Shock!

szeptember 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Magma Rise: The Man In The Maze

magmarise_cA Magma Rise létrejötte és működése egyértelműen az egyik legsikerültebb Magyar Underground Sztori a kortárs hírfolyamban. A zenekarral kapcsolatban még ma is legálisnak számít ujjal mutogatni a legszebb férfikorában kimúlt, nagyszerű Mood zenekarra, de ezt a magas labdát e helyen már nem csapnám le. Egyrészt az előtörténetet a Lazy Stream Of Steel debütről írt értekezésünk kellő mélységben taglalja, másrészt e formában is megadnám a tiszteletet Holdampf Gáborék jelenkori ténykedésének, ami valódi úriember módjára teszi zárójelbe a múltat.

A közvélekedéssel szemben állva, a magam részéről a lehető legjobb dolognak tartottam, amikor a Janó Misi megüresedett posztján átmenetileg kisegítő Füleki Sándor helyére, stabil negyedik oszlopként Herczeg László került a Sunday Furyből. Bár óriási móka lehetett (főleg a dobos Bánfalvi Sanyi számára) a Mood háromnegyedét újfent egy színpadra összerántani, az eleve irreális elvárásokkal szemben hajózó Magma részéről azonban ez a visszalépésnek tetsző kényszerhelyzet hosszabb távon kifogta volna a szelet a vitorlából. Ezzel szemben – hosszú hónapok előkészítő munkája eredményeként – jött, látott és győzött a második lemez, The Man In The Maze címmel.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nail Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )
Apró személyes sikerként könyveltem el annak idején, hogy 2010 márciusában, a csapat legelső élő megnyilatkozásán én is jelen lehettem a Funeral Of Doom Fesztiválon – az ott megvillantott debütalbumot talán mégis sokkal inkább akartam szeretni, mint amennyire ez végül sikerült. A miérteken túl sokat azóta sem gondolkodtam, jelen munka hallatán mégis azonnal világossá vált, milyen téren maradt leginkább hiányérzetem az első találkozáskor. Nem mintha a változások annyira meghatározóak lennének a két lemez között: ez itt még mindig a jól ismert Holdampf Gábor - Hegyi Kolos tengely, méltóságteljes pörgésben, kiegészülve a „fiatalok" által a csapatba pumpált lendülettel. Ahol az izmosodást érzékelem, az általában a kivitelezés, vagyis maga a produkció. A Hidasi Barna által jegyzett sound erényei teljében ábrázolja a gépezetet: vastagon, középen, ízlésesen szól minden, egyetlen zenész sem kényszerül kompromisszumra. Mindezt sikeresen fejeli meg a kvartett pályafutása legkerekebb dalaival, így a kilenc tétel végigmasírozása után minden fásultság nélkül indíthatjuk el újra a korongot. A Magma Rise „titka" minden bizonnyal a szőrös emberek összegyűjtött tapasztalatában, és a szándék mögött feszülő intelligenciában rejlik, ha ugyan kell ilyesmit keresnünk.

A megközelítésben ugyanis Hegy(ny)i mester évek óta nem keres új utakat: hívhajuk ezt ortodox doomnak, ami szerintem szimplán csak rock 'n' roll, a fontolva táncoló fajtából. Legalábbis, amikor a lemezt teljes egészében először meghallgattam, közelebbi vérrokonnak éreztem az ólomgolyókon pattogó Volbeatet, mint a jelenkor újra felfedezett, füstös, sabbathista vonalát. Nézetem szerint mostanra vált nemzetközi szintűvé a Magma Rise jelenség, amikor nem csupán Gábor szakmai kapcsolatai és a Mood négy betűje hoz elismerést magas szintről a csapatnak, de azt saját jogán is egyre inkább elismerik. Ebben a homogénnek ható, támadási felületet alig rejtő témacsokorban leginkább a méltó lezárást hiányolom, mondjuk az első album Kyle Thomasszal felerősített Glow Burn Screamjének szintjén, de kicsit alább is nyugodt szívvel adhatjuk. Csúcspontként így megmarad nekem a számtani középre pozícionált, elsöprő érzelmi töltéssel robbanásig hevített Five, illetve azok a gyönyörűséges, szakállból kirázott, már-már indokolatlanul fülbemászó, többszólamú gitárharmóniák. És végtére, minden gyönyör ellenében, a kielégítetlenség gyomorszájból felkúszó, visszanyelhetetlen érzete.

„Same old feelings, same old smiles" – mondják. Így a pontszám sem lett több legutóbbhoz képest, fényesedett csupán.

 

Hozzászólások 

 
+4 #3 neal and jack and me 2013-06-07 00:36
meg
Idézet
 
 
+6 #2 The_Sentinel 2013-06-05 11:16
Apropó: a Wall Of Sleep megvan még?
Idézet
 
 
+5 #1 The_Sentinel 2013-06-05 09:58
Napi szinten hallgatom, nagyon erős album lett, és jobb, mint az első volt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.