Jó szériát fut az utóbbi időben a Prong, így különösebben nem akarok belekötni abba, hogy ők is feldolgozáslemezzel jelentkeztek – sok pénz az ilyesmiben nyilván nincsen, szóval tényleg az önfeledt örömzenélés a cél, és ha már lendületben vannak, végső soron miért ne férne be náluk is egy ilyen kiadvány? Főleg, hogy Tommy Victorék hatásai mindig is jóval szerteágazóbbak voltak az átlagos metalcsapatokénál, vagyis az elejétől fogva sejteni lehetett, hogy nem feltétlenül Sabbathot, Maident, Priestet meg Motörheadet nyomnak majd ezen az anyagon, de még csak nem is Metallicát és Celtic Frostot.
