Shock!

december 10.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Marco Mendoza, Blended Brew - Budapest, 2018. március 4.

Marco Mendoza tavaly kétszer is járt Pesten (egyszer szólóban, egyszer pedig a The Dead Daisiesszel), annyi pedig biztos, hogy idén minimum megismétli ezen teljesítményét: Áprilisban újfent jön a Brian Tichy távozása miatt némileg megváltozott felállású szupergroup, a latino basszer pedig szólóbandájával is visszatért hozzánk, ismét csak a Backstage Pubba. És mivel még csak március van, az is benne van a pakliban, hogy év végén is felénk fújja egyszer a szél... Mendoza kiváló basszusgitáros, karakteres figura, egy ízig-vérig született rocksztár, aki frontemberként és zenekarvezetőként is abszolút megállja helyét, azaz nem szükséges feltétlenül Ted Nugent, David Coverdale vagy John Coraby mellett állnia ahhoz, hogy érdekes legyen. Sajnos tavalyi szólókoncertjét ki kellett hagynom, de az idei pótlást annak ellenére is sikerült elcsípnem, hogy a koncert kezdete előtt pár órával még Szlovákiában voltam.

0312mm2

időpont:
2018. március 4.
helyszín:
Budapest, BackStage Pub
Neked hogy tetszett?
( 14 Szavazat )
A dán Blended Brew első pár percéről így le is csúsztam, attól a pillanattól kezdve viszont, hogy beléptem a klubba, odaszegeztek a színpad elé. Zenéjük mélyen a bluesban gyökeredző, vaskos Hammond-alapokra építkező hard rock, melyről olyan nevek ugrottak be, mint a Little Caesar, a szintén dán alapcsapat D.A.D. vagy a hazai favorit Asphalt Horsemen. A zsigeri, minden pillanatában őszinte és élettelien lüktető produkciót egy kifejezetten jó kiállású, meglepően rutinos, laza tagság vezette elő, akik egy perc alatt maguk mellé is állították a klubot kis híján csurig töltő közönséget. A buli hatására meg is vettem 2016-os EP-jüket, és ugyan az élő produkció után az azon hallható muzsika kissé vérszegénynek tűnik, amennyiben sikerül lemezre préselniük azt az energiát, ami a koncertjükből áradt, még nagy jövő állhat előttük.

0312bb

Marco Mendoza elsősorban basszusgitáros és csak másodállásban énekes, a Backstage Pubban adott koncert pedig már a tizedik volt a sorban pihenőnap nélkül, így nem csoda, hogy az ilyen szintű terheléshez nem szokott fickó hangja marhára elfáradt, mire Budapestre értek. Ennek eredményeként a nyitó Viva La Rock alatt elővezetett rekedt károgás kábé annyira volt élvezetes, mint Hablaty szólója A kis hableány csónakázós jelenetében. Hiába pakolt a dobos Kyle Hughes fasza vokálokat a főnök alá, így is ráncoltam a homlokomat, hogy ha ilyen lesz az „éneklés" az egész koncert alatt, akkor bizony kemény estének nézünk elébe. Aztán a kettes, eszetlenül fogós Let The Sun Shine-ra csak bemelegedtek azok a hangszálak, és ha óriási formában továbbra sem volt, Marco azért végül okésan hozta a bulit. Pedig rengeteget dumált is a számok között, ami nem feltétlenül okos döntés ilyen helyzetben, de sokadszorra látva élőben a figurát, szerintem bele is halna, ha két szám között álldogálva csak egy-egy sovány „Thank you!"-t nyöghetne a mikrofonba. Marco tehát nem az a „let the music do the talking!"-arc, lehengerlő személyiségének pedig óriási szerepe van abban, hogy egy efféle hakni működni tud. Merthogy legyünk őszinték, azért ez bizony hakni volt, bár az kétségtelen, hogy az első osztályú fajtából.

0312mm1

A tavalyi koncerten játszó John Macaluso helyére érkező fiatal srác, a már említett Kyle Hughes, illetve a legutóbbi Tygers of Pan Tangen is pengető gitáros, Michael McCrystal jól kiegészítették a főhőst, és ugyan ez az este nyilvánvalóan a basszusgitárról szólt, Mendoza kellő teret hagyott a többieknek is. Amellett, hogy mindkettejük képességeit hosszan és gyakran dicsérte, még egy-egy rövid szólisztikus betét is jutott nekik. McCrystal rohadtul érzi ezt a zenei világot, és ugyan a vöröske Hughes satu-egyszerű dobolása nem mérhető az egyértelműen más ligába tartozó Macaluso játékához, a feszes kettő-négyeket megbízhatóan pakolta ő is a dalok alá, vokáljai pedig néhol tényleg életmentőek voltak.

A technika ördöge miatt végül szűk egyórásra rövidült bulin a saját számok helyét szép lassan átvették a feldolgozások, és ezek mindegyike piszkosul sütött is. Ted Nugent Hey Babyje alapból igazi koncertdal, ráadásul nagyon jól is áll Mendozának, Stevie Wonder Higher Groundja is igazi csúcspont volt, a Hole In My Pocket / Give Peace A Chance pedig a csettintgetős geg miatt működött remekül, pláne úgy, hogy Marco még a közönség között is ment egy jókora kört, aktívabb ujjpöcögtetésre sarkallva mindenkit. A hangulat tehát annak ellenére is kiváló volt, hogy az egész estét beárnyékolták a technikai problémák. Már a Blended Brew-énekes Mikkel Toustrup is folyamatosan (és eredménytelenül) mutogatott a keverő felé, és ugyanez a folyamat folytatódott a főattrakció előadása alatt is. A kegyelemdöfés aztán a záró „Thin Lizzy-blokk" alatt érkezett, a Chinatownt követő, Kyle által énekelt Jailbreak alatt ugyanis Marco hangszere teljesen elnémult. A dalt ettől még végignyomták, a bulinak azonban minden igyekezet ellenére harangoztak, ugyanis mint kiderült, ekkorra már a teljes basszus-cucc bekrepált. A meglehetősen szerencsétlenül befejeződött koncert miatt azonban Marco egy személyben kárpótolt mindenkit, egy perccel később ugyanis már a merch-pultban dedikált és fotózkodott roppant készségesen, bárkivel kedvesen eldiskurálva.

Voltak ugyan hibái tehát Marco Mendoza első 2018-as eljövetelének, a könnyed esti rock and roll kategóriában azonban még ezekkel együtt is bőven átlagon felüli volt a produkciója.

0312mm3

Fotó: Backstage Pub

 

Hozzászólások 

 
+3 #1 Kondi István 2018-03-12 15:39
Jó kis beszámoló, jól nyomták a dánok is, kellemesen csalódtam bennük. Mendoza mesternek meg kb a '12-es Thin Lizzy buli óta nagy tisztelője vagyok, azóta kb majdnem minden lemezt meghallgattam amin a játéka hallható. Találkoztam is már vele egy jó párszor, és egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire kedves és közvetlen. A technikai gikszert leszámítva nekem abszolút bejött a buli. A feldolgozások tényleg sütöttek(a Chinatown-Jailbreak kettős pl hengerelt), a saját számai is kimondottan jók, tetszik az új lemeze is. Azt pl nem bírtam megállni röhögés nélkül, mikor kétszer is kínálták alkohollal :D Szegény nem győzte mondani, hogy kösz, de már '87 óta nem iszok :D Hakni volt, igen, de tényleg a legjobb fajtából! Ezek után már tényleg csak az új Dead Daisies-t várom, meg természetesen a pesti bulit.
Egyébként itt egy hivatalos tájékoztatás a gikszerről: " Kiderült azóta, hogy Marco basszus erősítője elszállt a soundcheck során, azt még tudták pótolni helyben, a gitárját viszont a Vintage ’52-ben keltették életre hétfőn, hibás forrasztásokat, csatlakozásokat kellett helyrehozni. Hozzáértők szerint csoda, hogy addig bírta a hangszer."
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.