Nem hinném, hogy túl sokan várnak gyomorremegéssel egy új Sodom-albumot amiatt, hogy vajon lesz-e valami elhajlás a működő rendszerben, netán attól tartva, hogy visszaköszönhet a '90-es évek tanácstalansága. Nem valószínű, hogy a germán ráncosok letérnének a jól kitaposott, nem túl fantáziadús, de annál biztonságosabb ösvényről. Nem tették most sem, a D-Day hozta a kötelező stabilitást, és minden bejáratott panel ellenére igen élvezhető album lett, főleg, ha az ember nem hibátlanra csiszolt gyémántokat vár, hanem megelégszik azok butított változatával is.
