Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Skid Row: United World Rebellion – Chapter One

skidrow_cSokakkal ellentétben egyáltalán nem találom olyan szörnyűnek az Ozone Monday nevet, amivel Sebastian Bach 1996-os távozása után a megmaradt Skid Row tagok egy darabig érvényesülni próbáltak. Ha belegondolok, még talán a felvételeik is érdekelnének, már ha egyáltalán léteznek ilyenek. Persze amikor már megint Skid Row-nak hívták őket, készültek újabb anyagok, de ezek fogadtatása a legeufemisztikusabb megfogalmazással élve is felemásnak nevezhető. Emellett Bach munkáit sem fogadta mindig egyértelmű üdvrivalgás, de mindkét fél tette a dolgát, és valahol becsülöm bennük, hogy sose borultak össze. Biztos, hogy így, külön-külön mindkét produkcióból hiányzott-hiányzik valami szikra, ami együtt alapból megvolt bennük, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

megjelenés:
2013
kiadó:
Megaforce / UDR
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

Sebastian lemezei teljesen vállalhatóak, koncerten pedig még mindig zseniális, tehát remekül elvan saját kis dolgaival, és nem panaszkodik az egykori anyabanda sem: Johnny Solinger személyében olyan énekest találtak immáron tizennégy éve, aki méltóképp elő tudja adni a régi nótákat és fazonálisan is rendben van. A legkevésbé sem az ő felelőssége, hogy az aktuális Skid Row dalok éppen mennyire tetszenek az embereknek, de azért sokatmondó, hogy már lassan kétszer annyi évet nyomott le a bandával, mint maga Bach. Koncertezni sajna ritkán járnak errefelé (pont ezért lett volna jó elmenni Prágába nemrég), pedig annyian csak kíváncsiak lennének rájuk is, mint a Bach bulikra, de szerencsére a videómegosztós koncertfelvételeken magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a lemezes fenntartások ellenére a mai Skid Row is jól nyomja élőben.

Mert fenntartások bizony voltak. Ezeket mi főleg a Revolutions Per Minute kapcsán fogalmaztuk meg, hiszen elődjéről nem írtunk, és tegyük hozzá, a Thickskin jobb is volt a legutóbbi, 2006-ban megjelent lemeznél. Szóval alapvetően nem olyan nagy baj, hogy nem adtak ki évente új lemezt a srácok, és az is üdvözlendő, hogy amikor most végre megtették, inkább az új EP-korszakhoz idomultak. Úgy bizony, öt szám (az európain hét, két plusz feldolgozással) a mai világban bőven elég, pláne, ha még ezek között is akad olyan, ami kevésbé ütős, és pláne, ha már a Skid Row-hatású, mestereiket nemrég még túlszárnyalt csapatok is az önismétlés hibájába esnek néha (és ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy az új Hardcore Superstar nem jó). Persze ezt a stílust nem lehet a végtelenségekig variálni, és akárhogy is vesszük, örvendetes, hogy a Skid Row visszatérni látszik a helyes ösvényre. Már abban az értelemben, hogy a klasszikus soundhoz hasonló hangulatokat most sikerült a leginkább elcsípniük Johnnyval a fronton. Lehet erre azt mondani, hogy a Subhuman Race is „grunge-os" volt, mégis mennyire zseni – igen ám, de annak a lemeznek volt módja érni, és a maga idejében azért nem volt akkora siker, mint bármelyik elődje...

Ez a pár dal mindenesetre visszakacsint a klasszikus érára, de olyan igazán nagyon azért nem távolodik el az újkori Skid Row világától sem – Solinger hangja mindkét zenei világban jól hasznosítható, és olyan óriási szakadékok amúgy sincsenek a kettő között. A megközelítés mindenesetre most tradicionálisabb, ami a rekesztős kiállással indító Kings Of Demolitionnél a legnyilvánvalóbb, ezt pörgeti fel kicsit még jobban a Let's Go, hogy aztán a This Is Killing Me kicsit bepunnyassza a hangulatot. Ezzel együtt utóbbi is kellemes kis dalocska. Nyilván egy nagylemezen három hasonló jellegű tétel baromira fárasztana, de itt tök jól elfér. A Get Up csordavokál-refrénje kicsit elcsépeltnek, urambocsá' erőltetettnek is tűnhet, de mivel a Subhuman-szerű téma jóféle, szemet hunyok efelett. Hasonlóképp kellemes a Stitches is, ami pörgős kis lezárást hoz a végére.

Összességében semmivel sem rosszabb a United World Rebellion első fejezete, mint a legutolsó Bach lemez, és valami azt súgja, hogy ezeknél jobbat egy esetleges reunion sem hozna ki a felekből. Lássuk be, a Skid Row már a klasszikus korszakban is ellőtte a puskaporát, az energia viszont innen sem hiányzik, tehát hagyjuk csak őket szépen dolgozni, a fiatalságát meg mindenki keresse máshol. Ennél rosszabb anyagot pedig sose kapjunk tőlük.

 

Hozzászólások 

 
+5 #1 bogar 2013-05-19 12:11
Ez nekem tetszik. Minél többet hallgatom, annál jobban. Örülök, hogy megtaláltál a góllövő cipőjüket! :-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.