Könnyed nyáresti thrashelést ígért a lökött ír kölkök, vagyis a Gama Bomb fellépése a Düre Kert kistermében. És ugyan kisebb meglepetésemre a tavalyi év egyik legjobb lemezével előrukkolt brigád már nem is olyan ifjonc (2002-ben alakultak ugyanis), a fiatalos lendület és energia továbbra is a sajátjuk.
Mivel kollégám már kissé elfáradt a maratoni percről percre tudósítástól, utolsó lent töltött napunk krónikáját átveszem, így is megpróbálva kissé pozitívabb kicsengésűvé varázsolni a péntek estét. Nem fogom tehát a Megadeth-koncert elmaradásának körülményeit elemezgetni, pedig én is elsősorban miattuk mentem – és bár nekem is csalódást okozott a s...
Míg kedden a punkhívek örülhettek, addig a csütörtöki programmal egyértelműen a hardcore-rajongók szívébe igyekeztek belopni magukat a Rockmaraton szervezői. A magam részéről leginkább a Dog Eat Dog pontban hétkor kezdődő buliját vártam, de mint rendesen, aznap is már hatkor kint voltam, hogy megnézzem a Nagyfi testvérek zenekarát.
A keddi punk-szeánsz után a szerda végre olyan zenei összeállítással szolgált a Rockmaratonon amely igazán közel állt a szívemhez, hiszen a Testament mellett a Pokolgép, illetve Smiciék családi vállalkozása, a Bloody Roots is aznap játszott. Bár délután még nyoma sem volt annak az ítéletidőnek, amely este kilenc körül a fesztiválra zúdult, szerencsér...
Némi kihagyás után, a RockMaraton punk-napján tértem vissza a fesztiválra. Kedden egyértelműen a dallamos punk keresztapái, azaz a Bad Religion fellépése jelentette a főattrakciót, de rajtuk kívül volt még UK Subs és The Casualties is. Meg még egy csomó minden más is.
Előrebocsátom, csalódni fog, aki a vasárnapi napról is a hasonló részletességű beszámolót vár, mint a szombatiról , mivel engem e napon – sőt, a komplett fesztiválon – mindössze egyetlen zenekar hozott annyira izgalomba, hogy papírra vessek róluk néhány sort, ez pedig az Enslaved volt. Mindenki jobban jár, ha a Nevergreen, a Dalriada és az Ektomorf z...
Felhozatalát tekintve tavaly óriásit lépett előre a Rockmaraton, idén pedig feltételezhetően az lehetett a szervezők elsődleges célja, hogy a jubileumi évet követő 2016-os csomag se jelentsen visszalépést. Bár még igencsak a fesztivál elején járunk, az nyugodtan kijelenthető, hogy a fellépőgárda semmivel sem gyengébb, mint legutóbb. Ráadásul nevéhez ...
Kétségtelenül a megafesztiválok korszakát éljük, amelyek minden áldásos hozadékuk ellenére is a bevétel-maximalizálás szándékával feszegetik évről évre saját határaikat, gyakran éppen az eredendően kiszolgálni kívánt közönség kárára (intő példája volt ennek a logisztikai katasztrófába torkolló idei Rock In Vienna fesztivál ). „Pár" kilométerre Bécstő...
Kapuzáráspánik-turném újabb állomásának is lehet tekinteni ezt a kellemes nyárestét, hiszen ismét nálam jóval fiatalabb korosztály kedvenceit pécéztem ki, ráadásul ezúttal olyat, aki akárhogy is vesszük, sztárbandának számít. Hozzátehetjük persze, hogy a Trivium azért már messze nem „fiatal" banda, hiszen tizenévek óta benne vannak a metal fősodráb...
Előzetesen nem feltétlenül számítottunk rá, hogy így lesz, de végül pont a VOLT lett a 2016-os nyár első, metalszempontból is megkerülhetetlen fesztiválja. Miután pedig az Iron Maiden napja már hetekkel korábban betelt, és a szombati Slayer látogatottsága is több volt mint impozáns, talán nem hülyeség bizakodni benne, hogy a jövőben errefelé is nag...
Annak ellenére, hogy régóta kedveltem az S.D.I. muzsikáját, tavaly októberig messze voltam attól, hogy fanatikus rajongónak valljam magam. 2015 végén, Debrecenben adott bulijukra is leginkább azért mentem, hogy megnézzek egy kultikus, régisulis csapatot, de az az este – kezdve a végtelenül jó hangulatú interjúval – annyira jól sikerült, hogy hatására e...
David Gilmour világéletében maximális igényességgel állt mindahhoz, amit csinált. Úgy zenéjében, mint kiadványainak külalakját tekintve is igyekezett valami különlegeset, valami extrát adni a rajongóknak. Első blikkre az, hogy meglehetősen nyúlfarknyi Európa-turnéjának bécsi állomásait (merthogy kettő is volt belőle, június 27-én és 28-án) a festői...
Ahogy az sajnos vagy nem sajnos szokás nálunk, a kép ezúttal sem lehet teljes: az Architects el-, a Bury Tomorrow és az Atreyu pedig kimaradt, de nyugi, a helyszínen is többen választották a magyar-osztrákot, mint az első két csapatot. Nem is tudom magam szégyellni, hogy a meccs jobban érdekelt, mint a totális középszerben utazó Bury Tomorrow, és u...
Love Is Like Oxygen, Set Me Free vagy Ballroom Blitz: olyan dalok ezek, amelyeket akkor is ismersz, ha fogalmad sincs arról, hogy létezik egy The Sweet nevű zenekar, vagy akár csak egy lemezüket is hallottad volna. Ezek a számok egész egyszerűen megkerülhetetlenek, hiszen amellett, hogy rengetegen feldolgozták őket a Heathentől egészen a Saxonig, a...
Az első alkalomhoz hasonlóan a 2016-os nyárra is meglehetősen erős felhozatallal fordult rá a tavaly indult Rock In Vienna. Míg 2015-ben a Metallica , a Muse és a KISS voltak a fő húzónevek, 2016-ban a Rammsteinnel, Iggy Poppal és az Iron Maidennel igyekeztek megfejelni a tavalyi eredményeket. Íme beszámolónk második része a vasárnapi zárófordulóról – ...
Alig meglepő módon kaptam anno pár elmarasztaló kommentet, amikor két éve nem vártuk meg a RockParton utoljára fellépő Kreatort. A kritizálókat továbbra sem áll szándékomban megkövetni (nem szokásom amúgy sem), de jelen cikk kapcsán az egyik első megjegyzendő dolog, hogy utólag bizony megbántam a papírkutyaságot. Ugyanakkor mégiscsak én nyertem meg a...
Az első alkalomhoz hasonlóan a 2016-os nyárra is meglehetősen erős felhozatallal fordult rá a tavaly indult Rock In Vienna. Míg 2015-ben a Metallica , a Muse és a KISS voltak a fő húzónevek, 2016-ban a Rammsteinnel, Iggy Poppal és az Iron Maidennel igyekeztek megfejelni a tavalyi eredményeket, és azt már most elárulhatom, hogy ez sikerült is. Annyi emb...
Ha az ősfelállás magját vesszük, szinte napra pontosan tizennyolc évvel ezelőtt játszott először és utoljára Budapesten a Black Sabbath. Előzetesen nem fűztem hozzá különösebb reményeket, hogy a The End néven futó búcsúturné elérjen bennünket, de végül szerencsére elért, sőt, az európai felvonás eleve nálunk kezdődött. Az Arénában agyig telt ház foga...
Tavaly két alkalommal is sikerült elcsípnem a Queen és Adam Lambert kooperációját, és mind a bécsi , mind pedig a krakkói koncert igen komoly élményt jelentett, így mikor láttam, hogy ismét elérhető közelségben bukkannak fel, nyugodt szívvel fizettem be az újabb alkalomra, ezúttal Linzbe. Bár a rendezvény a hangzatos Steel City Festival elnevezés alatt...
Mondhatnánk, hogy a Jinjer tipikus „jó időben, jó helyen" csapat, de ez elég hülyén hangzana, hiszen Ukrajnára sajnos nem a jó dolgok miatt figyel oda a világ manapság. Mégis, nyilvánvalóan a jelenlegi helyzet is közrejátszik abban, hogy úgymond „felkapták" a bandát, hiszen bár önmagában is rejlik némi egzotikum egy frontcsajos ukrán durvulatban, a...
Tavaly, amikor kiderült, hogy a Rock Or Bust turnéjával az AC/DC elérhető közelségbe került, egyértelmű volt, hogy meg kell őket néznem. Soha korábban nem sikerült még ugyanis élőben találkoznom velük, és úgy álltam hozzá: lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom. Tulajdonképpen annak ellenére igazam is lett, hogy még egy év sem telt el, és máris a Rock...
Bár kifejezetten gyenge lemezt még sosem hoztak össze, utolsó két-három kiadványával úgy tűnt, a Circle II Circle végérvényesen bent ragad számomra a „kellemes, de nem kiemelkedő" kategóriában. Ehhez képest legutóbbi anyagukkal, a Reign Of Darknesszel olyan bivaly korongot szállítottak le, amilyenre már évek óta nem számítottam tőlük, így nem is vo...
Tagadhatatlanul bekapcsolódtunk idén a minőségi koncertkörutak vérkeringésébe, és nem csupán a hozzánk közelálló rockzenei eseményeket láthatjuk testközelből, hanem jóval szélesebb spektrumból válogathatunk, így a világ egyik legnevesebb filmzeneszerzőjét, Hans Zimmert is teltház várta az Arénában. Minden széles körben ismert zenekarnak/zeneszerzőn...
Sokszor azok lesznek a legjobb bulik, amikre nem is készülsz igazán. Amikre még a koncert előtti napig sem tuti, hogy elmész, és mikor mégis úgy döntesz, hogy végülis miért ne, mindezt holmi túlzó elvárások, vagy görcsölés nélkül teszed. Nem a kedvenc bandáid játszanak, ez csak egy sima hétköznap, ami ráadásul rohadtul fárasztó is volt, úgyhogy nem...
Április 21-én azt hihette a naiv magyar néző, hogy a hónap első napja eddig elmaradt az olaszoknál, netán ekkor tartják az afterpartyját. Merthogy alapvetően két bandát követtünk szemeinkkel és füleinkkel két napon át úgy, hogy eredetileg csak 21-én, csütörtökön akartunk rakkendrollt pénteki hazaúttal. De az első este olyan csalódást hozott, hogy ú...
Ha a Marduk és az Immolation 2012-ben, ugyanitt megejtett vendégjátéka kapcsán a nosztalgiát emlegettem, hatványozottan igaz ez a hullasminkes svédek és a Sear Bliiss esetére. Aki szombat este Óbudára tévedt, két évtizedes időutazásban vehetett részt, felelevenítve ifjúkora szép emlékeit. Olyan bűbájos patinájú eseményekre gondolok itt, mint a két ...
Amikor a Where Greater Men Have Fallen című, legutóbbi Primordial-album megjelenésének környékén legutóbb láthattam az énekes Alan Averill Nemtheangát, ő éppen Dread Sovereign álnéven, egy sokkal kisebb helyen, sokkal kevésbé hangzatos felvezetés mellett tett tanúbizonyságot arról , hogy bőven van élet számára az anyabandán túl is. Hiperaktív hősünkből...
Facebook
Twitter