Shock!

szeptember 19.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sodom: Epitome Of Torture

Egy-egy új Sodom lemez érkezésének híre általában nem forgatja fel fenekestül a rockvilágot. Tom Angelripper hordájának persze van egy jókora és egyben igen lojális rajongótábora, akik nagykanállal kajálják a csapat muzsikáját, azonban sosem övezi egy új Sodom-produktum érkezését akkora várakozás, mint mondjuk a pályatárs Kreator esetében. Ettől függetlenül a csapat az elmúlt másfél évtizedben kiegyenlítetten magas színvonalat hoz, így sosem vesz zsákbamacskát az egyszeri rajongó, ha beruház az aktuális hanghordozójukra. A '90-es évek közepének kissé hullámzó, útkereső, sőt elbizonytalanodott korszaka után ugyanis az évtized végére rátaláltak arra az ösvényre, melyen haladva azóta is szállítják a tipikusan sodomos lemezeket, a rajongók teljes megelégedésére.

megjelenés:
2013
kiadó:
Steamhammer / SPV
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Az Epitome Of Torture címmel áprilisban megjelent tizenharmadik stúdiólemez sem tér le a jól bevált ösvényről, azonban mégis kicsit más, mint elődje. Persze csak úgy sodomosan, tehát nagy vargabetűk a három évvel ezelőtti, egyébként kiválóra sikeredett In War And Pieceshez képest nincsenek, azonban valamelyest változatosabb, sőt, dallamosabb ezúttal a csapat zenéje. A nyitó My Final Bullet rögtön olyasfajta akusztikus, hangulatfestő témázgatással indul, amit inkább Mille Petrozzától várna az ember. Bár zenéjében később tipikusan szodomista ez a dal, a refrén kifejezetten fogós és dallamos Angelripper-mércével mérve, ráadásul Bernemann is egy meglehetősen melodikus szólót ereszt el benne. Noha a fogós gitárszóló megmarad, a roppant ötletes című, kettes S.O.D.O.M. már egy tipikus, agresszív, horzsoló Sodom-zúzda (mi más?), se több, se kevesebb. Egy hagyományőrző darab, ahogy a címadó is, épp csak utóbbi középtempón dohog végig.

A klipesített Stigmatized szinte már blackes tempójával a kevéssé szép emlékű Tapping the Vain korszakba visz vissza, szerencsére azonban sokkal jobb, mint az 1992-es cucc volt, illetve az sem elhanyagolható szempont, hogy nem kell egy egész lemeznyit elviselni a hasonló témákból. A soron következő Cannibal aztán egy igazán meglepő darab, hiszen az iszonyat súlyos, lassú indítás után folyamatosan váltogatják benne a tika-tika-tempót és a lassabb dolgokat, ami eddig nem volt épp tipikus Sodom-sajátosság. Ráadásul szaggatottsága ellenére kifejezetten erős, úgyhogy nyugodtan kijelenthető, az ilyesmiket kéretik majd jövőben sem mellőzni.

A Shoot Today – Kill Tomorrow egy tipikus gyors Angelripper szám, fogós refrénnel, amelyet a dallamos vonalat erősítő Invocating the Demons követ. Ebben Tom megint csak a melodikusabb énjét veszi elő, és meglepően jól is áll nekik a végeredmény, csakúgy, mint a kissé szellősebb muzikális megfogalmazás is. A Katjusha – ami egyébként a szovjet hadsereg legrettegettebb, nálunk Sztálin-orgonának hívott második világháborús rakétavetője volt – Matvei Blanter 1938-ban írt harci indulójának hangjaival indul, majd a címéhez mérten intenzív dal lesz belőle. Abszolút koncertre való, ahogy a kissé rockosabb Into the Skies of War is, melyben a kultikus brit csapat, a Tank hatását is elég erősnek érzem. A záró Tracing the Victimet Angelripper azzal a Nadja Hertennel közösen írta, aki már az előző lemez szövegeibe is besegített, és ez is egy lazább, de rossznak egyáltalán nem nevezhető darab.

Bár elsőre kicsit szürkébbnek tűnt, mint az In War And Pieces, minél többet hallgatom, annál inkább bejön az Epitome Of Torture is. Alapvetően azt kapjuk tőle, amit vártunk, van azonban néhány finomság és újítás is rajta, ami izgalmassá, érdekessé teszi. Az Obsessed By Cruelty vagy a Tapping The Vain rajongói lehet, hogy kiakadnak tőle, de attól ez még egy jó kis lemez.

 

Hozzászólások 

 
+3 #5 Kallamárton Dezső 2014-01-16 19:26
Ne haragudj, aki írtad ezt az ismertetőt, de Te miről beszélsz??? Nem hallottam még ezt a lemezt, de a Sodom az "In The Sign Of Evil"-től (sőt, a "Victims Of Death"-től) kezdve az egyik leginkább a szívemnek kedves metalbandám. "'90-es évek közepének kissé hullámzó, útkereső, sőt elbizonytalanod ott korszaka"...??? A Sodom mindig más volt; nagyon jól emléxem, hogy az általad emlegetett "Tapping The Vein"-t (ami az utolsó Witchhunteres lemez volt, a "Final Sign Of Evil"-t nem számítva) hogy lehúzta az akkori kritika, miszerint kicsit későn talált rá az akkor már levonuló death metal-hullámra... BAROMSÁG!!! A Sodom a kezdetektől fogva - ahogy írod - tika-tika-metal volt, kicsit mindig más, mégis ua.; néha nehezükre is esett megmaradni előző hangulatuknál - pl. a hatalmas "Persecution Mania" előtt kiadott, még black metal "Expurse Of Sodomy" kislemez három iskola-dal csupán, nyoma sincs benne, mondjuk, egy "Equinox" harapásának... Igaz, a jelenlegi fölállás '96, a "'Til Death Do Us Unite" óta ua. (ritka esemény Sodoméknál!), s a stílusuk sem változik már úgy, mint anno (ezért is hiányzik nekem Witchhunter mester). Sz'al tegyél csak be nyugodtan egy "Obsessed By Cruelty"-t (black metal), egy "Agent Orange"-et (thrash metal), egy "Better Off Dead"-et (majdnem heavy metal), egy "Tapping The Vein"-t (death metal), egy "Get What You Deserve"-öt, vagy a barátját, a "Masquerade In Blood"-ot - ezek az általad elbizonytalanod ottnak nevezett, harapós punk lemezek, vagy a későbbi, megállapodott felállású, disznó-sikálós-recsegős-agybaszó lemezek közül bármit - mind kiváló, mind Sodom. A fülesemben együtt dübörög a "Noctumeron" és az "Axis Of Evil", pl. Tehát kéretik nem elfelejteni, hogy most nem írhatnál a Sodomról, ha olyan nagyon elbizonytalanod tak volna (valaha is). MINDHALÁLIG ROCK'N'ROLL!!!
Idézet
 
 
+1 #4 Zoli 2013-05-27 19:41
Jó lett ez a lemez!
Idézet
 
 
+2 #3 kéjsóvár bohóc 2013-05-27 16:43
Én is bírom őket! Mondjuk én az M-16-ot bírom a legjobban!
Idézet
 
 
+2 #2 Chris92 2013-05-27 14:46
Fogalmam sincs, hogy vajon a Sodom, hogy csinálja de az 1999-es Code Red óta egyetlen albumot sem tudtak csinálni, ami ne talált volna telibe. Ez is kiváló lett, igaz az In War nálam egy hajszállal erősebb volt. 9/10
Idézet
 
 
+6 #1 tschaby 2013-05-27 13:10
Régóta vagyok Sodom rajongó (kb. 86 óta), a Persecution Mania és az Agent Orange a két kedvenc (meg az összes többi, még az általam két gyengébbnek ítélt Get what you Deserve és Masquerade albumokat is bírom) lemezem tőlük.A My Final Bullet 'blindguardienes '(!!!) szólójától rögtön seggre ültem, aztán tekertem is vissza vagy háromszor. Nem gondoltam, hogy a Sodom még ilyen megelepetést tud okozni ennyi év után. Nálam sokkal jobban működik ez a lemez, mint az In War..., pedig idővel az rendesen beérett. 10/10
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.