Tizenkét év veszett hosszú idő. Bizonyos bűncselekmények esetén ennyi a büntethetőségi korhatár; ekkora életév fölött már önállóan dönthet az ember arról, hogy szeretne-e covid elleni védőoltást, és ennyi év rabszolgaság pont elég volt egy rendkívül demagóg és gyenge filmnek ahhoz, hogy három Oscart is megnyerjen. És pontosan tizenkét éve lépett fel hazánkban Isten báránya, ki bűneinket elveszi. Várható volt, hogy erre az infóra, pláne a köré rittyentett minifesztivál hírére jelentős tömeg fog összeverődni a Barba Negrában ezen a kellemesen szaharai hőséggel támadó nyárestén, de a végeredmény még ennek tudatában is meglepő volt: totál tömegnyomor, kvázi-teltház közeli állapot jellemezte a Barbát ezen az estén, és ami még a beengedésnél rendkívül flottul ment, az a pultoknál való kiszolgálásnál lement kritikán aluliba (pedig a pajtások szerint a Gojirán tapasztaltakhoz képest még jelentős javulás is bekövetkezett azzal, hogy ezúttal nem egy órát, pusztán csak laza 40 percet kellett sorban állnod egy sörért).
