Zenei ízléstől, vérmérséklettől és megmondási kényszerszinttől függően sok mindent el lehet mondani a Frontiers kiadó áldásos vagy áldatlan tevékenységéről iróniával fűszerezve vagy vérkomolyan, de tény: a klasszikus Journey lemezről elnevezett, nápolyi székhelyű lemezcég elévülhetetlen érdemeket szerzett a dallamos rockzenék életben tartásában, köztudatba visszahozásában és valamilyen szinten újra felfuttatásában is. Amikor jó két évtizede létrejöttek, a műfaj válságának tetőzésekor, de már annak lecsengésének idején, már kimúlóban volt a '90-es évek védőbástyájának számító Music For Nations és még prosperált a tőlük a stafétát kvázi átvevő MTM, de az elkötelezett olasz arcok fanatizmusa, kapcsolatépítő készsége meg minden más ezzel járó dolog (ne bolygassuk) szükséges volt ahhoz, hogy ma elmondhassuk: a dallamos rockzene, hajmetal, hard rock, AOR, melodic metal – és minden hasonló műfaj, ami a '80-as években virágzott – él és virul. Nyilván nem vonz már akkora tömegeket, mint harminc éve, de sokszor elmondtuk már mi is: nem ma van a stílus elnyomva, hanem akkor volt túltolva. Magyarul: manapság tényleg az értő, saját közönséghez szólnak a bandák, és a többgenerációsság miatt itt is megtalálják új rajongóikat. És ez jó is így, hiszen minden rétegműfajról el lehet mondani ugyanezt. Az pedig, hogy immár a negyedik önálló fesztivált tudta összehozni a Frontiers, szintén alátámasztja a fentieket.
