Tisztán emlékszem a Royal Hunttal történt, felemásra sikeredett első ismerkedésemre, hiszen gyakorlatilag megrémültem a minden más hangszert elnyomó szintetizátortól és a természetellenesen visszhangosított produkciótól. A '90-s évek elején még amúgy is bejáratott volt ez a fajta, végletekig reverbezett és delayezett keverés az akkori producerek és hangmérnökök részéről, ami sokakat elriasztott a szó klasszikus értelmében vett szórakoztató zenehallgatástól. Elsősorban ennek köszönhetően én magam is beleestem az előítéletek csapdájába, de végül a kíváncsiságom mégis csak győzedelmeskedett a latolgatás felett, hiszen már az első alkalommal is egyértelműen leszűrhető volt, hogy itt bizony nagyszerű zenészek muzsikálnak. Ami pedig talán még ennél is fontosabb, hogy emellett még az általuk elkövetett, felettébb igényes zene is annyira különleges volt azokban az időkben, hogy végül kénytelen voltam közelebbről is megismerkedni velük, amiből szerencsére egy nagyon hosszan tartó barátság alakult ki.
