Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Helloween: My God-Given Right

0226helloweencA Helloweennek lemezfronton volt egy kevésbé erős szakasza a 2000-es évek elején-közepén, de a Gambling With The Devillel ismét megindultak felfelé, hogy aztán a 7 Sinnersszel leszállítsák a 21. század számomra legjobbját tőlük. Az előző Straight Out Of Hell ahhoz a karcos, Michael Weikathék mércéjével nézve kifejezetten súlyos albumhoz képest kicsit visszavett a keménységből, de a színvonalból szerencsére nem, így újfent remekül megvoltam vele. Utóbbiakhoz képest a My God-Given Rightnál ismét némi megtorpanást érzékelek, bár nehéz pontosan megfogalmaznom, miben is áll mindez. Egy biztos: nagy baj ezzel az albummal sincs, vérbeli Helloween-műről beszélünk. De nem érzem úgy, hogy különösebben megerőltették volna magukat vele, így kissé alapjáratosabb a lemez az előzőeknél.

Ennyi év után mindenki tudja, mit várhat egy Helloween-albumtól. Igen, tudom, ebbe az is beletartozik, hogy akadnak, akik még mindig Michael Kiskét, Kai Hansent és a Keeper Of The Seven Keys albumok hangulatának felelevenítését remélik, de ez nyilván abszurd, hiszen Andi Deris immáron pontosan háromszor annyi időt töltött a fronton, mint elődje. A vele felálló Helloweennek is viszonylag gyorsan kialakultak annak idején a jellegzetes stílusjegyei, és ugyan az arányok albumról albumra változnak – többek között ezért is tudott annyira kiugró lenni számomra például a 7 Sinners –, igazán lényeges kanyarok az utóbbi években nem nagyon akadtak náluk. Ez egy ilyen korú zenekarnál egyébként így normális: ötvenes arcokról beszélünk fix táborral, roppant impozáns múlttal és máig kitartó hatással a színtérre, szóval nincs miért ugrálniuk ide-oda. Ennek megfelelelően a My God-Given Right is száz százalékos Helloween-muzsikát rejt, és szinte kizártnak tartom, hogy bárki, aki fanatikusan követi a zenekart, csalódjon benne. Aki viszont „csak" szereti őket, mint például én, annak nem feltétlenül nyújt majd annyit, mint mondjuk az előző kettő.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 46 Szavazat )

Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy bajom van az albummal, mert nincs, tényleg felvonul itt minden, amit az évtizedek során megszerettünk a Helloweenben: akadnak tipikus speedelős vagy speedelősebb témák, de a Deris-érára olyannyira jellemző melodikusabb, hard rockosabb oldal sem hiányzik, és persze az epikus vonalnak is újfent áldoztak. Viszont egyrészt túl hosszúnak érzem az anyagot (a normál kiadás játékideje 61 perc), másrészt ehhez képest akadnak rajta töltelékek is. Nem nevezném rossznak ezeket sem, de mindegyik olyan, hogy némi további gyúrással simán ki lehetett volna hozni belőlük ennél többet is. Vagyis lehet, hogy ezúttal kicsit jobban elsiették ezt a lemezt, mint kellett volna.

Mint többször is mondtam, ennek ellenére a My God-Given Right simán hallgatható, és ha a banda rajongója vagy, nem fogsz csalódni benne, pláne, hogy az első öt-hat dal kifejezetten izmosan kezdi az anyagot, így az ember eleve kedvezőbb benyomásokkal fogadja a középtájt és a lemez második felében megbúvó közepesebb szerzeményeket. A thrashes témával nyitó, pofás szólóval ellátott, gyors Heroes helyből rokonszenves indítás (a demagóg szöveg ellenére is), a védjegyszerű speedeléssel és még védjegyszerűbb, együtténeklős refrénnel operáló Battle's Won meg a szintén tipikus címadó úgyszintén erős, a maidenes hangulatú, lassú kezdésből kibontakozó Stay Crazy és a hard rockosabb vonalra gyúró, bombakórusú Lost In America pedig ezúttal egyenesen a csúcspontot jelentik számomra. A Russian Roulé az első darab, ahol azt érzem, hogy ezen még dolgozni kellett volna, pedig az acceptes-priestes, szögletes germán riff itt is nagyot üt. De valami mégis hiányzik a számból ahhoz, hogy teljesen kerek legyen.

És ez sajnos a folytatásra is jellemző, legyen szó akár a modernebb témákkal, hangzásokkal is dolgozó The Swing Of A Fallen Worldről, a lassú, fátyolos dallamvilágú Like Everybody Else-ről, akár az olyan tőrőlmetszett Weiki-nótákról, mint a Creatures In Heaven vagy a Claws. A Deris által jegyzett If God Loves Rock'N'Roll sem éppen a Helloween-életmű csúcspontja, hogy finoman fogalmazzak, ezt például lazán száműzni kellett volna az egyik deluxe verzió végére, de akkor sem történt volna semmi, ha örökre meghagyják porosodni Andi tenerifei stúdiókomplexumának valamelyik vincseszterén. Viszont az album végére feltett, zúzósabb, szaggatottabb riffekkel, számtalan hangulattal, érdekes megoldásokkal telepakolt nagyeposzt, a You, Still Of Wart megint nagyon odarakták, ez igazi csúcspont, de hát az efféle dalokat mindig is roppantul érezte a Helloween.

Nincs tehát tragédia, a My God-Given Right minden kötelező panelt hoz, ami jellemző a zenekarra, vagyis megbízhatóan mondták fel a leckét. De ennél egy szemernyivel sem tettek többet, úgyhogy ez nálam most ennyi. (És ugyan manapság ez már szinte lényegtelen, de baromira szeretnék végre látni tőlük egy olyan borítót is, ami nem olyan ocsmány kivitelezésű, low-budget gagyiság, mint ez is itt megint.)

 

Hozzászólások 

 
+2 #16 Venomádi 2017-04-12 11:27
Valamikor az ezredforduló környékén hallottam először és utoljára Helloween számot, és egyáltalán nem érdekelt akkor, meg nagyjából egész mostanáig sem, ha apám be nem szerzi bagóért 3d-s borítóval a lemezt, amely be is lett szórva a kocsiba. Így viszont azt mondhatom, hogy meggyőzött annyira, hogy visszaássak majd ennél jobb lemezekhez is. Kellemes meglepetés.
Idézet
 
 
+2 #15 Nagy Gergely 2016-08-17 22:57
Végeredményben egyik szám sem tudna igazodni a borítóhoz, hisz az alapján egy fagyos, rideg, kaotikus albumra számítanánk és erre mit kapunk? Egy vidám, laza, komolytalan számhalmazt kapunk olyan sorrendben ahogy puffan, és nem ilyen káoszra számítottunk. Aki szerint ez jó album lett vagy nem hallgat elég Helloweent vagy nyalizni akar valakinek. El sem akarok már menni egy koncertre sem amíg ki nem adják a következő albumot, hogy ne ezek a fércmunkák vegyék el a kedvem. Továbbra is a Helloween marad a kedvencem, de én inkább úgy csinálok, mintha ki sem jött volna ez az album a stúdióból. Mert ez minden lett csak jó nem.
Idézet
 
 
+2 #14 Nagy Gergely 2016-08-17 22:56
A Clawsról nem akarok beszélni, de egyszerűen nem lehet kihagyni a bűnlajstromról. A Helloweennek jól álltak a sasos témák a Kiske erában és az If I could flyban, de ezzel a számmal azt kell mondanom Weikinek, hogy kezeltesse a madármániáját, az animágiát és az indián rituálékat pedig hagyja a hozzáértő személyekre. Ez a szám nem valami jó a refrénig, bár a refrén előtti kórus kezdi jó irányba terelni a dolgokat, de a refrén úgy húzza le az egészet, mint a lelőtt sas, a szövege pedig egyszerűen egy rímtelen borzasztó hülyeség.  A You, Still of Warban ugyanez a helyzet csak súlyosabb. Úgy indul, mint egy ballada, a nem-refrén részek ugrándoznak, a refrén előtti refrén megint csak bíztató, de a refrén megint mindent tönkretesz, és a szóló is egy katyvasz. A szövegben pedig egyszer madarat akar játszani, vagy valamilyen szárnyas élőlényt, máskor meg átmegy vas repülőgépbe, és ez a metaforikus utalások ellenére is zavaró, ráadásul nem is kapott egy normális lezárást. A Wish I Were There olyan töltelék, amit mintha már megrágtak volna. A Wicked Game a legerősebb leghardcore-abb szám, és az eleje, a refrénje is a legjobb mind közül, csak a Liar nagyon kihallatszik a nem-refrén részeknél, és a szóló sem a vége nem egy világbajnok, de ez legalább egy olyan nóta, amit nem kapcsolnék el. A Free world se lenne rossz ha nem lenne a Find my freedom kistestvére. Plusz, túl hétköznapi helyzeteket hoz fel és papol. A Nightmare-ben nincs semmi rémálom-szerű és mintha egy kis beszélő hegyet is hallanék az elején. Lényegében átmenet az átlagosan elegy és a töltelék kategóriák között. A More than a lifetime viszont teljesen töltelék.
Idézet
 
 
+2 #13 Nagy Gergely 2016-08-17 22:55
A Battle's Won túl komolytalan, túl vidám, mintha a "csatát" az óvodaudvaron vívták volna Ács Feri cumizós kishúgával; egyszerűen nincs benne se élet se tanulság csak "nyertünk". Weiki húsz éve írt utoljára olyan szöveget, amiben angolra fordítva (mert le merem fogadni, hogy az anyanyelvén írja a dalait), rímel két sor, de ami ebben a számban van, meg ezen az albumon általában, az már nevetséges. A Heroes után a Russian Roulé volt az első olyan szám, amiben nem volt régi dal elrejtve, de ez sem volt túl eredeti a Poljuska miatt. Különben ez volt az első olyan szám, ami nem zökkentett ki azóta sem és már elsőre azt mondtam, hogy az eddigi legokésabb. Hogy nektek miért nem tetszett, nem tudom. Ja, és a Lost in Americával a Def Leppardot idézték, ez senkinek sem tűnt fel? A ballada pedig amellet, hogy túl komor és nincs benne semmi személyes hangvétel, csak egy társadalomkriti ka, túlságosan retrómetálta vették a figurát. Szerintem a Stay Crazy volt az első töltelékdal. Nem rossz a kezdése sem a folytatása, csak a refrénje olyan semmilyen. A szóló előtti rész is és maga a szóló is béna. A Swing of a Fallen World egyszerűen borzalmas. Korábbi számok címeit sorolni a Manowarnak jól állt, a Helloweennak mist nem. A Creatures in Heaven lehetne a legjobb szám, és erre minden oka is megvan 2perc15ig amíg a refrén át nem megy egy sűrített-gyorsított Salvation-be. Ezt sajnálom a legjobban. Az If God loves rock n roll szintén nagyon jó lehetne, ha nem ordítana a refrénből a Final Fortune, persze közel sem olyan jól. A Living on the Edge refrénje egyáltalán nem illik bele a szám koncepciójába.
Idézet
 
 
+1 #12 Nagy Gergely 2016-08-17 22:51
Én egyáltalán nem értek egyet. Nagyon rég óta hallgatok Helloween-t, ez a kedvenc bandám, de ez az album egyszerűen egy összecsapott hányadék. Nagyon kevés az olyan szám, amihez nem használtak fel egy régebbi sikeres vagy kevésbé sikeres daluk részletét, amitől nem elég, hogy nem egy klasszikus Helloween-albumot csináltak, hanem attól a résztől kezdve kapásból az a régi szám jut eszembe és kizökkent az új dal meghallgatásábó l. (Aki nem ismerte fel pl a My God-given Right-ban a Power-t, az üljön le, egyes.) És ez így élvezhetetlen. Azok a számok pedig, amire a fenti eset nem jellemző, mint pl. a Heroes, a Like everybody else vagy a Swing of a fallen world, harmat gyengék, mert rosszul van kiegyensúlyozva a struktúrája. A Heroesban pl az zökkent ki azonnal, hogy "Look the homeless on the street". A nyitószám első sorában hajléktalanokró l énekelni, hát... Elég rossz ómen, de az első reakció erre a "várj, mi van?! Biztos rosszul hallottam." De nem. Tényleg rossz ómen vált belőle, mert egyrészt kizökkentett már a legelső sornál és előrevetítette, hogy sok hasonló baromságot és furcsa dolgot tartogat a lemez. Értem én, hogy nagyon komoly dolgokról akar szólni, de nem tudja, hogyan fogalmazza meg, hogyan adja ki magából, és sokszor teljesen rosszul fejezi ki magát. Enekk a homelesses dolognak az ellenére nem rossz szám, de nem is jó, album nyitásnak pedig kifejezetten nem.
Idézet
 
 
+3 #11 Egyéb 2015-10-19 10:11
Érdekes, 1994 óta hallgatok Helloweent, de ez most nem jött át. Kicsit úgy vagyok vele, mint a Pin Bubbles Go Ape albumukkal sőt, ez az egész album három-négy szám, a többi tölteték. Nincs ezzel baj, mert szerintem a Keeper III óta minden albumuk zseniális, de ez most nagy csalódás volt. Egyszerűen nem bírom végighallgatni anélkül, hogy ne tekernék bele vagy hagynám ki a Russian Roulette, Stay Crazy meg a többi ötlettelen, üres marhaságot. Mi több, számomra a Lost in America sem jött át. Szerintem a 7 Sinners és a Straight ou of Hell alaposan kivette az erejüket dalírás terén.
Idézet
 
 
+2 #10 Fisk 2015-08-17 14:02
Az miért van, hogy a jútúbon elérhető 3 Grosskopf bácsi által jegyzett bónusz mind jobb, mint 3-4 dal a lemezről? Amúgy ez a Keeper 3 óta a leggyengébb Helloween album, de még így is teljesen korrekt. Következő album lehet megint karcosabb, mint a 7 sinners.:)
Idézet
 
 
+6 #9 fehérfarkas 2015-06-21 00:28
Az If God Loves Rock 'n' Roll direkt lett egy KISS féle lazulás, bulizás. Ahogyan az előző lemezen a Wanna Be God pedig a Queen előtti tisztelgés volt, annak hangulatában megírva, így erre a lemezre meg a KISS-t idézték meg ebben a számban. A Helloween mindig is magasról tett az elvárásokra. A Keeper 1-2 idején a tomboló Thrash és Speed Metal láz közepette is sokan elnyálasodással és komolytalanná válással vádolták őket, a Helloween pedig direkt vetette el a Speed Metal megnevezést a Keeper 1 megjelenésekor, és használták helyette a Power Metalt (az 1987-es(!!!) Metallica Hungarica újság Helloween miskolci koncertje alkalmából kiadott interjúban ezt külön ki is emelik).
Az If God Loves Rock 'n' Roll alapján megítélni a lemezt olyan, mint az Anything My Mama Don't Like alapján megítélni a The Time of the Oath lemezt. Mindkettő egy lazolás, egy poénos kikapcsolódás a keményebb és komolyabb számok között.
Hiszen a lemez számainak többsége nagyon poénos borító és vidám happy dallamok ellenére nagyon komoly dolgokkal foglalkozik: 3 világháború utáni idő, a fogyasztói társadalom agymosása, a kapitalizmus kritizálása, a dolgokat rendesen elvégző és a nehézségek ellenére az életüket fel nem adó mindennapi kisemberek az igazi hősök, stb...
Idézet
 
 
+6 #8 fehérfarkas 2015-06-21 00:23
Abban igaza van a lemezkritika írójának, hogy nem ez a legjobb Helloween lemez, és nincsenek benne újdonságok, és nem alkotnak rajta új dolgokat. Csupán magukat adják, és a saját stílusukban játszanak. Az előző 3 egymás utáni lemez keménykedése után most a lazább, bulizósabb, vidámabb, schlágeresebb oldalukat akarták megmutatni.

Az ezredforduló utáni borítói a zenekarnak a 7 Sinners kivételével tényleg pocsékok. Nem a koncepcióval van a baj, hanem a kivitelezéssel: ha rendes festményként készülnének a gagyin megcsinált számítógépes grafika helyett, akkor tök szuperek lennének. De valamiért ragaszkodnak ehhez a már az ezredfordulón is gagyinak számító számítógépes grafikákhoz.

A csak a japán CD-re bonuszként felkerült Free World az egyik legjobb szám. Már megint a japóknak jut a legjobb szám (lásd még 7 Sinners bónuszai).
De az Earbook változaton a More Than a Lifetime is nagyon jó. De az egyik legjobb a szintén csak az Earbook változaton levő Nightmare.
Szerencsére az I Wish I Were There és a Wicked Game mindegyik bónuszt tartalmazón rajta van.
Ha lemez gyengébb számait lecserélnénk az 5 bónusz számra, akkor az egyik legerősebb lemezüket kapnánk meg. :)
Idézet
 
 
+5 #7 Camoranesi 2015-06-19 07:30
Na most jutottam el oda hogy bátran véleményt mondjak a lemezről. Méltó folytatása a 2007 óta tartó kiváló teljesítménynek ! Sőt! Azt mondom, hogy Helloween album még nem kezdődött ennyire erősen, 5 ekkora bombaszt slágerrel! Hol a hiba a Heroes, a Battle’s won, My God-Given Right, Stay Crazy, Lost in America ötösfogatban? Sehol…fülbemász ó refrének, gyors, sodró tempó, hamisítatlan Helloween dallamok!

Az első töltelék a Russian Roulé, ez a come on and play RR ez nekem gagyika kicsit…A Swing of a fallen world első fele nem, a második fele viszont annál jobban tetszik! A balladával semmi bajom, még azt mondom hogy a jobbak közül való a zenekar történetében (sosem értettem pl a nagy Time of the Oath-ot istenítők táborában azt hogy mitől az az újkori Ween legjobb lemeze, 3 olyan vérszegény balladával a lemezen?:))

A Creatures in heaven-ről valamiért az If a mountain could talk ugrik be a 7 sinnersről, még a lemezen elfoglalt pozíciójuk is nagyon hasonló, de kiváló dal! És jön a – minden lemezen megtalálható – poéndal, ezúttal a KISS került terítékre. Simán el lehet dúdorászni ezt is, sosem léptetem át. A záró 3-as hibátlan, a Grosskopf mester által jegyzett (a legjobbja sztem a nyuszis lemezen lévő Hell was made in heaven) Livin ont he edge, aztán a Claws és végül Sascha-tól a You, still of war. Hibamentes albumzárás.

13 nótából 3 és féllel van fenntartásom tehát, és ha hozzáveszem azt hogy a bónusznóták – jó hagyományt folytatva – simán felfértek volna a lemezre, asszem elégedett lehetek! Dani Löble játékát külön szerettem volna kiemelni, amit ez a csávó lemezről-lemezre, koncertről-koncertre összepüföl, az nem semmi! Iszonyatosan jó alapokat tesz a banda alá.

A Gambling/7 sinners/Straight/My god…-ot elkövető ötös a csapat történetének legstabilabb, legjobb „kémiájú” felállása. Látszik, hallatszik rajtuk…☺
Idézet
 
 
+20 #6 Draveczki-Ury Ádám 2015-06-18 14:12
Idézet - Zsola:
Miért nincs egy Halloween klasszikus cikk sem?

Nem tudok rá jó választ adni. Mindenképpen pótolni fogjuk a tényleg nehezen vállalható mulasztást.

Idézet - Dan:
off:
P.Lost kritik mikor lesz?

Hétvégén, egy Nick Holmes-interjúval együtt!
Idézet
 
 
+14 #5 Zsola 2015-06-18 13:45
Miért nincs egy Halloween klasszikus cikk sem?
Idézet
 
 
+5 #4 Svet 2015-06-18 13:29
Na akkor én tiltakoznék! Szerintem nem egy átlagos album, hanem egy kifejezetten jó Helloween album, én kb. a Pink Bubbles-hez tudnám hasonlítani hangulatilag. Ugyanazt a laza, helyenként vidám Helloween-t érzem rajta mint azon, csak épp 2015-ös kiadásban. És szerintem ez jó is így. Abban egyetértek hogy egy-két dalon lehetett volna picit még dolgozni, de ha Weikiék szerint ez így jó, akkor szerintem is, mert azok a gyengébb dalok is olyanok hogy simán jóra lehet őket hallgatni. Az előzményekről meg az a véleményem hogy Helloween szemszöggel a 7 Sinners volt a leggyengébb albumuk (Kivéve a harmadik Keepert, mert az tényleg rettenetes volt leszámítva 2-3 dalt) mert habár maguk a dalok erősen voltak a Sinners-ön, de igazi Helloween-nek nem igazán voltak nevezhetőek. Számomra az az album olyan mint a 94-es Motley Crue. Vagyis nagyon jó, de nem lett volna szabad kiadni Helloween néven mert annyira kevés benne a Helloweenes védjegy. A Gambling jobb volt, de már ott is nagyon a darálásra fektették a hangsúlyt, pedig az eredeti Helloween annó még a 80's években nem erről szólt. Igazság szerint a 2000's évekbeli albumaik annyira szerintem nem lettek ütősek. Kivéve a Dark Ride-ot, az tényleg egy mestermű lett, az első hangtól az utolsóig imádom, és a Nyuszis lemez is nagyon jó szerintem, de aztán a harmadik Keeper-rel nagyon mellé lőttek, és a Straight out of Hell-lel sikerült visszatalálniuk az eredeti Helloween-es útra. De ez nyilván csak egy vélemény a sok közül, és elfogadom ha másoknak más a véleménye. A God Given meg nagyon tuti album, szerintem simán beleféra Helloween Top5-be.(bár lehet hogy csak a kezdeti lelksedés mondatja velem, mivel még csak 5 napja vettem meg a CD-t.)
Ui.:A Lost In America nálam egyenlőre az utóbbi 10 év legnagyobb Helloween dala. \\m//
Idézet
 
 
+11 #3 P.R. 2015-06-18 13:08
A kritikával teljesen egyetértek.
Szeretem a Helloweent már a kezdetek óta , de az utóbbi lemezek szinte mind feleslegesen hosszúra vannak nyújtva.
Idézet
 
 
+8 #2 Chris92 2015-06-18 12:17
Előző két lemezhez képest jóval több a sablonosabb és kévébe emlékezetes dal, úgyhogy teljesen egyetértek az értékeléssel.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.