Nem mondhatnánk, hogy rekordgyorsasággal készült el ez a beszámoló, de talán elegánsabb úgy fogalmazni, hogy ugyanolyan sebességgel, mint amit amúgy zenéjében az Elder és a Pallbearer egyaránt preferál. Aki ismeri őket, pontosan tudja, hogy hányas a kabát, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy leginkább doom metalról van szó, még ha kicsit más-más irányból is közelítik meg a dolgot a csapatok. A mai irtózatos dömpingben persze nem nagyon lehet elvárni, hogy napra kész koncertbeszámolókkal álljunk elő, hiszen mire kiesünk az egyik buliról, már éppen beestünk kettő másikra, de akkor is, mindenképpen hiba lenne nem megemlékezni az év egyik legatmoszférikusabb (számomra legalábbis mindenképpen az) koncertjéről, még ha igazából nem is fogom tudni halál precízen elmagyarázni, hogy miért is volt az. Körítés, színpadi mozgás például minimális, fények jobbára olyanok, amilyenek, közönséggel való interakció alig, és a két zenekar (holott rendes hosszúságú műsort nyomtak mindketten) összeadva eljátszott tizenhárom (!!!) számot. És mégis.
