Shock!

szeptember 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Marduk: Frontschwein

1128mardukcAmikor gondolatban már ráfordultam az új Marduk anyagra, elméláztam pár percre azon, hogy az ősmaradványok – mondjuk az önmaga karikatúrájává lett Immortal és a történelem előtti korokba bambuló Burzum – rendszeres prezentálásán felül mit képes nyújtani közönségének a mai kor black metalja. Ha elfogadjuk kiindulási alapként, hogy a zsáner manapság jellemzően sokkal inkább attitűdként, mint zenei jelenségként mutatkozik, akkor a FOAD-hozzáállást tökéletesen megtestesítő Darkthrone lehetne az ultimatív black metal banda. Akadnak azonban, akik ma is a kőbalta jól bevált erejében bíznak. Bizonyos, hogy kellő nyitottság hiányában kevesek képesek az őket mozgató eredendő erőket legtisztább formájukban átmenteni, több évtizedes távlatban megfáradás és/vagy mondanivalójuk felhígítása nélkül fennmaradni. A Marduk mindenképpen e kivételek egyike, a hullasminkes svédek se megfáradni, de különösebben nyitni sem voltak hajlandóak az elmúlt negyed évszázadban.

megjelenés:
2015
kiadó:
Century Media
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Patrik Niclas Morgan Håkansson zenekarvezető/gitáros mindig is töretlen megbízhatósággal üzemeltette feketefém műhelyét, amely a tagság 2004-es, földrengésszerű átrendeződése után is ütemvesztés nélkül ontotta magából a vaskalapos muzsikát. Immár bő évtizede tanulmányozhatjuk az új összetételű kvartett teljesítményét, és ha kritika érheti is a ház elejét, az legkevésbé az arcok hozzáállásában vagy zenészi minőségében érhető tetten. Az a tény, hogy Lars „dobgép" Broddesson helyére tavaly óta a húszas éveiben járó Fredrik Widigs (ex-Demonical, Soils Of Fate) ült be, nagyjából semmit sem jelent, az igazán markáns fazonnal bíró arcok régen elszivárogtak már a Vezér mellől. Mivel azonban a brigád újabban ráállni látszik a hároméves lemezkiadási periódusra, a látszólag konstans performansz ellenére is szembetűnőbbek a különbségek az egyes kiadványok között. Organikusabb, szellősebb megszólalásának köszönhetően számomra a Frontschwein eleve jobban hallgattatja magát, mint elődje, a hangágyúra dizájnolt, színpadon reprodukálhatatlan Serpent Sermon. A négyes ráadásul újra hazai terepen tör előre, ez pedig a kiálláson is egyértelműen érezteti hatását.

Miután Morganék tavaly lefutották a jubileumi kört az általam legmagasabban jegyzett anyagukkal, a Panzer Division Mardukkal (leszámítva persze a Those Of The Unlightot, egy rég letűnt kor gyöngyszemét), láthatóan kedvet kaptak egy újabb, tisztán háborús tematikájú albumhoz. A Frontschwein ezzel együtt sem lett a Panzer folytatása, pedig a nyitó/címadó tétel pusztító ereje és sebessége egyértelműen a hősi időket idézi. Általános döbbenetre azonban rögtön ezután egy tőrőlmetszett black'n'roll érkezik a The Blond Beast képében, amit a tábor valószínűleg igen nehezen fog megemészteni, pedig nem egy elvetélt kísérlet ez. Általában elmondható, hogy ésszel összerántott, felső-középkategóriás témák adják az album gerincét, de mintha minden hozzávalót patikamérlegen mértek volna ki hozzájuk az urak. Egy-egy lendületesebb rohanás után törvényszerűen egy fékezett habzású döngölés érkezik, akad még aztán olyan, nagyívűnek szánt témahalmozás (Doomsday Elite) is, ami alapján úgy tűnik, svédjeink elhitték, hogy szűk kereteik között bármibe fognak, az jól áll majd nekik. Pedig amikor szimplán csak a klasszikus Marduk agyonszteroidozott, modernkori változata akarnak lenni (ld. Falaise: Cauldron Of Blood), az szinte hibátlan végeredményt hoz.

Az extrémitást itt én elhagynám a kulcsszavak közül, eleve sem a hangszeres játék, sem Mortuus bugyborékolása nem hordoz ilyesfajta ismérvet, de Maniac vagy Csihar Attila óta nem is könnyen ugorható meg az a bizonyos léc, amikor a vokalista teljesítményére e műfajban felkapom a fejem. Túl ezen, a gitár megszólalásának egyneműsége sem éppen abba az irányba hat, hogy a történet 53 (!) percen keresztül is fenntartsa a figyelmet, de most legalább nincs olyan érzésem, mint az utóbbi két albumon, hogy amikor végre elkészült a lemezre szánt tíz dal, a minimumcélt teljesítve, másnap már indult is a társulat a stúdióba. Ezúttal bőven volt a hullagyalázó négyesnek mondanivalója, ami egyértelmű pozitívum, talán minden egyébnél fontosabb. Nehezen tudnám pontosan definiálni a kortárs Marduk stílusát, jelenleg ebbe beleférni látszik a Samael vagy az 1349 hatása is, viszont ezek mindegyike minőségi iskola, amit sosincs későn kijárni. Szóval bőven akad itt megemésztenivaló, sőt, a mediabook-változat még a standard kiadásnál is hosszabbat szól, pedig az Arditi által jegyzett Warschau III: Necropolis nevezetű ambient dalkezdemény hiányát aligha érezné meg bárki is.

Megszavazom a Frontschweinnek a standard hetesnél magasabb pontszámot, mert egyértelműen itt hallható a Mortuus-éra referenciamunkája – ez pedig valószínűleg megfelel alkotói legjobb szándékának.

 

Hozzászólások 

 
#10 iLane 2015-02-11 15:53
Nálam a Heaven shall... album hangulata ütött be nagyon, azóta is keresem azt az érzést a Marduk lemezeken, de az utóbbi időben nagyon lapos lett. A cikkben szereplő kérdésre, hogy mit tud ma nyújtani a black metal, azért vannak elég jó válaszok, Taake, Khold, 1349...
Idézet
 
 
+3 #9 Nornagest 2015-01-23 01:38
Újra itt. Végigrágtam magam a teljes albumon, úgyhogy végre képet tudok alkotni róla. Számomra olyan mintha az Iron Dawn tovább gondolt, hosszabb verziója lenne, főleg a Prochorovka hangulata jön elő sokszor. A legnagyobb kedvenc a kakukktojás (Blond Beast)lett, a black'n roll hatás ellenére van benne valami olyan fagyosság amit eddig nem sűrűn hallottam ettől a bandától.
Idézet
 
 
+2 #8 Nornagest 2015-01-20 01:46
"A FOAD-hozzáállást tökéletesen megtesítő Darkthrone lehetne az ultimatív black metal banda"

Hát, ebben van valami.
De hogy a cikkhez is szóljak, én csak azt az egy számot hallottam amit nemrég meg lehetett hallgatni itt a shockon, az nekem tetszett pedig nem vagyok az a kifejezett Marduk-fan (a Those of the unlight kivételével persze, mert annak hatalmas rajongója vagyok. Bár mondjuk az köszönő viszonyban sincs a mai mardukkal, nem is hasonlít a kettő egymásra.)
Idézet
 
 
+3 #7 Arvorae 2015-01-19 18:06
Szerintem teljesen rendben van a lemez, kb. a World Funeral szintje, az azóta megjelent albumokat pedig simán veri. A The Blond Beast-nél én is pislogtam elsőre, pláne látva, hogy utána az Afrika jön. Szerencsére nem a Toto-slágert dolgozták fel, de hajszálon múlt (az c-vel van).
Idézet
 
 
+2 #6 Necrofaust 2015-01-19 15:18
Főleg, hogy Erik (Legion) már sehol sem vokalizál, hanem tetováló stúdiót és motoros klubot vezet, és emailekre se nagyon reagál...


Idézet - Siri Keeton:
A Nightwing és a La Grande lemezek méltatlanul nem kapnak akkora elismerést, mint a Panzer Division, pedig szerintem a La Grande talán jobb, a Nightwing pedig közel olyan jó. Tulajdonképpen hangulattól függő, hogy melyik tetszik éppen jobban, a Panzer Division nagy előnye, hogy talán kevésbé függ hangulattól.

Az újkori Marduktól nekem csak a Warschau EP tetszett, ezt a lemezt még nem hallottam, de ez a világháborús tematika nem rossz hangulatában sem, és ha ez a lemez is jól sikerült, akkor elmondhatjuk, hogy jobban is fekszik nekik, mint más témák.

Az énekhanggal én se vagyok igazán kibékülve amúgy az újkori Mardukból, de hát nyilván nem lesz reunion a kedvemért.
Idézet
 
 
#5 Siri Keeton 2015-01-19 14:41
A Nightwing és a La Grande lemezek méltatlanul nem kapnak akkora elismerést, mint a Panzer Division, pedig szerintem a La Grande talán jobb, a Nightwing pedig közel olyan jó. Tulajdonképpen hangulattól függő, hogy melyik tetszik éppen jobban, a Panzer Division nagy előnye, hogy talán kevésbé függ hangulattól.

Az újkori Marduktól nekem csak a Warschau EP tetszett, ezt a lemezt még nem hallottam, de ez a világháborús tematika nem rossz hangulatában sem, és ha ez a lemez is jól sikerült, akkor elmondhatjuk, hogy jobban is fekszik nekik, mint más témák.

Az énekhanggal én se vagyok igazán kibékülve amúgy az újkori Mardukból, de hát nyilván nem lesz reunion a kedvemért.
Idézet
 
 
+2 #4 Zoli 2015-01-19 12:27
Nekem a world funeral a kedvencem tőlük. Erről a lemezről még nem tudok nyilatkozni, de megfogom hallgatni.
Az a furcsa, hogy az elkötelezett BM bandákra is ugyanúgy kevesebben járnak mint a kísérletezőkre.
Idézet
 
 
+2 #3 Igor Igorovics 2015-01-19 12:08
Emlékszem én is, mekkora hype volt körülöttük metalos berkekben az ezredforduló környékén. Szinte nem volt olyan metalos ismerősöm, aki ne ismerte, szerette volna a bandát. Amúgy a La Grande album szerintem is csúcs. Odatehető bármely Black Metal klasszikus mellé.
Idézet
 
 
+8 #2 spanom_gyurma 2015-01-19 11:11
A Heaven Shall Burn es a Nightwing szinte felelmetes lemez tudott lenni, a Marduk finom humorossaga ellenere, es ez a bizarr erzes megvolt a Pecsaban is, amikor Legion dobalta a szegecseit, mikozben az elso sorokbol egy ajult fant cipeltek kifele. 2000 utan egyik lemezuket sem tudtam vegighallgatni.
Idézet
 
 
+8 #1 Necrofaust 2015-01-19 10:56
Magam is úgy gondolom, hogy ez az új éra eddigi legjobb (és egyben egyetlen értékelhető) lemeze. Közelébe nem ér a La Grande-val bezárult érának, de abból amit az elmúlt 10 évben csináltak, ez a csúcs. Vannak értékelhető riffek, a borító is jól el lett találva, szóval mindenképp pozitív a lemez. Ha viszont a régi Mardukhoz hasonlítjuk Morgan-ék legújabb alkotását, akkor csak egy gyenge közepest ér a Frontschwein, nem többet.

Mortus hangja pedig még mindig a leggyengébb Marduk orgánum, abban biztos vagyok. Az új lemez hangulatához illik, de annyira jellegtelen és noname hang, hogy hihetetlen.

Nagyban érzékelteti, hogy hol tart a zenekar, 15 évvel ezelőtti önmagához képest: akkor Summerrocks fesztiválon főbanda, Pecsa közel teltház, most pedig épphogy megtöltenek egy Kék yukat. Elmúlt a világ dicsősége számukra, kár értük pedig.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.