Régi adósságot törlesztünk, hiszen a kortárs metal-színtér megkerülhetetlen zenekarai között valószínűleg kevés akad, amely ilyen nyilvánvalóan és ennyire bántó módon hiányzott eddig a Shock! archívumából, mint az észak-karolinai Between The Buried And Me. Márpedig magam is igencsak meglepődve tapasztaltam, hogy a még mindig csak a harmincas éveik ...

Anyánk a mai napig rendszeresen cseszeget az első Tremonti-szólólemezre adott 7,5 pontom miatt, mondván, hogy alulértékeltem a Creed és az Alter Bridge gitáros/dalszerzőjének önálló albumát, de őszintén szólva a mai napig nem érzem úgy, hogy túlságosan szigorú lettem volna az All I Was irányában. Pláne, hogy amúgy bírtam az albumot, csak éppen valami...

Már a kurtán-furcsán véget ért The Oath-sztoriról írt ismertetőmben megpendítettem, hogy véleményem szerint mindkét dekoratív szőkeséggel fogunk még találkozni a közeljövőben: ha nem is együtt, de minden bizonnyal igen gyorsan vissza fognak térni a színre, és nem is kellett csalatkoznom. Nem sokkal azután, hogy a patás tevepatásai elbúcsúztak egymás...

Bár népszerűségüket tekintve nem számítanak húzónévnek, underground szinten az idei Rockmaraton talán legnagyobb durranása az amerikai Nuclear Assault felbukkanása lesz. Egyrészt azért, mert a Nuke eleve ritkán vetődik errefelé (most így hirtelen abban sem vagyok biztos, jártak-e már nálunk egyáltalán), másrészről pedig hivatalosan is bejelentették...

Az alma nem esik messze a fájától – szól a közhely, és ebben az esetben nehéz volna vitatkozni ezzel. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy Max Portnoy sokáig várt volna a zenei debütálással, hiszen társaival együtt még jóval azelőtt előrukkoltak a bemutatkozó Next To None lemezzel, hogy a hivatalos megjelenés kapcsán a napokban rendezett bulin legál...

A Mother's Finest egy amerikai funk/rock-csapat, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal a '70-es évek eleje óta aktívak, bár az utóbbi tíz-tizenöt évben azért nem mutattak túl intenzív életjeleket. Utolsó lemezük még 2003-ban jelent meg, azóta jobbára csak ilyen-olyan élő anyagok kapcsán lehetett hallani róluk, többször pedig be is szüntették tevéken...

Hozzám hasonlóan imádtad az Internal Affairs lelazult, görcsmentes retro-világát? Napokig, hetekig, hónapokig ment a fejedben a California Morning vintage refrénje, néha önkéntelenül félhangosan el is kezdted dúdolni idegenek társaságában vagy a melóhelyen? Döngetted három éve akár csak egyszer is valamelyik nyári estén letekert ablaknál a kocsiban a...

Az év egyik legnagyobb (metal) szórakoztatóipari durranása kétségtelenül Till Lindemann és Peter Tägtgren közös albuma, a Skills In Pills. A projekt két éve indult útjára, és ugyan közös munkának tűnhet, a végeredmény (és a projekt neve is) inkább arra utal, hogy ez itt elsősorban Till Lindemann szólólemezének tekinthető, amelyhez Tägtgren írta a z...

A finn Von Hertzen tesókra nem igazán jellemző, hogy olyan zenét játszanának, amiről két-három hallgatás után véleményt lehetne alkotni, azonban engem alapjáraton úgy raktak össze, hogy sokszor már-már perverz módon hallgatok jóra zenéket és lemezeket. Ugyanakkor ez a jelenség csupán akkor jöhet össze, ha már az első alkalommal is megérint valamenn...

Hol is kezdjem? Annyi tréfás momentum van e kompánia körül, hogy zavarba is ejt. Számos közhely fogalmazódott meg már a finnekről, az ivászat, a mulatságok szűk családi-baráti körben, az egyszerűségük, puritán, gyakorlatias életfelfogásuk, egyvalami azonban nyilvánvaló tény: a finnek viccesek. Ja, és jól tudnak ralizni, aminek akkor van jelentősége...

A basszusgitáros/énekes Per Wiberg visszatért! Igen, ez a fickó megegyezik a billentyűs Per Wiberggel, de a Kamchatkában bizony nem szokásos hangszerével szerepel, hanem a négyhúrossal. Meg mondjuk a borítógrafikát is ő készítette, ráadásul nem kevesebb, mint hatodik alkalommal. Amiből azt is könnyen kitalálhatjuk, hányadik lemezénél is jár éppen a...

Harminc alatt talán már alig van valaki, aki emlékszik a német Stormwitchre. Az Andy Mück énekes által vezetett csapat Magyarországon annak ellenére lett kifejezetten népszerű, hogy tőlünk nyugatra sosem jutottak feljebb a másodvonalnál. Hozzánk azonban a fénykorban rengetegszer ellátogattak, sőt, teljes turnét is lenyomtak az országhatáron belül, ...

Habár nagyon erősen rokonszenvezem a svéd Hardcore Superstarral, a banda utolsó néhány albuma elég rendesen összefolyik nálam így pár év távlatából. Jocke Bergék a korai idők szerteágazóbb, punk'n'rollosabb stílusa után a 2005-ös s/t album mal nagyon rátaláltak valamire, a 2007-es Dreamin' In A Casket tel végleg stabilizálták magukat a street rockosabb...