arról, hogy legfrissebb stúdiólemezüket is másfél év késéssel „mutatták be" nekünk ma este. Az írek utóbbi anyagai továbbra sem lettek kedvencek nálam, sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, a Spirit The Earth Aflame kivételével egyik lemezüknek sem vagyok feltétlen híve, esetükben az élő előadás mégis valami egészen felemelő élményt kínál.

0428prim2Az itthoni szokásjogtól eltérve ráadásul az egész hadművelet briliánsan szólalt meg, a légió egyetlen gyenge pontját a mindenféle rongyokba csomagolt frontember megfázása jelenthette volna, de ezt némi program-átvariálással sikeresen hidalták át. Utóbbinak köszönhetően a Dark Horse On The Wind intró után mindjárt a Spirit... első dala, a Gods To The Godless indította el az estét, amelynek hatását minimum megvalósult álomként tudnám leírni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Simon O'Laoghaire dobjaitól kezdve Pól MacAmlaigh Rickenbackerén át a csodás összhangban csilingelő gitárokig tényleg fület gyönyörködtető volt a teljes műsor, a statikus kiállású hangszereseket pedig bőven túlmozogta a továbbra is leplezetlen szereplési viszketegségben szenvedő Nemtheanga, már amikor éppen nem a monitorkeverősöket instruálta.

Az egészen korai éveket mindössze a koncert elején sziklába karcolt The Calling idézte meg, a program gerincét egyértelműen az utóbbi három album adta. A 21. századi munkáik közül a közmegegyezéses (?) csúcspont, a To The Nameless Dead volt terítéken legnagyobb számban (négy dal erejéig), a magam részéről viszont szívesen hallottam volna többet a szépemlékű The Gathering Wildernessről is, amit egyedül az elhagyhatatlan The Coffin Ships képviselt, amely közben Alan Averill minden este meghalhat kicsit. Nálam ez a pillanat a koncert vége felé, a The Soul Must Sleep képében jött el (kell-e mondjam, melyik lemezről?). Tudván, hogy minden este elhangzanak, Sartre itt megidézett szavai most mégis csakis erről a percről szóltak: „Tengereken keltem át, városokat hagytam magam mögött, folyókon hajóztam végig, erdőkben kóboroltam, s mindig új és új városokba igyekeztem. Nőket hódítottam meg, férfiakkal verekedtem; és soha, de soha nem bírtam visszakozni, mint ahogy egy lemez sem foroghat fordítva. És mindez hová vezetett? Ide, ebbe a pillanatba..."

A – nomen est omen – a Heathen Tribes-szal elköszönő csapat jóval többet hagyott maga mögött egy szimpla megmutatkozásnál. Napjaink egyik legnagyszerűbb koncertzenekarát hallottuk.

Fotó: Horváth Jani

 

Hozzászólások 

 
#5 BSND 2016-04-29 07:40
Idézet - roeder:
eleinte a deathspell omega is nagyon nehezen adta meg magát nekem. kezdetben nem is értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülöttük, de aztán a kenose ep-t hallgatva valami oknál fogva rákattantam az egészre.

Igen, ez pont így volt nekem is! :)
Idézet
 
 
+1 #4 roeder 2016-04-28 21:45
Idézet - BSND:
Viszont olyat se láttam még, hogy ekkora klubban The Ruins Of Beverast szóljon az átszerelésnél!


én is erőteljesen meglepődtem, amikor meghallottam, hogy a malefica szól. megérdemelne egy nagy pacsit az illető, aki felrakta.

maximálisan egyetértek azzal, amit a svartidauði kapcsán írtál. eleinte a deathspell omega is nagyon nehezen adta meg magát nekem. kezdetben nem is értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülöttük, de aztán a kenose ep-t hallgatva valami oknál fogva rákattantam az egészre.

az utóbbi 1-2 évben ez az izlandi vonulat is nagy kedvencem lett. a tavalyi showbarlangos svartidauði koncert valami eszméletlenül erőteljes volt, néhány hete pedig volt szerencsém kétszer is látni a misþyrminget, és hát felejthetetlen élmény volt.
Idézet
 
 
+2 #3 T 2016-04-28 11:17
Volt szerencsém megcsípni a koncertet ! Egyetértek BSND-vel a Svartidaudival kapcsolatban, a témák azért nem jöttek át, mert a gitárhangzás valami eszméletlen szar volt. Szerintem.
Idézet
 
 
#2 Koroknai Balázs 2016-04-28 10:13
Idézet - BSND:
A szerző Svartidauði zenéjével szembeni meg nem értéséhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy a legújabb kori underground black metal már nem arról szól, hogy utánképzik a Bathory meg Darkthrone albumokat. Ahhoz, hogy "leessen" ez a banda, már egy másfajta megközelítés kell, ami nem feltétlenül van meg mindenkiben (ami nem baj, tehát ez most nem beszólás a félreértések elkerülése végett). Itt már nem az van, hogy "megmondjukatuti lázadást666Sátá n" meg havas erdők, hanem sokkal inkább a zene spirituális jellege kerül előtérbe, ahol a riffek delejező hatása a fő csapásirány, nem pedig az, hogy hagyományos értelemben vett metal számok legyenek (mint pl. a Bathorynál vagy a Satyriconnál). Ilyen szempontból inkább a drone-zenékhez hasonlít, még ha zeneileg jóval sokrétűbb is azoknál. Magyarán: sokkal kevesebb emberhez szól, mint a hagyományos black metal, nehezebb megemészteni.
!


értem. számomra lehet bármilyen a black metal, jó témák nélkül mit sem ér. sajnos ezek a riffek (már amikor hallottam) nem delejeztek. sorry. nem mind arany, ami fekete.
Idézet
 
 
+4 #1 BSND 2016-04-28 09:49
Nagyon nagy volt a koncert, Nemtheanga jól nyomta a megfázás ellenére is, igazából a Where Greater,,,, nekem jobban is ütött így, mintha kezdő számként hangzott volna el. Egyedül a Babel's Tower meg a Traitor's Gate előadásánál éreztem kicsit, hogy ront rajta, hogy nem tudja kiénekelni/kiüvölteni úgy a szövegeket, mint a lemezen.

Az átkötő szövegek is ütöttek, kíváncsi vagyok a (a maidenes hír alapján), hogy ha Kínában lettek volna, az elvtársak mit hagytak volna meg a koncertből. :D

Igazából egy valamit furcsállok: ha bármelyik banda elnevezi a turnéját egy számáról, akkor azt miért nem játsszák az adott turné állomásain? Már nem először látok ilyet, ha valaki tud erre ésszerű magyarázatot, ne tartsa vissza. Ráadásul a Ghosts Of The Charnel House egy bitang jó szám, én szívesen hallottam volna.

A szerző Svartidauði zenéjével szembeni meg nem értéséhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy a legújabb kori underground black metal már nem arról szól, hogy utánképzik a Bathory meg Darkthrone albumokat. Ahhoz, hogy "leessen" ez a banda, már egy másfajta megközelítés kell, ami nem feltétlenül van meg mindenkiben (ami nem baj, tehát ez most nem beszólás a félreértések elkerülése végett). Itt már nem az van, hogy "megmondjukatuti lázadást666Sátá n" meg havas erdők, hanem sokkal inkább a zene spirituális jellege kerül előtérbe, ahol a riffek delejező hatása a fő csapásirány, nem pedig az, hogy hagyományos értelemben vett metal számok legyenek (mint pl. a Bathorynál vagy a Satyriconnál). Ilyen szempontból inkább a drone-zenékhez hasonlít, még ha zeneileg jóval sokrétűbb is azoknál. Magyarán: sokkal kevesebb emberhez szól, mint a hagyományos black metal, nehezebb megemészteni.

A Ketzert meg a Heroicot én se láttam, két ennyire súlyos banda elé nekem nem kellett már semmi. Viszont olyat se láttam még, hogy ekkora klubban The Ruins Of Beverast szóljon az átszerelésnél!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.