Shock!

december 05.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Tremonti: Cauterize

Tremonti: Cauterize

Anyánk a mai napig rendszeresen cseszeget az első Tremonti-szólólemezre adott 7,5 pontom miatt, mondván, hogy alulértékeltem a Creed és az Alter Bridge gitáros/dalszerzőjének önálló albumát, de őszintén szólva a mai napig nem érzem úgy, hogy túlságosan szigorú lettem volna az All I Was irányában. Pláne, hogy amúgy bírtam az albumot, csak éppen valami hiányzott belőle ahhoz, hogy igazi kedvenc váljon belőle nálam. Nos, jó hír, hogy a Cauterize minden tekintetben jobban sikerült elődjénél, így tényleg mindenki elégedett lehet – főleg, hogy Mark ezúttal helyből két albumot készített, Dust címmel már jövőre kijön a jelenlegi eresztés második fele, és esküszik rá: igyekezett arányosan elosztani a megszületett dalmennyiséget. Vagyis oda sem a gyengébb maradékok kerülnek majd fel, hanem ehhez hasonlóan izmos darabok.

 

Lucifer: Lucifer I

Lucifer: Lucifer I

Már a kurtán-furcsán véget ért The Oath-sztoriról írt ismertetőmben megpendítettem, hogy véleményem szerint mindkét dekoratív szőkeséggel fogunk még találkozni a közeljövőben: ha nem is együtt, de minden bizonnyal igen gyorsan vissza fognak térni a színre, és nem is kellett csalatkoznom. Nem sokkal azután, hogy a patás tevepatásai elbúcsúztak egymás...

Nuclear Assault: Pounder

Nuclear Assault: Pounder

Bár népszerűségüket tekintve nem számítanak húzónévnek, underground szinten az idei Rockmaraton talán legnagyobb durranása az amerikai Nuclear Assault felbukkanása lesz. Egyrészt azért, mert a Nuke eleve ritkán vetődik errefelé (most így hirtelen abban sem vagyok biztos, jártak-e már nálunk egyáltalán), másrészről pedig hivatalosan is bejelentették...

Next To None: A Light In The Dark

Next To None: A Light In The Dark

Az alma nem esik messze a fájától – szól a közhely, és ebben az esetben nehéz volna vitatkozni ezzel. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy Max Portnoy sokáig várt volna a zenei debütálással, hiszen társaival együtt még jóval azelőtt előrukkoltak a bemutatkozó Next To None lemezzel, hogy a hivatalos megjelenés kapcsán a napokban rendezett bulin legál...

Mother’s Finest: Goody 2 Shoes & The Filthy Beasts

Mother’s Finest: Goody 2 Shoes & The Filthy Beasts

A Mother's Finest egy amerikai funk/rock-csapat, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal a '70-es évek eleje óta aktívak, bár az utóbbi tíz-tizenöt évben azért nem mutattak túl intenzív életjeleket. Utolsó lemezük még 2003-ban jelent meg, azóta jobbára csak ilyen-olyan élő anyagok kapcsán lehetett hallani róluk, többször pedig be is szüntették tevéken...

The Night Flight Orchestra: Skyline Whispers

The Night Flight Orchestra: Skyline Whispers

Hozzám hasonlóan imádtad az Internal Affairs lelazult, görcsmentes retro-világát? Napokig, hetekig, hónapokig ment a fejedben a California Morning vintage refrénje, néha önkéntelenül félhangosan el is kezdted dúdolni idegenek társaságában vagy a melóhelyen? Döngetted három éve akár csak egyszer is valamelyik nyári estén letekert ablaknál a kocsiban a...

Lindemann: Skills In Pills

Lindemann: Skills In Pills

Az év egyik legnagyobb (metal) szórakoztatóipari durranása kétségtelenül Till Lindemann és Peter Tägtgren közös albuma, a Skills In Pills. A projekt két éve indult útjára, és ugyan közös munkának tűnhet, a végeredmény (és a projekt neve is) inkább arra utal, hogy ez itt elsősorban Till Lindemann szólólemezének tekinthető, amelyhez Tägtgren írta a z...

Von Hertzen Brothers: New Day Rising

Von Hertzen Brothers: New Day Rising

A finn Von Hertzen tesókra nem igazán jellemző, hogy olyan zenét játszanának, amiről két-három hallgatás után véleményt lehetne alkotni, azonban engem alapjáraton úgy raktak össze, hogy sokszor már-már perverz módon hallgatok jóra zenéket és lemezeket. Ugyanakkor ez a jelenség csupán akkor jöhet össze, ha már az első alkalommal is megérint valamenn...

Steve ’N’ Seagulls: Farm Machine

Steve ’N’ Seagulls: Farm Machine

Hol is kezdjem? Annyi tréfás momentum van e kompánia körül, hogy zavarba is ejt. Számos közhely fogalmazódott meg már a finnekről, az ivászat, a mulatságok szűk családi-baráti körben, az egyszerűségük, puritán, gyakorlatias életfelfogásuk, egyvalami azonban nyilvánvaló tény: a finnek viccesek. Ja, és jól tudnak ralizni, aminek akkor van jelentősége...

Kamchatka: Long Road Made Of Gold

Kamchatka: Long Road Made Of Gold

A basszusgitáros/énekes Per Wiberg visszatért! Igen, ez a fickó megegyezik a billentyűs Per Wiberggel, de a Kamchatkában bizony nem szokásos hangszerével szerepel, hanem a négyhúrossal. Meg mondjuk a borítógrafikát is ő készítette, ráadásul nem kevesebb, mint hatodik alkalommal. Amiből azt is könnyen kitalálhatjuk, hányadik lemezénél is jár éppen a...

Stormwitch: Season Of The Witch

Stormwitch: Season Of The Witch

Harminc alatt talán már alig van valaki, aki emlékszik a német Stormwitchre. Az Andy Mück énekes által vezetett csapat Magyarországon annak ellenére lett kifejezetten népszerű, hogy tőlünk nyugatra sosem jutottak feljebb a másodvonalnál. Hozzánk azonban a fénykorban rengetegszer ellátogattak, sőt, teljes turnét is lenyomtak az országhatáron belül, ...

Hardcore Superstar: HCSS

Hardcore Superstar: HCSS

Habár nagyon erősen rokonszenvezem a svéd Hardcore Superstarral, a banda utolsó néhány albuma elég rendesen összefolyik nálam így pár év távlatából. Jocke Bergék a korai idők szerteágazóbb, punk'n'rollosabb stílusa után a 2005-ös s/t album mal nagyon rátaláltak valamire, a 2007-es Dreamin' In A Casket tel végleg stabilizálták magukat a street rockosabb...

High On Fire: Luminiferous

High On Fire: Luminiferous

A High On Fire a folyamatos minőséget tekintve talán az egyik legmegbízhatóbb monstrum a metal univerzumában. Keverd össze a Motörhead zabolátlanságát a Black Sabbath sötét hangulatával, tégy hozzá csipetnyi ős-black metalt (Venom, Celtic Frost), és az egészet öntsd nyakon a klasszikus thrash/hardcore csapatok intenzitásával – Matt Pike zenekara an...

Tau Cross: Tau Cross

Tau Cross: Tau Cross

A Tau Cross – magyarul Antal-kereszt – egy ősi szimbólum, amelynek eredete egészen az Ószövetségig és a héber ábécéig nyúlik vissza, magyar elnevezésének hátterében pedig az áll, hogy Szent Antal szimbólumaként is ismerik. Mindemellett Assisi Szent Ferenc is ezt a formát használta aláírásként levelei végén, de az évek során számos variációban haszn...

Santa Cruz: Santa Cruz

Santa Cruz: Santa Cruz

Meglepő, ám összességében meggyőző a finn Santa Cruz második sorlemeze. Ez a csapat ugyebár úgy kente kenyérre első EP-ivel, majd a debütáló Screaming For Adrenaline albummal a tradicionális Sunset Strip-muzsikák híveit, hogy a lehető legautentikusabban élesztették újjá a Skid Row, a Shotgun Messiah és társaik örökségét. Nem mondom, hogy csakis maxpo...

The Poodles: Devil In The Details

The Poodles: Devil In The Details

Ezt az ismertetőt utáltam megírni. Meghallgattam a lemezt vagy ötször, hogy megismerjem. Tetszett elsőre, amolyan jó kis hallgatnivalónak bizonyult, de aztán a felénél elpuhult, a kedvem meg elment tőle, nem is foglalkoztam vele aztán, volt más, jobb zene. Holott – és itt a dolog veleje – ez egy jól kimunkált album, még ha kissé visszafogott is, má...

Maiden UniteD: Remembrance

Maiden UniteD: Remembrance

Ha már úgyis itt van a kanyarban a legfrissebb Iron Maiden-duplaalbum , lassan elkezdhetjük magunkat felkészíteni a Maiden-túladagolásra, hiszen a britek minden tekintetben grandiózusnak ígérkező új lemeze egészen biztosan hosszú távú zenei csemegét jelent majd minden elkötelezett rajongó számára. Az élmény felvezetéséhez kitűnő lehetőséget nyújt a 2...

Paradise Lost: The Plague Within

Paradise Lost: The Plague Within

Noha az ezredfordulós stíluskanyarok után a Paradise Lost az utóbbi albumokkal elég rendesen visszatalált a metalos hangzásvilághoz, szerintem akár még négy-öt évvel ezelőtt is elnézően mosolyogtam volna, ha valaki azt mondja: a 2015-ös lemezen Nick Holmes a hörgős hangját is előveszi, a zenekar pedig bizonyos témákkal, hangulatokkal egyenesen a Lo...

Leprous: The Congregation

Leprous: The Congregation

Vért, verítéket és könnyeket emlegetett a progger trónörökös a friss sajtónyilatkozatokban, és a Youtube-ra felkerült stúdiónapló tanúsága szerint jócskán lehetett is részük mindebben. Az újkori csapásirányt már a Coal on is lehetett sejteni, és ebben a tekintetben elment most a falig a norvég kvartett: ha az elődre azt mondtam, hogy műtőasztalon szü...

Helloween: My God-Given Right

Helloween: My God-Given Right

A Helloweennek lemezfronton volt egy kevésbé erős szakasza a 2000-es évek elején-közepén, de a Gambling With The Devil lel ismét megindultak felfelé, hogy aztán a 7 Sinners szel leszállítsák a 21. század számomra legjobbját tőlük. Az előző Straight Out Of Hell ahhoz a karcos, Michael Weikathék mércéjével nézve kifejezetten súlyos albumhoz képest kicsit v...

Barren Earth: On Lonely Towers

Barren Earth: On Lonely Towers

A finn Barren Earth eddig sem volt rossz csapat, ami már abból is kikövetkeztethető, ha végigtekintünk a tagok névsorán: ez az a banda, ahol két korábbi meghatározó Amorphis-muzsikus egyesítette erőit Olli-Pekka Laine basszusgitáros és Kasper Mårtenson billentyűs személyében, a szólógitáros Sami Yli-Sirniö a Kreatorből (és a Waltariból), a dobos Ma...

Impellitteri: Venom

Impellitteri: Venom

Chris Impellitteri nem hányja éppen a lemezeket, aminek annyi előnye mindenképpen van, hogy így legalább nem is csömörlünk meg tőle, viszont annyi hátránnyal is jár, hogy a gitárosszakma egyik legvillámkezűbb virtuózának nevét ma jóval kevesebben ismerik, mint arra érdemei predesztinálnák. Ha például nem hallottad volna a mester első lemezét, az 19...

Armored Saint: Win Hands Down

Armored Saint: Win Hands Down

Öt évvel ezelőtt csak visszafogottan lelkesedtem az Armored Saint évtizedes lemezínség után megérkezett La Raza albumáért. Régi kedvencekről van szó, így nyilván tetszett az album, de azért nem annyira, mint vártam volna, és ugyan a kocsiban azóta is rendszerint előkerülnek az olyan dalok, mint a Head On, a Left Hook From Right Field vagy a Little Mo...

TesseracT: Odyssey

TesseracT: Odyssey

Nem vagyok nagy híve a koncertfelvételeknek. Mert miről is van itt szó voltaképp? Kapunk egy best of-lemezt csapnivaló hangzással, és alákevert, feldúsított közönségzajjal. Ami önmagában még nem is akkora baj, ha mondjuk a Led Zeppelin vagy Marcus Miller koncertlemezéről van szó, hiszen ezek jóval többet jelentenek ócska hangminőségű greatest hits ...

Goatsnake: Black Age Blues

Goatsnake: Black Age Blues

Az év meglepetése eddig – és ez valószínűleg már így marad –, hogy a Goatsnake visszatért! Az a legendás csapat, amely underground hősök meghitt gyűjtőhelyéül szolgált és szolgál manapság is, és ahol nem más a főnök, mint a Sunn O)))-s Greg Anderson. De itt danol a Scream/Wool/earthlings?-tag Pete Stahl, a dobok mögött pedig a The Obsessedben is bi...

Coal Chamber: Rivals

Coal Chamber: Rivals

Amikor 2011-ben újra összeállt Dez Fafara nu metal-csapata, a Coal Chamber, nagyjából borítékolni lehetett, hogy előbb-utóbb lesz ebből új lemez is, főleg amikor az anno Rayna Fosst váltó basszusgitáros hölgy, Nadja Peulen is visszatért a csapatba 2013 októberében. Így aztán végképp nem volt semmi okuk rá, hogy nemet mondjanak egy lemezszerződésre....

Whitesnake: The Purple Album

Whitesnake: The Purple Album

Szerintem nincs ember a világon, aki ne húzta volna fel a szemöldökét, amikor kiderült, hogy ugyan hamarosan megérkezik az esedékes új Whitesnake-album, csak éppen nem igazán új és nem igazán Whitesnake lesz. Tudom, van hozzá ideológia és sztori , miért így és miért ezt (aztán persze vagy igaz, vagy nem), meg hát ugye David Coverdale mégis a Deep Pur...

68. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.