Shock!

augusztus 15.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

KXM: Circle Of Dolls

kxm_cHa azt mondom, hogy szkeptikus vagyok a szupergroupokkal, csak finoman utaltam a dologgal kapcsolatos fenntartásaimra. Itt persze elsősorban nem a klasszikus értelemben vett szuper-felállásokra-, hanem a kifejezés időközben kiüresedett tartalmára gondolok, mivelhogy egynéhány kiadónak már szinte fő tevékenységévé vált a nagynevű muzsikusok időszakos „összeházasítása". Doug Pinnick ilyen irányú megmozdulásaival kapcsolatban ugyanakkor képes vagyok félretenni prekoncepcióimat, mivelhogy barátunk valamiért bármit és bárkivel is ténykedik, annak mindig lelke és önálló arculata lesz, nem utolsósorban pedig a színvonal sem szokott kívánnivalót hagyni maga után. Imádtam az Eric Galesszel és Thomas Pridgennel közösen elkövetett, Hendrixbe mártott őrületet is, illetve a KXM modernebb hangszerelésű, morózusabb dalaival ugyancsak szimpatizálok a kezdetektől fogva. Ebből fakadóan az év legkellemesebb meglepetéseinek egyikét jelentette számomra a hír, miszerint érkezik a legfrissebb KXM-opusz, amellyel talán lehetséges elütni az időt a lassan már Kínai Demokráciához hasonlatos szélsebességgel készülő King's X-anyagig...

megjelenés:
2019
kiadó:
Rat Pak / Frontiers
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

A Circle Of Dolls és jómagam egy darabig ugyan egészen biztosan megleszünk egymással, ahhoz azonban Pinnick főcsapatának igencsak sietősre kellene venni a munkálatokat, hogy az új KXM-album mindvégig képes legyen kitölteni az általuk hagyott, tizenegy éve tátongó űrt... Magyarán szólva Doug, George Lynch és Ray Luzier a tőle elvárható szakmaisággal megírta és feljátszotta aktuális produktumát, azonban a szokásosnál többet nem igazán sikerült beleinjektálni a muzsikába. Ha tehát az urak eddigi koprodukciója távol állt tőled, nagy valószínűséggel az idei munka lecsekkolását követően is meg fog maradni a tisztes távolság.

Töredelmesen bevallom, engem az első két szerzeménnyel majdnem teljesen elveszített a csapat az érdeklődő hallgatóságból, aztán utána valahogy helyreállt a világ rendje. A keménykedő War Of Words nem túl invenciózus kezdésével még valahogyan megbékéltem volna, a Mind Swamp disszonáns acsarkodását viszont semmi sem volt képes megmenteni a skip gombtól. Mint említettem, az ezt követő dalok már jóval stabilabb, kiegyensúlyozottabb képet mutatnak, és mintha a nagy vehemenciát is egyfajta lelazultabb hangulat és improvizatívabb témák váltanák fel. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy mindez azért ennél jóval természetesebb, organikusabb is lehetne, ha nem ragaszkodnának következetesen a homlokegyenest modernre vett, néhol kissé túltolt kompresszorral feldúsított hangképhez. Az ének is olykor kásásabb számomra a kelleténél, illetve Ray Luzier élőben használt dobsoundja is közelebb áll hozzám, mint ez az egyenhangzás. A Lightning lebegő – helyenként a Queensryche Della Brownját eszembe juttató – gitártémái például óriásit szólnának természetesebb, élőbb alapozással, míg ebben a formában egyszerűen „csak" jól sikerült hat percről beszélünk, semmi többről.

Ugyancsak felvet részemről néhány kérdést, hogy bár elviekben a három úriember szerencsés találkozásáról volna szó, a gyakorlatban leginkább csak a frontember zenei világát érzem érvényesülni. Persze Lynch és Luzier nyilvánvalóan nem alakulnak át Ty Taborrá és Jerry Gaskillé, a King's X-szellemiség azonban gyakorlatilag elviszi a hátán az albumot. Dalszerzés szempontjából tehát alighanem jelentős részben Pinnick-munkával van dolgunk, és ez az egyoldalúság tizenhárom dalon keresztül egy kissé fárasztó. A játékidő utolsó harmadában ráadásul becsúszott néhány határozottan töltelékízű téma is. A profizmus természetesen ezekben is megmutatkozik, ugyanakkor – mint oly sok esetben a bakelitkorszak lejárta óta – mínusz tíz perc határozottan jót tenne az összképnek.

Ahogy tehát a fentiekből kiderülhetett, a KXM harmadik albuma nem hozott világmegváltást, ugyanakkor korrekt színvonalú munka, amelyet jól esik csak úgy „tét nélkül" hallgatni. Azért ha a debütáló albumot vagy a Scatterbraint hallottad már, nagy meglepetéseket ne várj!

 

Hozzászólások 

 
#16 GTJV82 2019-09-27 09:35
Idézet - kamikaze:
Ezekkel értek egyet:

Magyarán szólva Doug, George Lynch és Ray Luzier a tőle elvárható szakmaisággal megírta és feljátszotta aktuális produktumát, azonban a szokásosnál többet nem igazán sikerült beleinjektálni a muzsikába.
Azért ha a debütáló albumot vagy a Scatterbraint hallottad már, nagy meglepetéseket ne várj!
...a három közül ez a legkevésbé kiugró eddig.

A pontszám mellékes, de nem rossz lemez, elvan vele az ember.


Én megmondom őszintén, nagyon tartok tőle, hogy az új King's X (ha tényleg elkészül) pl. nem fogja megütni ezt a szintet...
Idézet
 
 
#15 kamikaze 2019-09-27 08:33
Ezekkel értek egyet:

Magyarán szólva Doug, George Lynch és Ray Luzier a tőle elvárható szakmaisággal megírta és feljátszotta aktuális produktumát, azonban a szokásosnál többet nem igazán sikerült beleinjektálni a muzsikába.
Azért ha a debütáló albumot vagy a Scatterbraint hallottad már, nagy meglepetéseket ne várj!
...a három közül ez a legkevésbé kiugró eddig.

A pontszám mellékes, de nem rossz lemez, elvan vele az ember.
Idézet
 
 
#14 saszi 2019-09-26 22:16
Nekem nagyon bejön ez a lemez
Idézet
 
 
#13 Draveczki-Ury Ádám 2019-09-26 15:26
Idézet - imi:
Ádám: valamit ezek szerint nagyon félreértettem.

Lehet, hogy csak mást értesz a kifejezés alatt, mint én.
Idézet
 
 
#12 imi 2019-09-26 15:21
Ádám: valamit ezek szerint nagyon félreértettem.
Idézet
 
 
#11 GTJV82 2019-09-26 15:11
Idézet - janomano:
Ez a Lynch fele zenei promiszkuitas, kapuzarasi panik, ahogy tetszik, egyre gyengebb produktomukat szül. Joszerivel a csapbol is ö folyik, ami nem lenne baj, ha ez minöseggel parosulna dehat, nem, nagyon nem. Ekes pelda, hogy itt a Shockmagazinon sem jutott el a legutobbi Lynch Mob a kritikaig sem, mert -gondolom- senki nem tartotta erdemesnek sem arra, hogy irjon rola. Jobban tenne ha beszallna a Dream Theaterbe, több love kevesebb melo :)


Van ebben sok igazság, de azért azt se felejtsd el, hogy egyfelől Lynch sem fiatalodik :) és amióta "tiszta" életet él azért sok minden megváltozott nála is fejben. Egyébként én pl. bírom az utolsó 3-4 Lynch Mob anyag (Smoke And Mirrors, Sun Red Sun, Rebel, The Brotherhood) zenei világát, kicsit több ugyan benne a southern/stoner/blues elem, ami ugyan fura lehet, de egyfelől jól áll nekik, másfelől ugyanazt érzem ott is, mint pl. a Europe esetében, hogy George barátunk egyre jobban áskál visszafelé a zenei múltjában ahogy öregszik.
Egyébként pedig a Lynch Mob-ban ő szerzi a zene nagy részét, minimális Oni Logan besegítéssel (aki azóta újfent lelépett mellőle), míg pl. a KXM égisze alatt elvileg abszolút szabad jammelések és improvizációk után születnek a dalok, ergo itt több a kreatív partner. Így meg könnyebb azért. :)
Idézet
 
 
#10 Draveczki-Ury Ádám 2019-09-26 14:54
Idézet - imi:
GTJV82: a Shockmagazin még mindig egy blog.

Soha nem volt az, és most sem az.
Idézet
 
 
#9 imi 2019-09-26 14:53
GTJV82: a Shockmagazin még mindig egy blog.
Idézet
 
 
#8 Draveczki-Ury Ádám 2019-09-26 14:39
Idézet - janomano:
Ekes pelda, hogy itt a Shockmagazinon sem jutott el a legutobbi Lynch Mob a kritikaig sem, mert -gondolom- senki nem tartotta erdemesnek sem arra, hogy irjon rola.

Nem emlékszem, miért maradt ki, de biztosan nem ez volt az ok, azért ennyire messze nem tragikus a helyzet. :)

Ami a többit illeti: nem a kollégát akarom mindenáron megvédeni, nekem tetszik ez a lemez is, de abban egyetértek vele, hogy a három közül ez a legkevésbé kiugró eddig.
Idézet
 
 
#7 janomano 2019-09-26 14:22
Ez a Lynch fele zenei promiszkuitas, kapuzarasi panik, ahogy tetszik, egyre gyengebb produktomukat szül. Joszerivel a csapbol is ö folyik, ami nem lenne baj, ha ez minöseggel parosulna dehat, nem, nagyon nem. Ekes pelda, hogy itt a Shockmagazinon sem jutott el a legutobbi Lynch Mob a kritikaig sem, mert -gondolom- senki nem tartotta erdemesnek sem arra, hogy irjon rola. Jobban tenne ha beszallna a Dream Theaterbe, több love kevesebb melo :)
Idézet
 
 
#6 GTJV82 2019-09-26 14:04
Idézet - Meszlényi Bálint:
Üdv! Ez amolyan tipikusan magyar, Kekec Jankós kommentre sikeredett... A legnagyobb problémám azonban az, hogy nem igen értem, mit kifogásolsz, nem vittél közelebb az álláspontodhoz. A "tetszik/nem tetszik" kérdéskörön veszekedni meg szerintem teljesen felesleges.
Idézet - GTJV82:
Hát ez egy újabb összecsapott és felületes kritika lett sajnos.
Ha 1. és 2. album jogosan kapott 9 és 10 pontot, akkor ez is valahol 9 körül mozog minimum.
Nyilván 3. nekifutásra már nem hat újszerűen a dolog, de az általuk létrehozott zenei világ annyira szabad, sokszínű és zenei hogy abszolút hiánypótló a jelenlétük.
Ha Meszlényi Úr nem érzi ezt a zenei világot, lehet, nem neki kellene (anti)kritikát írnia a lemezről.
Kérem a következőt....
Nálam 9/10 pont.


Én csak arra céloztam, hogy gyak. a kritika 3/4-e arról szól, mi nem tetszik a lemezben, ami ugye szubjektív dolog, ahogy Ádám is írta. De közben meg furcsának tartom, hogy a 13 számból 3-at említesz meg, ha jól számolom, és inkább általánosságban írod körül a kialakult véleményedet. És erre írtam, hogy igen, túl 5-7 hallgatáson, szvsz egyenes folytatása az előző 2 albumnak, mind hangzásában, zeneiségében, minőségében...stb. És emiatt nagyon furán néz ki, hogy egy 9 és 10 pontos lelkesedések után jön egy 7 pontos "lehúzás". Holott, valószínűleg most írt a lemezről először olyas valaki, aki nem annyira fanja a stílusnak. De pl. amit írsz, hogy ez leginkább King's X, hát nem tudom, nálam nagyobb King's X fan nem sok van szerintem :) de sajnos a texasi trió nagyon régen volt már ennyire merész, kalandozó, ekletikus és kemény. Kb. 1998 tájékán, ha ismered a lemezeiket. ;) Szóval szvsz elég hülyén néz ki a dolog, mert nekem inkább az jön le a kritikából, hogy "nem a te stílusod" a KXM, de ez meg nem feltétlenül a 3 zenész hibája. ;) A 7 pont meg e fentebb leírtak alapján (az előző 2 album fényében) felettébb félreveztő - szerintem.
Idézet
 
 
#5 Meszlényi Bálint 2019-09-26 14:03
A jóra hallgatási processzus kimaradt...:)
Idézet
 
 
#4 GTJV82 2019-09-26 11:58
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - GTJV82:
Hát ez egy újabb összecsapott és felületes kritika lett sajnos.
Ha 1. és 2. album jogosan kapott 9 és 10 pontot, akkor ez is valahol 9 körül mozog minimum..

Az első két albumról nem jelen szerző írt, az meg nagyon szubjektív, hogy kinél mi mennyi, és soha nem is szólunk bele ebbe egymásnál.


Ezért írtam, hogy összecsapott a kritika. Ez kb. olyan 2 nap és 1,5 hallgatás után megírt "esszé" - legalábbis a "mélysége" alapján.
Idézet
 
 
#3 Meszlényi Bálint 2019-09-26 11:29
Üdv! Ez amolyan tipikusan magyar, Kekec Jankós kommentre sikeredett... A legnagyobb problémám azonban az, hogy nem igen értem, mit kifogásolsz, nem vittél közelebb az álláspontodhoz. A "tetszik/nem tetszik" kérdéskörön veszekedni meg szerintem teljesen felesleges.
Idézet - GTJV82:
Hát ez egy újabb összecsapott és felületes kritika lett sajnos.
Ha 1. és 2. album jogosan kapott 9 és 10 pontot, akkor ez is valahol 9 körül mozog minimum.
Nyilván 3. nekifutásra már nem hat újszerűen a dolog, de az általuk létrehozott zenei világ annyira szabad, sokszínű és zenei hogy abszolút hiánypótló a jelenlétük.
Ha Meszlényi Úr nem érzi ezt a zenei világot, lehet, nem neki kellene (anti)kritikát írnia a lemezről.
Kérem a következőt....
Nálam 9/10 pont.
Idézet
 
 
#2 Draveczki-Ury Ádám 2019-09-26 11:16
Idézet - GTJV82:
Hát ez egy újabb összecsapott és felületes kritika lett sajnos.
Ha 1. és 2. album jogosan kapott 9 és 10 pontot, akkor ez is valahol 9 körül mozog minimum..

Az első két albumról nem jelen szerző írt, az meg nagyon szubjektív, hogy kinél mi mennyi, és soha nem is szólunk bele ebbe egymásnál.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.