Hetvenhárom. Ízlelgessük ezt a számot, majd képzeljük el Rod Stewartot színpadon. Hihetetlen, ugye? Apánk, nagyapánk, akár dédapánk lehetne, kinek-kinek ízlése és kora szerint, és valahogy mégsem ez jut eszünkbe róla. Nem akarom túlzott pátosszal kezdeni a beszámolót, ám nem tudom megkerülni a tényt, hogy manapság a koncertlátogatások egy része tényleg átmegy egyfajta „még egyszer utoljára látni kell, mielőtt meghal"-jellegű eseménybe, és ezzel persze nem Rod Stewart végét kívánom, sőt. Csakhogy ugye az utolsó pár évben tényleg sokkoló méreteket öltött eltávozott hőseink névsora. És ez nagyon nem jól van így, de mit tehetünk... Megnézzük őket néhányszor, amíg még lehet.
