Amikor 2011-ben újra összeállt Dez Fafara nu metal-csapata, a Coal Chamber, nagyjából borítékolni lehetett, hogy előbb-utóbb lesz ebből új lemez is, főleg amikor az anno Rayna Fosst váltó basszusgitáros hölgy, Nadja Peulen is visszatért a csapatba 2013 októberében. Így aztán végképp nem volt semmi okuk rá, hogy nemet mondjanak egy lemezszerződésre. Persze hiába futott jó köröket annak idején a Coal Chamber, mégis trendkövető zenekarnak számítottak, mintsem trendgyártónak: annak idején sokan rájuk sütötték a Korn-kópia címkét, ami valahol igaz is volt, noha Fafara azért belevitte a saját gótikus ízlésvilágát a zenébe, amitől más dimenziókat is nyert a muzsikájuk. Talán csak jó helyen voltak jó időben, szuggesztív frontemberrel és látványos tagokkal, utólag lehet elemezgetni, miért is lettek sikeresek – bár teljesen felesleges. A lényeg az új album, amely nyilvánvalóan nem fogja megváltani a világot, döbbenetes mélységeket is butaság várni tőlük, de ha hoznak egy adag rájuk jellemző „kulcsemberes" (ahogy itthon hívták őket annak idején) dalt, máris rendben leszünk velük.






























