Másfél hónap telt el azóta, hogy kézhez kaptam a The Dead Daisies Burn It Down albumát, a pár hete papírra vetett kritikában megfogalmazott álláspontom pedig azóta sem változott róla. A véleményemhez mérten ugyanakkor teljesen biztos voltam abban is, hogy mindez totál indifferens lesz a koncert szemszögéből, ezek az arcok ugyanis színpadon nem hibáznak.
Tudom, régóta összeálltak már, szóval nem kellene erre rácsodálkozni, de azért mégis rejlik abban valami szürreális, hogy az ember 2018-ban Ugly Kid Joe-koncertre megy Budapesten. Azon is lehet elmélkedni, sőt, akár gúnyolódni is, hogy mennyire szól ez a történet a máról, illetve a tegnapról vagy a tegnapelőttről, főleg, hogy a Barba Negra Tracket ...
Túl azon, hogy – számomra is meglepő módon – mennyire nem gondolok semmit a Primordial utóbbi három-négy lemezéről, koncertjeiken sosem unatkoztam, sőt, ha visszaemlékszem legutóbbi találkozásunkra, az a szinte napra pontosan két évvel ezelőtti hangverseny még egy olyan rettentő sűrű évben is meghatározó élménnyé tudott válni, mint amilyen a 2016-os ...
Not in this lifetime? A (klasszikus felállású) Tormentor személyében egy bő negyed évszázada inaktív, legtermékenyebb éveiben is mindössze két demóig jutó, ámde maga körül így is világra szóló kultuszt kiépítő banda készült a visszatérésre. Legnevesebb alkotásuk, az Anno Domini mostanság esedékes harmincadik születésnapjának tiszteletére szól az id...
Nos, akkor újra Royal Hunt-koncerten találtam magam, mint ahogy 2016-ban is , a kiválóan sikerült 2014-es hajós buli után. Ez a kétévenkénti hozzánk látogatás úgy tűnik, már borítékolható, mint ahogy az is, hogy ezentúl mindig ott leszek, hiszen minden Royal Hunt-koncert igazi népünnepély – kár, hogy nálunk a „nép" stabil két-háromszáz embert jelent, a...
Noha több mint három hónapja elfogytak rá a jegyek, előzetesen akár kétesélyesnek is tűnhetett ez a koncert. A Machine Head új lemeze olyan mértékben osztja meg a közönséget, mint idestova két évtizede egyik albumuk sem, és Robb Flynn is egyre nyíltabban mászik bele az utóbbi években olyan témákba, amivel szintén nem éppen abba az irányba hat, hogy...
Ahogy korábban már többször is írtam és valószínűleg még fogom is: szeretem a jól összerakott, kedvező ár-érték arányú csomagokat, hiszen kimondottan jó érzés értéket kapni a pénzünkért és tartalmas programmal elkulturálódni egy estét, amely aztán minket is feltölt és kellemes emlékeket hagy bennünk. Jó borok baráti beszélgetéssel és finom vacsorá...
Igen erős összeállítást nézhetett meg a Dürer középső termének közönsége április 10-én, hiszen az est négy fellépője közül három önmagában is simán megállt volna a lábán. A Havok véleményem szerint a Vektorral holtversenyben a legérdekesebb, legjobb brigád a fiatal thrash-színtérről, a Darkest Hour már vagy két évtizede kult közönségkedvenc, a Ceph...
Olyan kort élünk Ákosországban, amikor egymást érik a jubileumok, hol valamely kerek születésnap, hol egy korábbi lemezmegjelenés kapcsán. Ünnepelni azonban mindig felemelő, különösen egy olyan házigazda esetében, akinél fel sem merül, hogy egy efféle alkalom kényszeredett vigyorgásba torzult nosztalgiahaknivá silányul. Ha valamit, azt nehezen lehe...
Håvard Ellefsen, avagy Mortiis az underground különc, kultikus alakja, aki meglepő módon pontosan azokban az években vívta ki a rugalmasabb hozzáállású metalos tábor szimpátiáját, amikor esze ágában nem volt metalt játszani. Itt persze jön az elmaradhatatlan megjegyzés arra vonatkozóan, hogy emberünk alapító tagja volt a hatalmas pályát befutott Em...
Noha legutóbb azt ígérték, nem kell rájuk megint sokat várni, azért végül csak úgy alakult, hogy megint felnőtt egy komplett rajongói generáció, mire ismét eljutott Budapestre a Metallica. Az aktuális turné arénákra szabott méretezése miatt ráadásul sokan le is maradtak a jeles eseményről, de hát mindenkinek nem lehet a kedvére tenni, ez van. Aki a...
Három különböző generáció három teljesen más zenét játszó, egyben a színtéren jól csengő nevű csapata fogott össze, és bár nyitóbandáikat ezúttal sem sikerült elcsípni, kellően tartalmas estével szolgáltak, amely a Pestilence-bulihoz hasonlóan ismét bebizonyította, hogy az extrémebb metal élőben az igazi. Egyébként a nézőszámot tekintve ezt az esem...
Szinte biztos, hogy nem utaztam volna ki Pozsonyba, ha Uli Roth nem csatlakozik be az idei G3 turnéba, bár hozzáteszem, Phil Collenre talán még kíváncsibb lettem volna. A Def Leppard bárdistája azonban sajnos csak Amerikában tartott Satch mesterrel. Ugyanakkor Uli bátyánk nagyobb kedvenc és részvétele csak kicsivel volt kevésbé meglepő Philénél, ak...
Kissé megtévesztő volt ugyan a március 14-én, a Dürer kistermében megrendezett The Return Of The Living Thrash minifesztivál elnevezése, kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy a hazai underground színvonalas csapatait sikerült leszervezni az est fő attrakciója, a valóban száz százalék thrash Archaic köré.
Mi is sokszor írtunk már Toto-koncertekről, elvégre a csapat gyakorlatilag hazajár hozzánk, valahogy tehát nálunk is szélesebb körű kult-népszerűségnek örvendenek, mint sok helyütt a világban. Érdekes persze, hogy eközben a nyugaton hasonló státuszú pályatársaikat teljes érdektelenség övezi itthon (emlékezzünk csak az elmaradt Foreigner-koncertre),...
Nem mondanám, hogy a norvég Satyricon túl gyakori itteni koncertjei miatt a rajongók rájuk untak volna, hiszen utoljára 2013-ban jártak az A38-on, előtte pedig 2009-ben a Szigeten aprítottak. A Hajón sajnos nem voltam, a Szigeten igen, de az meg már annyira rég volt, hogy jócskán megfakultak az emlékeim azt illetően, milyen is volt a hangverseny. A ta...
Amikor bő két és fél éve híre jött, hogy elmarad a Fu Manchu budapesti fellépése, legalább annyira le voltam törve, mint a Milói Vénusz karjai. Nem is csak azért, mert, hogy akkor továbbra is várat magára az első találkozás egyik legnagyobb stoner kedvenceimmel, de úgy éreztem, talán soha többé nem is lesz ilyen jó alkalmunk egy hamisítatlan fuzz-o...
Az elmúlt hét kifejezetten sűrű volt koncertfronton, így bár megtehettem volna, mégsem siettem, hogy odaérjek a Budapestre pár év kihagyás után visszatérő Therion előzenekaraira. Az Imperial Age-hez volt már szerencsém korábban, és az előzetes belehallgatások alapján a Null Positiv sem csigázott fel túlzottan; később aztán, látva Elli Berlint, ahog...
Ha jól számolom, épp ötödik alkalommal láttam az izraeli Orphaned Landet. Sajnos a zenekar első, 2005-ös magyarországi fellépésén pont nem voltam ott, ennek ellenére borzasztóan örülök, hogy még láthattam az „klasszikus" felállást Yossi Sassival és Matti Svatitzkyvel két alkalommal is. A két és fél évvel ezelőtti akusztikus A38-as fellépésen már a most...
Mostanra mindenki kénytelen volt hozzászokni, hogy kedvencei szép lassan nyugdíjba mennek, a visszavonulások kapcsán azonban eddig nem nagyon gondoltunk a '90-es évek végén felfutott, sikeres heavy metal bandákra, így a Rhapsody búcsújának bejelentése kifejezett meglepetésként ért. Mert igaz ugyan, hogy az utóbbi években széthullott csapat különböz...
Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik: a Shock! szerkesztőinek végérvényesen elment a maradék eszük, és az alapvetően rock / metal beállítottságú portálon szakadárok módjára tapossák sárba a torzított gitár zászlaját mindenféle ide nem illő, műfajidegen és irreleváns tartalmak publikálásával, holott abszolút nem ez a helyzet. Még csak nem is a több évtize...
Marco Mendoza tavaly kétszer is járt Pesten (egyszer szólóban, egyszer pedig a The Dead Daisiesszel ), annyi pedig biztos, hogy idén minimum megismétli ezen teljesítményét: Áprilisban újfent jön a Brian Tichy távozása miatt némileg megváltozott felállású szupergroup, a latino basszer pedig szólóbandájával is visszatért hozzánk, ismét csak a Backstage...
Mióta először láttam (úgy bizony, Háry Péter kezében egy Ákos-koncerten), azóta vágyom egy Chapman Stickre, lévén ez a szürreális kinézetű hangszer kinézet és megszólalás tekintetében is páratlan. Minden instrumentumok Frankensteinje tulajdonképpen egy-egy lenyakazott gitár és basszusgitár fogólapjainak egymáshoz illesztésével született meg, és ügy...
Miután a mindenféle előzetes hírverés nélkül kihozott új Carpenter Brut-lemez, a Leather Teeth úgyszólván a semmiből megérkezve taglózott le teljesen, nyilvánvalóan nem lehetett kérdés, hogy kötelező a megjelenés Franck Hueso és társai akváriumos fellépésén. A teltházas koncert – az albumhoz hasonlóan – ismét csak azt bizonyította: egyes műfaji határ...
Messze nem vagyok törzskönyvezett Sepu-fanboy, az újkori tagság produkció közül az Against / Nation korszakban hallgattam utoljára rendszeresen a brazil kvartettet, és ahogy arra személyesen Mr. Kisser felhívta most a figyelmünket, ennek is immár húsz (!) éve. Bizony, Derrick Leon Green éppen két évtizede áll a cavalerátlantított brigád élén, ami e...
Ha valami egyértelműen kiderülhetett ezen a hideg-rideg vasárnap estén (sokadszorra is), az az, hogy mennyire nem igaz az a death és thrash metal műfajokat (és úgy általában a durvább fémzenéket) gyakran érő vád, miszerint egysíkúak, és minden banda tökegyforma. A két stílus ezúttal 2:2 arányban képviseltette magát és a négy zenekar mindegyike egym...
Ha úgy vesszük, ez a buli remek megkoronázása volt a megelőző pár hétnek, elvégre az adott időszak afféle Amerika-mámorban telt számomra: mind az Asphalt Horsemen gödöllői uplugged koncertje , mind a Poison-cikkre való felkészülés hasonló zenék hallgatásában manifesztálódott. Ozone Mamáék tökéletesen illettek így a képbe, hiszen immáron nemcsak amcsi k...
Facebook
Twitter