A kilencvenes évek közepe volt a progresszív metál aranykora. A műfaj nagy triumvirátusa ereje teljében tündökölt, hisz ekkor jelent meg az Awake , az Inside Out és a Promised Land , nyomukban pedig sorra jöttek az utóbb sajnos kérészéletűnek bizonyult, de akkoriban kifejezetten ígéretesnek tűnő követők. Ma már talán kevesen emlékeznek a Divine Regale-...

Sokszor és sokaktól hallottuk már temetni a műfajt olyan megállapítások alapján, hogy kevés a fiatal a koncerteken, amúgy sincs senki, aki a leköszönő nagy öregek helyébe lépjen, a mai tiniket pedig sokkal inkább hozza lázba a hip-hop, mint a rock and roll. Mindebben persze van igazság, de a helyzet talán mégsem olyan rossz, épp csak nem mindig a j...

Ha régi vágású thrash metal fan vagy, bizonyára emlékszel a német Necronomiconra. Anno a hőskorban négy nagylemezig jutottak, és 1994 után ugyan volt egy évtizedes rádiócsend náluk, tulajdonképpen sosem oszlottak fel. 2004 óta pedig három-négyévente jelentkeznek új anyagokkal, ennek ellenére azonban manapság már totál a radar alatt mozognak. Ez leh...

Szokatlan dolog zakós és jólöltözött, szépen sminkelt emberek között, parfümfelhőben angolnázni egy koncertre, ugyanakkor jól jelzi, mekkora az átfogása és vonzereje egy könnyűzenei ikonnak, aki a hetvenes évek óta ad ki slágereket, olyan slágereket, amelyekre a legrosszabb indulattal sem lehet ráfogni, hogy tucatmegoldásokat vagy lehangoló kliséke...

Vannak esetek, amikor egy-egy zenekar életművének a megítélése során szembeúszok a fősodorral. A Mötley Crüe-nek szerintem például egyetlen igazán jó lemeze van: a corabis , a Pokolgép számomra Rudán Joe-val volt a csúcson, az Adj új erőt!/ Vedd el, ami jár anyagokkal, a Nirvana In Uteró ja pedig nem egy mindenből és mindenkiből kiábrándult, életunt és h...

Úgy tűnik, Kátai Tamás és a Thy Catafalque meséjének sikertörténete egyelőre felfelé ível. Tavaszi első találkozásunk számomra katarzis-jellegű élményt okozott, de ez borítékolható volt, hiszen ha sokáig vársz valamire, ami végre megvalósul, az egyszeri és megismételhetetlen élménnyé válik. Így nem is vártam, hogy az őszi Thy Catafalque-koncert érzés...

Nem az első, és ahogy most áll, nem is az utolsó húzódott-tolódott koncert valósult meg múlt héten az Opeth / The Vintage Caravan kettősének színrelépésével. A szeánszot még a nyitott szabadtéri színpadon rendezték meg, ami a hirtelen bejött hideg/hűvösebb időnek köszönhetően nem volt teljesen ideális (az esőt szerencsére megúsztuk, nem úgy, mint p...

Már elolvashattad az oldalon a Lénárd Laci halálát követő napokban megjelent memoárban , hogy mit jelentett a színtérnek, illetve nekünk a Shock!-nál Laci. Akkor és ott mindent elmondtunk, az akkori gondolatokhoz pedig ma sem tudok mit hozzátenni, így a szomorú nosztalgiázás helyett inkább arra fogok koncentrálni az emlékkoncert kapcsán, ami teljesen...

Tudom, röhejes valahol, hogy 2022-ig vártam a Ganxsta-szüzességem elvesztésével, de lássuk be, nem vagyok egy Zubor Olly, aki egy férfias kikacsintás kíséretében már húsz évvel ezelőtt is tudta, mitől döglik a (dög)légy... és persze az is igaz, hogy olykor csak ki kell várni a minden tekintetben megfelelő alkalmat, amikor minden a helyére kerül. Ez...

A lengyel progrocker Riverside rendszeresen felbukkan nálunk, tizenéve rajta vagyunk már a térképükön, így az aktuális körút meghirdetése anno nem volt meglepetés, „vártam", és örömmel konstatáltam is. Maga ez a turné ezzel együtt minden más akkorival együtt covid-áldozat lett, csak tolódás után valósult meg, viszont végül nívósabb és méltóbb körül...

Immár egy kezemen pont meg tudom számolni, hogy hányszor voltam olyan családias, de szívvel-lélekkel épülő kis fesztiválon, mint a Prog Camp. Idén sem robbant fel a jegypénztár, nem volt tülekedés a merch-pultnál, és egy valamirevaló wall of death-hez is hiányzott vagy 50-60 ember (biztos a Hooligans bulin voltak két faluval arrébb), de a hangulat ...

Egyfajta tradícióvá vált számomra az évi egyszeri Subi-buli a Budapest Parkban, akkor is, ha nincs aktuális indoka a találkozásnak, és akkor is, ha van. Valahogy a mai napig nem sikerült ráunnom azokra a dalokra, amelyekkel annak idején megszerettették magukat velem, és emiatt – ekként is a nyár végét ünneplendő – egyszerűen most is újra feltámadt ...

Lassan kifutnak azért azok a turnék, amelyek a covid miatt nyúltak-tolódtak évekig akár, az egyik sereghajtó volt a Sabatoné most. Ez az esemény is több évet csúszott, némiképp át is alakult már, tekintve hogy időközben az új album is kijött. Sajnos a sokszori átütemezés a helyszínváltást is kikényszerítette, így végül a Barba Negrában kapott helye...