Shock!

szeptember 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Dead Daisies, Thundermother - Budapest, 2017. június 28.

0701dd1Épp a The Dead Daisies-koncert napján fejeztem be Scott Ian könyvét (igen, lesz róla kritika), amelyben az Anthrax kopasz szócsöve könnyes szemmel idézi fel többek között azt a KISS-bulit is, aminek hatására 9-10 évesen eldöntötte, hogy pofázhat neki bárki bármit, ő márpedig rockzenész lesz, és kész. Néhány órával később pedig önkéntelenül is azon gondolkodtam, hogy ha az ilyen koncerteket látnák a mai gyerekek, rögtön felesleges is lenne a rockzene jövője, illetve a közönség elöregedése és fogyása miatti mindennemű aggodalom. A The Dead Daisies ugyanis olyan katartikus bulit nyomott az A38 hajón, ami még a sokat látott koncertveteránokat is elkápráztatta, abban pedig biztos vagyok, hogy ha voltak ifjoncok a koncerten, akkor az ő állkapcsuk a padlón csattogott.

időpont:
2017. június 28.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 39 Szavazat )

Az estét a Thundermother nyitotta igen meggyőzően, a svéd csajok ugyanis olyan vehemenciával nyomták az AC/DC-boogie-t, ami simán feledtette azon negatív körülményeket, hogy majd' minden daluk után konkrét jogdíjakat kellene csengetniük Anguséknak, illetve azt, hogy kellő színpadi rutin hiányában a nagy zúzás közepette bizony bakik is becsúsztak olykor. A rock and roll viszont ilyen: az a lényeg, hogy lélegző, élő legyen, hangos és zajos, és mindenki leszarja, ha ettől kissé pontatlan egy banda, vagy becsúszik néhány rosszul lefogott hang.

0701tm

A közönséget sikerült is kenyérre kenniük, legkésőbb akkor, amikor a gitáros Filippa Nassil szépen lesétált a színpadról az egyik dal közben, hogy azt a küzdőtéren egy jókora kört leírva riffelje végig. Nem tudom, lemezen mennyire izgalmas a Thundermother, de élőben mindent hoznak, amit kell. A Crucified Barbara feloszlása miatt maradt űrt akár még ők is betölthetik, de ahhoz még minden szempontból feszesebbre kell gyúrniuk magukat. És egy ritmusgitáros bevétele sem ártana.

0701dd2

A tavalyi évet pont egy kiváló The Dead Daisies-koncerttel zártam december 19-én, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, de a zenekar produkciója még így is döbbenetes hatással volt rám, hiszen egyértelműen felülmúlták vele korábbi, szintén kiváló teljesítményüket. Az eseményt ugyan előzetesen kissé beárnyékolta, hogy valamiféle családi gebasz miatt a főnök David Lowynek hirtelen haza kellett utaznia, de ha őszinték akarunk lenni, az ő szerepe vezénylő tábornokként sokkal inkább a csapat összetartása és irányítása, élőben pedig finoman fogalmazva sem David a legfontosabb figura. A Daisies zenéjéhez azonban elengedhetetlen a két gitár, így a srácok gyorsan előkapták a kalapból Yogi Lonichot a Buckcherryből, aki igazi profihoz méltóan, hiba nélkül és totál belazulva hozta le a bulit, állításuk szerint egy fia közös próba nélkül.

0701dd3

A programot a tavalyi bécsi szett kibővített verziója adta azzal, hogy Pesten a hajóba csapó villámnak köszönhetően egy exkluzív Led Zeppelin-nóta, a Since I've Been Loving You is elhangzott. Történt ugyanis, hogy a Song And Prayer alatt hirtelen elszállt a teljes hangosítás, mint később kiderült, egy villámcsapás miatt. Bár első felindulásában Mendoza bejelentette, hogy levonulnak ugyan, de csak tíz perce, Doug Aldrich szépen feltekerte az erősítőjét, és Tichyvel karöltve elkezdtek játszani. Természetesen Mendoza és Yogi is csatlakozott néhány pillanattal később, ebből pedig végül a Zep-klasszikus instrumentális verziója kerekedett ki. Semmi hiszti, semmi jelenet, ezek az arcok a technikai probléma ellenére is tették azt, amihez a legjobban értenek: muzsikáltak és szórakoztatták a közönséget.

0701dd5

A hangulat a buli kezdetétől forró volt, de mikor visszajött a hangosítás, szinte felrobbant a hajó, ami láthatóan komolyan felpörgette a zenekart, és az ezúttal a többiekkel egy hőfokon égő John Corabit is. Ugyan az eredeti program szerint 90 perc lett volna a koncert, végül csaknem két órát voltak a színpadon. A tavalyi szetthez képest pedig négy további dallal bővült a Highway Starral végül katartikusan záródó program.

Addig, amíg ilyen koncerteket láthat az ember, szó sem lehet a rockzene haláláról, a The Dead Daisies ugyanis pontosan az a zenekar, amely élő teljesítményével képes teljesen kívülről érkező embereket is egy életre szólóan megfertőzni. Csak valahogy el kellene érni, hogy minél több mai kis Scott Ian lássa őket...

0701dd4

Fotó: Máté Éva

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #7 Santoro 2017-08-18 21:01
Fekvőgipsszel mentem le, nem akartam kihagyni, le a kalappal a az A38 as fiuk elott, hoztak nekem egy bárszéket ülni!
Idézet
 
 
+9 #6 Bólogató kutya 2017-07-01 13:11
A hajón nekem eddig is az volt kicsit, de ezen az estén végképp a Whiskey-A-Go-Goban éreztem magam, pedig sosem jártam még ott.
Idézet
 
 
+3 #5 the_cult75 2017-07-01 13:00
Sziasztok!

ÉN jól összehaverkodta m a Tundermother-es csajokkal.Mint kiderült a régi line-up feloszlása után egyedül Fillipe a szólógitáros maradt a régi brancsból.Ő szedett össze 3 új zenészt és nem adta fel hanem folytatta a bandát.Szerintem nagyon jól!Ők ha kb 6 hónapja vannak együtt ,és szerintem ahhoz képest nagyon jó bulit nyomtak,engem megfogtak! Szerintem nagyon jó választás volt a The Dead Daisies előtt hogy ők voltak! Az írásod nagyon..amíg olvastam ismét a koncerten voltam !! köszönöm! Én egy Gdanski stadion Guns n Roses buli és egy arénás Foo FIghters után mentem le erre a bulira..de itt mind a két banda nagyon jó volt!! egy nagyon tökéletes este volt a számomra!!!

Még 1x köszi az írást minden sora nagyon tetszett csak így tovább!!
Idézet
 
 
+10 #4 kamikaze 2017-07-01 11:31
A kényszerű leállás után jobban szólt a motyó, mint előtte! Kb. a dobszóló után meg végre úgy megdörrent, ahogy kell. A technikai gebasz ellenére a hangulat az valami frenetikus volt, a vége felé a ráadásoknál az egyébként végig igen kulturáltan szórakozó közönség olyan hangorkánban tört ki a folytatást követelve, mintha egy több ezres nagy csarnokban lettünk volna. A zenekarnak is tetszhetett a fogadtatás, mert jó kedvvel játszottak, láthatóan ők is élvezték a bulit. Ezt már talán az is megalapozta, amikor megtudták, hogy teltházas lett a koncert, amit meg is háláltak. A setlist (20 dal!) nagyon bejött, az ,,új" lemezt szinte végig lenyomták (a címadó volt a legjobb), és a feldolgozások (Zeppelin, Nugent, Purple, Creedence Clearwater Revival, Who, Beatles - Helter Skelter, Alex Harvey, Grand Funk Railroad) is jókor kerültek terítékre. A záró Highway Star pedig akkorát ütött, mint ide Lacháza! Valami ilyesmit érdemes elképzelni:
https://www.youtube.com/watch?v=u7jOQUfUouc
Ilyennek kell lenni egy jó klubkoncertnek!
Idézet
 
 
+10 #3 ddrum77 2017-07-01 10:53
Hatalmas buli volt, a haverom azért sírt, hogy nem futott össze Mendozával a buli előtt, mert az előzenekart néztük...
Ehhez képest amikor beugrott a tömegbe játszani, nálunk kötött ki, ölelkezve nyomták a Join togethert =)
nagy feeling volt, a beugrós gitáros az elején kicsit külön volt a többiektől, de aztán belelazult a buliba
remélem együtt maradnak, és jönnek még erre
Idézet
 
 
+7 #2 BSND 2017-07-01 10:13
Na bazdmeg, erre el kelle vóna menni...
Idézet
 
 
+11 #1 Kondi István 2017-07-01 09:55
Újfent kiváló beszámoló, Gábor!!! Ez volt a 19. koncertem, de minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy életem eddigi LEGJOBB hard rock buliján vehettem részt szerdán. A tavalyi bécsi bulira olyan köröket vert, hogy nem igaz. Nagyon örültem, hogy elhangzott az All the same, a Lock N Load ill. a végén egy kisebb népünnepélyt eredményező Highway Star. Tökéletesen kezelték a technikai problémát is, annak meg külön örültem, hogy ez alatt Ted Nugent Stranglehold-ját is játszották, igaz csak az elejét. Az Aldrich-Tichy-Mendoza hármastól, csakúgy mint Bécsben, most is az állam csattant a padlón, Tichy nálam pedig azon kevés dobosok közé tartozik akinek még a dobszólóját is szájtátva nézem végig, arról nem is beszélve, hogy hivatalosan is az egyik legnagyobb dobos példaképpé lépett elő nálam. Corabi pedig kb 2 év alatt az egyik kedvenc énekesem/frontemberem lett. Született showman kiváló hanggal, kb a hátán vitte az egész bulit. Sajnáltam ugyan, hogy nem lesz itt a Főnök, de amilyent megtudtam, hogy a Buckcherry-s Yogi lesz a beugrós, rögtön dobtam be a táskámba a Time Bomb cd-t, remélve, hogy bejutok majd a signing-ra is, és dedikálja nekem (jelentem, mindkettő sikerült!). Jó volt látni, hogy mennyire kivette a részét a koncertből, végig vigyorgott, együtt volt a többiekkel, abszolút pozitívan csalódtam benne. Nagyon remélem, hogy mihamarabb eljönnek hozzánk megint, csak úgy mint Anthraxéknél, tőlük is elfogadnék minden évben egy itthoni bulit (vagy kettőt :D ), nem lehet velük betelni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.