Shock!

december 14.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Marko Hietala: Mustan Sydämen Rovio

markohietala_cAmióta a harangok becsengették, hogy Marko Hietala, a Nightwish basszer/dalszerző/énekese hazánkba látogat egy koncert erejéig, kénytelen voltam lesöpörni a valamikor még idén májusban megjelent szólólemezéről a virtuálisan rárakódott port. Valamiért folyton csak tologattam és halogattam a közelebbi összeismerkedést az albummal, pedig Markót mindig is nagy kedvencemnek tartottam, legyen szó a Nightwishről, a Brother Firetribe-ról, a Northern Kingsről vagy akár eredeti csapatáról a nyolcvanas évek elején startoló Tarotról.

Nyilván ez a mellőzés a sok éve tevékenykedő zenészekre jellemző, megcsappant izgalmi faktor hatása is, bár főszereplőnk soha nem volt az a kimondottan nyomulós típus, és ennek köszönhetően nem is nagyon zuhant bele egyszer sem az ízléstelenül exhibicionista muzsikusok huszonkettes csapdájába. Többek között emiatt is maradt meg szerethető figurának. Véleményem szerint a jelenlegi – és egykori – Nightwish muzsikája nélküle például még a maradék természetességét is elveszítené, hiszen Marko nem csak frontasszonyait megszégyenítő, őserejű hangjával, dalszerzői kvalitásaival, hanem hitelességet sugárzó személyiségével és megjelenésével is nagyban hozzájárul Finnország első számú szimfonikus metalcsapatához. (Arról nem is beszélve, hogy ő nem csak mondogatta, de valóban be is fonta a szakállát.)

megjelenés:
2019
kiadó:
Savonian Rooster / Supersounds Music Oy
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Azonban rugaszkodjunk most el az anyabandától, hiszen e szólólemez sokkal, de sokkal személyesebb hangvételűre sikeredett mindennél, amit eddig megszokhattunk a basszusgitárostól. Éppen ezért nem is biztos, hogy a jelenlegi – és egykori – Nightwish-rajongók kézzel-lábbal tömik majd a szájukba Marko saját szerzeményeit, de emellett jó hír, hogy azért valószínűleg fejvesztve sem fognak menekülni előle, hiszen ő sem tagadhatja meg önmagát, és igenis vannak áthallások a szomszédos irodában tevékenykedő Tuomas Holopainen Részvénytársaság felől is.

Persze itt szó sincs szimfonikus metalról, sokkal inkább a Tarot tradicionálisabb, helyenként progmetalosabb oldala köszön vissza, néhol folkos, akusztikus elemekkel vegyítve, nem kevés '70-es évekbeli progrockos nyalánksággal. Már csak ezen elemek miatt is érdemes próbálkozni a dalokkal, amelyek első körben is azt próbálják bizonyítani, hogy többnyire a hangerő-csúszka feljebb tolására szakosodtak. És hát a melódiák... Nos, azok az elképzelhető legterjedelmesebb regiszterekben köszönnek itt vissza. Marko egyszerre szárnyaló, érzelmes és erőteljes hangszíne, jellegzetes vibratója pedig az effajta fülekbe csücsülő, pátosszal teli verzékben és refrénekben érvényesülnek talán a legtökéletesebben. Ráadásul az eredeti verzió minden egyes versszaka a szerző anyanyelvén íródott, amely talán még autentikusabban is szólal meg, mint az angol nyelvű változat. A nóták pedig a középtempók mellett többnyire a kimért, húzós-málházós jelleggel vánszorognak, amelyekre köztudottan hatalmasakat lehet énekelni... már aki tud persze.

Felsorolhatnám szinte az összes megjegyezhetetlen finn címmel rendelkező dalt, mert mindegyiket óriási melódiákkal szórta tele Marko, de legyen elég csak néhány személyes favorit. Ilyen az egészen fäntörpikus és hatalmas ívű röfrénnel büszkélkedő Minä Olen Tie, vagy a heroikus hangvételű, kimérten vánszorgó Isäni Ääni, illetve az izgalmasan hangszerelt, lebegős-álomszerű Laulu Sinulle. A szikrázó-vibráló és magabiztosan építkező Vapauden Kuolinmarssi több sávon is alá vokálozott végkifejlete is a csúcspontokat gyarapítja, de persze a ritkán felbukkanó pörgősebb darabok között is akad kedvenc: a szövegköpködős, folkos, hammondos Jouksen Rautateitä egyértelmű progrock a '70-es évekből, kábé a Kansas akkori munkásságának nyomvonalán, modernebb felfogásban.

Szóval nincs itt sok hiba: aki szereti Mr. Hietalát bármilyen formációban, nem fog csalódni ebben a meglepően kellemes dalcsokorban sem, amelyet még az északi atmoszférát is befogadó, melodikus rock rajongóknak is bátran ajánlok. Jövő februárban, a Barba Negra Music Club színpadán pedig élőben is lecsekkolhatja a cickóit verdeső szakállal megáldott muzsikust és műsorát a szintén finn Oceanhoarse társaságában.

 

Hozzászólások 

 
#1 Anomander 2019-10-11 20:47
Kifejezetten hangulatos lemez lett, esti / éjszakai zenehallgatásho z kiváló. A 9 pontot azért kicsit soknak érzem, de az erős 8-as megvan részemről is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.