Vannak olyan zenekarok – és ezúttal maradjunk csak a magyar Ugaron - amelyeket jó, ha tizenkét (dühös) ember ismer, holott Napnál is világosabb, hogy az általuk művelt muzsika nívója miatt ennek kábé százszorosát érdemelnék. Hogy mi okozza ezt az alulértékeltséget? Bizonyára nagymértékben tehető felelőssé maga a vidéki lét, kisebb fokban talán a sz...

Egy évvel második EP-jüket követően újfent támadásba lendült a hallójáratok és a rekeszizmok ellen hazánk legfrankóbb psychobilly/hardcore swing zenekara, a Gutting Revue (oké-oké, készséggel elismerem, túl sok hardcore swing bandát nem is ismerek). Ami úgy néz ki, egyben az utolsó dalcsokor is lesz a bemutatkozó album előtt, mivel a levelükhöz mel...

A Gama Bombra bő fél évtizeddel ezelőtt, a Tales From The Grave In Space lemez kapcsán figyeltem fel. Az északír thrash-horda ugyanis húzott anno egy merészet, és annak ellenére a teljes lemezanyagot ingyenesen tette közzé az interneten, hogy rendelkeztek kiadóval, illetve valamivel később fizikai formátumban is kiadták a cuccot. Amellett, hogy már c...

Chris Cornell legutóbbi szólólemeze a Scream volt, amiről hat év távlatából sem változott a véleményem: a Soundgarden énekese valami furcsa okból belement egy teljesen értelmetlen, ostoba és hiteltelen váltásba, aminek ráadásul nem is sikerült túl meggyőzőre az eredménye. A 2009-es lemez kezdeti nagy lelkesedés utáni hatalmas listás zuhanása azt is e...

Érdekes dolog ez a Stryperrel: nagyon becsültem őket amiatt, hogy a most már több mint tíz évvel ezelőtti reunion óta maximális sebességre kapcsoltak, és az elején csakis a saját útjukat voltak hajlandóak járni. Mind a Reborn , mind a Murder By Pride sokkal merészebb alkotások voltak, mint amit a – stílusosan szólva – bigottságukról híres hajmetal-rajo...

Azt már eddig is tudtuk, hogy a texasi The Sword tökösség terén nem szorul különösebb segítségre, ám legújabb lemezüknél azt is megmutatják, mivel jár, ha muzikális férfiasságukat merész mozdulatokkal elkezdik kicsit másképp használni, mint addig. Az eredményre persze mindenki másként fog reagálni: lesz, akit úgy arcon csap majd a banda megváltozot...

Michael Denner és Hank Shermann aligha szorul külön bemutatásra ezen az oldalon, de ha esetleg mégis: a Mercyful Fate legendás gitárduójáról beszélünk, akik az 1983-as Melissa és az 1984-es Don't Break The Oath lemezeken lefektetett alapokkal igen nagy mértékben járultak hozzá a heavy metal fejlődéséhez. Nyugodtan elmondhatjuk: hiába nem lett soha szél...

Nem fogalmaznék olyan durván, hogy a Def Leppard megszívatta a rajongótábort az előzetesen kitolt két dallal, pláne annak fényében nem, hogy Joe Elliotték egyetlen szóval sem ígértek retrós, Pyromania – Hysteria – Adrenalize vonalú lemezt. Ugyanakkor nyilván ők is pontosan tudják, hogy a tábor nagyrésze ezt várja tőlük, és nekik bizony garantáltan felm...

Ha azokról a muzsikusokról hallok friss híreket, akik ha csak egy apró ponton is, de valamilyen formában kapcsolódnak a felbecsülhetetlen életművel rendelkező Kansas zenekar családfájához, már szinte előre borítékolhatóan meg vagyok véve kilóra. A már első ránézésre is frissességet sugárzó Ozone formáció mögött is olyan AOR-, prog- és melodikus leg...

Tudom, hogy lábtörés, meg ilyenek, de azért így is elég hosszúra nyúlt a szünet a legutóbbi W.A.S.P.-mű, a 2009-es Babylon óta. Igazából csak azért bántam ezt egy kicsit, mert sok olyan előadóval szemben, akinek tényleg szüksége lenne öt-hat év feltöltődésre két lemez között, Blackie Lawlessnél igazából sosem támadtak alapvető gondok a zenével az utó...

Blackjazz. Na, álljunk meg egy szóra. Joey DeMaio mellett a pózerek teremből való kiűzésének második leghatásosabb tömegpusztító fegyvere talán éppen a norvég Shining imént említett, stílusdefiniáló albuma lehetne 2010-ből. Az a lemez tökéletesen új irányt adott az Ihsahn mellől is ismerős szaxofonista, Jørgen Munkeby (itt gitáros/énekes is) akkor ...

Meggyőződésem, hogy a marylandi Clutch egyedülálló csapat a mai felhozatalban, és baromira örülök neki, hogy fokozatos építkezéssel, kizárólag a zene erejére támaszkodva egy ilyen zenekar mára eljutott odáig, hogy mindössze egy hellyel maradnak le az amerikai Top 10-ről (ráadásul úgy, hogy megrögzötten imidzs-mentes, sőt, anti-imidzs fazonokból áll...

Nyolc boldog és békés esztendő telt el azóta, hogy utoljára hangzóanyaggal jelentkezett volna az önmagát önkéntes tűzoltó- és lendületzenekarnak aposztrofáló, valójában azonban az alpári stílus, a trágárság és vulgáris tartalom hamis prófétáinak szerepét betöltő szekszárdi Prosectura, most azonban véget ért a problémáktól mentes éra. Néhány hete ug...