Ha úgy vesszük, ez a buli remek megkoronázása volt a megelőző pár hétnek, elvégre az adott időszak afféle Amerika-mámorban telt számomra: mind az Asphalt Horsemen gödöllői uplugged koncertje, mind a Poison-cikkre való felkészülés hasonló zenék hallgatásában manifesztálódott. Ozone Mamáék tökéletesen illettek így a képbe, hiszen immáron nemcsak amcsi kiadónál dolgoznak, hanem új lemezükkel ők maguk is még jobban belemerültek az amerikai folklórba, egy magát kicsit nehezebben megadó, de az eddigiek színvonalát abszolút hozó anyagot letéve az asztalra. Sokat hallgatós a Cosmos Calling, de talán pont emiatt is volt ennek az estének a koncepciója, hogy minimális kiegészítéssel gyakorlatilag csak az új lemez hangozzék el. Érdekes és bevállalós megoldás, de úgy tűnik, működött a dolog. Főleg, hogy a nyitóbanda osztrák létére is remekül bemelegítette a szép számban megjelent egybegyűlteket.
