Huszonegy évvel ezelőtt járt utoljára Magyarországon a Body Count, akiknél azóta elég sok minden történt: leálltak, újjáéledtek, majd megint leálltak, és utóbbi után szerintem senkinek sem hiányoztak már olyan nagyon. A Murder 4 Hire lemez hallatán én magam igazság szerint azt sem nagyon értettem, minek kellett egyáltalán visszatérni. Évekig eszemb...

A koncertektől hemzsegő tavasz után pillanatok alatt június közepén találtam magam, és igencsak masszív napoknak, heteknek nézünk elébe, hiszen nemhogy egymás utáni napokon, de néha egy napra is bőven jutnak zenekarok – így tényleg a nagyobb szívügyet kénytelen választani mindenki. Ezért aztán szombat este a Killswitch Engage felé billent a mérleg ...

Kissé meglepett, amikor a hét elején addig britpop-fanként ismert és amúgy egy mérsékelt sikereket is megért, színvonalas pop-rock bandában gitározó régi haverom rákérdezett, megyek-e Pokolgépre, mert esetleg jönne ő is. Bár tudomásom szerint neki soha semmi köze nem volt a metalhoz, mivel kábé egy korosztály vagyunk, azt gondoltam, hogy 10-11 éves...

Nem árulok zsákbamacskát: enyhén szólva sem én vagyok Leonard Albert Kravitz legnagyobb rajongója a földön, sőt, a stílszerűen 5 címet viselő ötödik stúdiólemeze óta nem is igazán hallgattam a szupersztárt, márpedig annak megvan már vagy húsz éve. Mint ahogy annak is egy évtizede, hogy hősünk utoljára lépett fel a magyar fővárosban (még ha egy debr...

Utolsó pillanatban estem be a Dürerbe az Angelus Apatrida hatodik nagylemezének apropóján szervezett túra magyar állomására. Bár az is kétséges volt, hogy egyáltalán a spanyol thrasherek kezdetére leérek a bulira, végül úgy alakult, hogy még a Skeletal Remains műsorának háromnegyedét is elcsíptem. Kár is lett volna kihagyni őket, hiszen a fiatal Lo...

A hakniműfaj reneszánszát éljük immár a rockzene világában is, és bár ehhez a szóhoz szinte automatikusan tartozik valamilyen pejoratív felhang, sok esetben azért sikerül színvonalasra kihozni a végeredményt, legyen az egy eredeti zenekar nosztalgiaköre, valamelyik mutáció ráutaló produkciója, esetleg egy komolyabb tribute-show (amilyeneket tipikus...

Micsoda szerencse, hogy Hans Zimmer grandiózus világkörüli turnéival kedvet csinált más filmzeneszerzőknek is, hogy előbújjanak a stúdióból és a kottáik mögül, és színpadon is megmutassák magukat és műveiket. Tény, hogy Zimmer sok szempontból a top-kategória ebben a műfajban, és hál'istennek nálunk is járt már kétszer, így sokan megbizonyosodhattak...

Meglepő módon új album nélkül, mondhatni a remekül sikerült Frontschwein lemez bónusz turnékörében, régóta bejáratott helyszínükön, az óbudai Yukban üdvözölhettük ismét a Marduk néven üzemelő black metal ősmaradványt. Nem kell persze sokat várni a friss produkcióra sem, júniusban érkezik a Viktoria, amiről máris kaptunk két dalt hírmondónak, jelen es...

Kétszer vettem jegyet Roger Waters-koncertre korábban, és kétszer is adtam azt el. Egyszer egy barátom esküvője jött közbe, máskor egy betegség, így aztán szinte már el is könyveltem magamban, hogy a Pink Floyd egykori kreatív zsenije az én szellemzenészem, akit már akkor sem fogok élőben látni, ha a fejem tetejére állok is. Idén azonban – különösk...

Másfél hónap telt el azóta, hogy kézhez kaptam a The Dead Daisies Burn It Down albumát, a pár hete papírra vetett kritikában megfogalmazott álláspontom pedig azóta sem változott róla. A véleményemhez mérten ugyanakkor teljesen biztos voltam abban is, hogy mindez totál indifferens lesz a koncert szemszögéből, ezek az arcok ugyanis színpadon nem hibázn...

Tudom, régóta összeálltak már, szóval nem kellene erre rácsodálkozni, de azért mégis rejlik abban valami szürreális, hogy az ember 2018-ban Ugly Kid Joe-koncertre megy Budapesten. Azon is lehet elmélkedni, sőt, akár gúnyolódni is, hogy mennyire szól ez a történet a máról, illetve a tegnapról vagy a tegnapelőttről, főleg, hogy a Barba Negra Tracket ...

Túl azon, hogy – számomra is meglepő módon – mennyire nem gondolok semmit a Primordial utóbbi három-négy lemezéről, koncertjeiken sosem unatkoztam, sőt, ha visszaemlékszem legutóbbi találkozásunkra, az a szinte napra pontosan két évvel ezelőtti hangverseny még egy olyan rettentő sűrű évben is meghatározó élménnyé tudott válni, mint amilyen a 2016-os ...

Not in this lifetime? A (klasszikus felállású) Tormentor személyében egy bő negyed évszázada inaktív, legtermékenyebb éveiben is mindössze két demóig jutó, ámde maga körül így is világra szóló kultuszt kiépítő banda készült a visszatérésre. Legnevesebb alkotásuk, az Anno Domini mostanság esedékes harmincadik születésnapjának tiszteletére szól az id...