Jean Beauvoir igazi ikon a dallamos hard rock hívei körében. Szupersztár ugyan sosem lett az annak idején a legendás The Plasmaticsben, Wendy O'Williams jobbkezeként elhíresült énekes/multihangszeres, de a '80-as években szólókarrierje mellett stabil dalszerző partnerként segítette többek között a KISS-t és a Ramonest, dolgozott többek között Princ...

Nem tudok nem elfogult lenni Neal Morse-ékkal kapcsolatban, úgyhogy akit túlságosan heves vérmérséklettel áldott meg a sors, vagy esetleg érzékeny az ilyesmire, nyugodtan „lapozzon" tovább. Ugyan a The Grand Experiment nem éppen a legfrissebb kiadvány, lévén jó fél évvel ezelőtt, még februárban jelent meg, azonban nagy hiba lenne örökre megfeledkez...

A Hordáról már régebben is köztudott volt, hogy a hazai metalcsapatokra olyannyira jellemző múltba révedés helyett elfogadják a jelent, és a kortárs zenei palettát kívánják gazdagítani. Így a 2008-as Tíz élet lemezzel kegyesen kenyeret és cirkuszt dobtak a Soulfly-on és Ektomorfon hizlalt, bőgatyában pogózó, deszkás metalrajongók elé. Azóta Pavelka...

Annyi zenekari visszatérést láttunk már, hogy az ember szinte immunissá válik az ilyesmi iránt. Kezdjük azt hinni, hogy különösebb rizikó nincs is benne, bárki könnyen eléldegélhet a korábbi hírnév egyre fakuló fényénél. Emellett az igazság az, hogy a kámbekkek jó része hót felesleges is, jobb esetben csak indokolatlan, néha viszont tökéletesen alk...

A német Dew-Scented végtelenül megbízható zenekarnak számít, és mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy még az sem okozott törést a pályájukon, amikor néhány éve gyakorlatilag a teljes csapat lecserélődött az énekes Leif Jensen körül. Ennek ellenére a legutóbbi, már megújult felállásban készített Icarus simán hozta a bandától elvárható színvonalat...

Akár kockázatosnak is tűnhetett előzetesen a Cradle Of Filth új albuma, hiszen a korai időktől kezdve átjáróházként funkcionáló csapatból ezúttal nem egy szabadon helyettesíthető, két turnéra és egy fél lemezfelvételre bevett, már a legvérmesebb rajongók által sem megjegyzett nevű figura távozott, hanem Paul Allender gitáros, aki Dani Filth mellett...

Vannak bandák, amelyeknél a névválasztás majdnem mindent elmond magáról a zenéről is. Ez a pofátlanul fiatal srácokból álló pécsi négyes is ilyen, elnevezésük mintha azt sugallaná a potenciális hallgatónak: na, itt a Junkies punkos rockzenéjét fogjuk keverni a Rolling Stones porosabb rock and rolljával, jobb, ha erre készülsz fel! És valóban így is...

Már írtam valamikor korábban: néha nem tudom eldönteni, kinek hiányzik egy-egy régi zenekar újjáalakulása. Ha tényleg valami generációs csapatról, netán igazán kultikus, kiugróan jó régi bandáról van szó, én is örülni szoktam a visszatéréseknek, amennyiben pedig nem erről van szó, de üzletileg komoly haszon várható az újonnani egymásra borulástól, ...

Hetedik albumához érkezett a devoni trió, amelyen az utóbbi évek elektronikusabb és kimondottan divatosabb kalandozásai után visszatértek a korai időszak nyersebb megszólalásához, tehát sokkal gitárorientáltabb a Drones, mint mondjuk az utolsó két lemez legvadabb dalai összesen. A három évvel ezelőtti The 2nd Law -t ugyan annak idején kilenc pontra é...

Rég éreztem már az aggodalom nyomasztó árnyát egy Gorgoroth-sorlemez érkezésekor, de most, hogy egyre több helyről hallottam dicsérni az Instinctus Bestialist, megérett bennem a rettegés. Mi lehetne félelmetesebb egy bárki által fogyasztható anyagnál az Infernus-művekből?! Avagy mi lehet a titok, amelynek köszönhetően a vérben felgőzölt norvégok en...

Régi adósságot törlesztünk, hiszen a kortárs metal-színtér megkerülhetetlen zenekarai között valószínűleg kevés akad, amely ilyen nyilvánvalóan és ennyire bántó módon hiányzott eddig a Shock! archívumából, mint az észak-karolinai Between The Buried And Me. Márpedig magam is igencsak meglepődve tapasztaltam, hogy a még mindig csak a harmincas éveik ...

Anyánk a mai napig rendszeresen cseszeget az első Tremonti-szólólemezre adott 7,5 pontom miatt, mondván, hogy alulértékeltem a Creed és az Alter Bridge gitáros/dalszerzőjének önálló albumát, de őszintén szólva a mai napig nem érzem úgy, hogy túlságosan szigorú lettem volna az All I Was irányában. Pláne, hogy amúgy bírtam az albumot, csak éppen valami...

Már a kurtán-furcsán véget ért The Oath-sztoriról írt ismertetőmben megpendítettem, hogy véleményem szerint mindkét dekoratív szőkeséggel fogunk még találkozni a közeljövőben: ha nem is együtt, de minden bizonnyal igen gyorsan vissza fognak térni a színre, és nem is kellett csalatkoznom. Nem sokkal azután, hogy a patás tevepatásai elbúcsúztak egymás...