Shock!

december 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Night Ranger: Somewhere In California

Night Ranger: Somewhere In California

Kissé nehéz követni az amerikai hard rock/AOR színtéren zajló vándorlásokat és visszatéréseket, de annyi bizonyos, hogy a San Francisco-i Night Ranger sem először támadt fel az utóbbi években, noha hivatalosan csupán két évig, 1989 és 1991 között szüneteltették tevékenységüket. A veterán dallamos rockbanda klasszikus felállása ugyan két stúdiólemezt is kiadott a '90-es évek második felében, ám miután ezek Japánt leszámítva nem lettek igazán sikeresek, ezt követően inkább megmaradtak az állandóan változó felállásban lenyomott hakniturnéknál, és legközelebb csak 2007-ben jelentettek meg albumot Hole In The Sun címmel. Utóbbi nem volt éppen rossz, de különösebben átütő erejű sem, ráadásul az amerikai kiadást sikerült elég komolyan elbalfácánkodniuk: az anyag csupán egy évvel az európai és japán megjelenés után került a tengerentúli boltokba. Az ilyesmi már régen sem számított túl nyerő megfejtésnek, a netkorszakban meg aztán főleg halálra ítélte a lemezt a legnagyobb potenciális piacon. Na, és akkor ehhez még azt is vegyük hozzá, hogy a Night Ranger elsődleges terepe mindig is Amerika volt...

 

Sebastian Bach: Kicking & Screaming

Sebastian Bach: Kicking & Screaming

Nem tudom, ki hogy van vele, de én többnyire csak legyintek Sebastian Bach bőségesen adagolt hangzatos nyilatkozataira, amelyekben a Skid Row fénykorát, a Slave To The Grind érát idéző új dalokról beszél. Bach persze már húsz évvel ezelőtt is a nagyotmondás legavatottabb mesterei közé tartozott a rockszíntéren, és mivel azok sorát gyarapítja, akiknél...

Textures: Dualism

Textures: Dualism

Az idén épp tízéves születésnapját ünneplő holland Textures tipikusan az a zenekar, amelynél az ember minden egyes új lemeznél az áttörésért szurkol. Itt egy szimpatikus, fiatal brigád, akik talán a hollandus vérnek köszönhetően remek dalírói vénával és kiemelkedő hangszeres tudással rendelkeznek, lelkesek és érezhetően a zene iránti alázat se hián...

Staind: Staind

Staind: Staind

Végül mégsem a Seven címet választotta a Staind hetedik albumának, hanem az öndefiniáló Staindet, ám legalább az igaz, amit jó előre beharangoztak: hogy az új anyag riffelősebb, mint az előzőek. Igaz, ezt már a 2008-as lemez nél is elsütötték, aztán a végeredmény mégis az utóbbi években tőlük megszokott borongós hangulatú post-grunge lett. Egy idő ut...

Opeth: Heritage

Opeth: Heritage

Egyszerre áldás és átok, ha egy zenekar már az elejétől fogva teljesen kialakult hangzásvilággal rendelkezik. Áldás, mert az elejétől fogva adott számára egy bizonyos nimbusz, és már egész korán hivatkozási alappá, mércévé válhat ahelyett, hogy a többség lefitymálóan másokat emlegetne a lemezek hallatán. És átok is, mert az efféle bandák hosszabb t...

El Camino: The Satanik Magiik

El Camino: The Satanik Magiik

Van úgy, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy lemez igazán magával ragadjon. Nem gond, ha szinte semmit sem tudok az elkövetőkről - jelen esetben ez pontosan ennyit tesz: spanyol elnevezésük dacára svédek, öten vannak, és valami olyasmi a céljuk, hogy a jó öreg heavy rockot vegyítsék a doommal. Ugye, hogy nem is hangzik rosszul? Még akkor ...

Eldritch: Gaia’s Legacy

Eldritch: Gaia’s Legacy

Elöljáróban annyit jegyeznék meg, hogy az olasz progmetal csapat zenéjével a ’98-as, remekbe szabott El Nino album óta szimpatizálok erősen. Első két lemezük (Seeds Of Rage – 1995 és Headquake – 1997) még határozottan Dream Theater / Fates Warning hatású muzsikát rejtett, és ugyan ezek is jók voltak, azonban az El Nino-n ehhez beérkezett modern metal...

Machine Head: Unto The Locust

Machine Head: Unto The Locust

Olyan többszólamú vokálbevezetővel indul az új Machine Head lemez első dala, az I Am Hell (Sonata In C#), hogy az ember először önkéntelenül is megnézi, vajon jó albumot indított-e el. Aztán persze szépen a helyére kerül minden, egy szintén elég ködös, de már kellően durva és vészterhes átvezetésből kibontakozik a jellegzetes elemekre épülő több mi...

Dream Theater: A Dramatic Turn Of Events

Dream Theater: A Dramatic Turn Of Events

Amint egy zenekar népszerűvé, sőt meghatározóvá válik, rögtön mindenki jogot formál arra, hogy megmondja velük kapcsolatban a frankót, az internetkorszak pedig csak ráerősített erre. A rajongók lényegében személyes tulajdonuknak tekintik kedvenceiket, innentől kezdve pedig már semmi nem lehet elég jó, de elég rossz se. Persze az ember már csak ilye...

A Pale Horse Named Death: And Hell Will Follow Me

A Pale Horse Named Death: And Hell Will Follow Me

„Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: 'Jöjj!' És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által." – Jelenések könyve 6,8

Yob: Atma

Yob: Atma

A rockzene leginkább egy fura hagymához hasonlítható. Mindegy, hány héjat fejtünk le róla, mindig ott egy újabb réteg, amely jóllehet, egyre közelebb enged a közepéhez, oda mégse juthatunk el soha. És ha minden egyes hagymahéjat egy-egy rockzenei irányzattal helyettesítünk, akkor érdekes módon olyasmit találhatunk, ami egyedülállónak is nevezhető a...

Vader: Welcome To The Morbid Reich

Vader: Welcome To The Morbid Reich

Mindössze két évvel a felemásra sikerült Necropolis után már itt is az új Vader mű. Habár a kétéves periódust nagyjából az ezredforduló óta tartják a lengyelek, első reakcióm mégis a kétkedés volt. Az inkább szürke, mintsem jelentős Necropolis t követően nem bántam volna, ha a csapat hosszabb pihenőt vesz ki, feltöltődik, és frissen, újult erővel fes...

Anthrax: Worship Music

Anthrax: Worship Music

Tudom, ezerszer szanaszét cincáltuk már a témát ezeken a hasábokon is, de most sem kerülhető meg: sok zenekar mutatott be vállalhatatlan hajtűkanyarokat a rockzene történelme során, ám amit az Anthrax művelt az énekesekkel 2005 óta, az egyszerűen mindent alulmúlt. Európai szemmel főleg érthetetlennek tűnt a kavarás, hiszen errefelé mindig is jól cs...

Chimaira: The Age Of Hell

Chimaira: The Age Of Hell

A clevelandi Chimaira sem épp a világ legeredetibb zenekara. Az 1998-ban indult csapat első két lemeze az akkori elvárásoknak megfelelően vastagon merítkezett a nu metalból, főleg a Deftones világából, és ehhez dobáltak még hozzá némi thrasht, illetve csipetnyi death metal hatást. Aztán ahogy a nu metal kínossá vált, a banda kiselejtezte zenéjét, a...

Trivium: In Waves

Trivium: In Waves

Akad, aki kapuzárási pániknak tudja be, ha valaki tizenhat éves kor fölött is rokonszenvezik a Triviummal és más hasonszőrű zenekarokkal, de nekem nincsenek aggályaim: bármikor, bárkinek elismerem, hogy bírom Matt Heafyéket. Nemcsak az eddigi négy lemezüket hallgatom szívesen, de amikor volt szerencsém őket elcsípni pár éve a Machine Head előtt , élő...

Crosses: Crosses

Crosses: Crosses

A Deftones frontember Chino Moreno egyik gyerekkori barátjával, Shaun Lopezzel hozta össze legújabb projektjét, aki annak idején a Far nevű sacramentói emós csapatával nyomult a Deftones farvizén. A Far ugyan mindig is kultcsapat maradt, majd fel is oszlott az évezred vége felé, de Shaun azóta is le tudta magát kötni: többek között a Rival Schoolsb...

Einherjer: Norrøn

Einherjer: Norrøn

Talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az úgynevezett viking metal a stílust megteremtő (Bathory) és megszilárdító (Enslaved, Einherjer, Borknagar) csapatokon túl nem igen létezik. Persze a '90-es évek második felében még előbukkant az északi ködből egy-egy figyelemreméltó zenekar (Moonsorrow, Helheim, Thyrfing), ám aztán az irányzatr...

Limp Bizkit: Gold Cobra

Limp Bizkit: Gold Cobra

A Limp Bizkit iskolapéldája lehetne azoknak a zenekaroknak, akik épp a jó időben lébecoltak a jó helyen. Adva volt négy igazán tehetséges muzsikus, akik közül az egyik – a sokszor majomnak vagy mifenének maszkírozott gitáros – még egészen jó showman is volt, plusz egy végtelenül tenyérbemászó, viszont elég agilis frontember, aki ugyan sem szöveget ...

Whocares: Out Of My Mind / Holy Water

Whocares: Out Of My Mind / Holy Water

Ha Tony Iommi valamit csinál, arra eleve mindenki odafigyel, ha pedig történetesen éppen Ian Gillannel közösen fognak bele közös projektbe, nem csoda, hogy a kooperációra egyből a teljes rockmédia rámozdul. A Black Sabbath riffmestere és a Deep Purple frontembere először a '80-as évek első felében dolgoztak együtt, aminek eredménye a Sabbath Born A...

DC4: Electric Ministry

DC4: Electric Ministry

A több mint béna elnevezés és a már-már nevetségesen semmitmondó, filléres borító két underground szinten ismertebb nevet is rejt. Egyikük Jeff Duncan gitáros, aki az amerikai power metalban verhetetlen Armored Saintben gitározgat, ha éppen tízévente úgy érzik, csinálniuk kell valamit, a másik pedig a szintén hat húron nyomuló Rowan Robertson, aki ...

Red Hot Chili Peppers: I'm With You

Red Hot Chili Peppers: I'm With You

Az alternatív zoknihasználat hajdani propagálói, az egykori funk rock fenegyerekek tulajdonképpen már bármit megtehetnek: így, lassan az ötödik X és a 70 millió eladott album felé közelítve semmilyen elvárásra nem kell tekintettel lenniük egy új lemez kiadásakor. Pláne, hogy a Californicationnel megkezdett út egy kifejezetten jól sikerült poplemezb...

The Black Dahlia Murder: Ritual

The Black Dahlia Murder: Ritual

A divatirányzatok folyamatos jövés-menése közepette a mai napig rendszeresen fellángolnak a viták a gitárszólók témakörében. Lehet-e teljes egy metal dal gitárszóló nélkül? Vajon az-e a jó, ha valaki annyi hangot játszik másodpercenként, mint Yngwie Malmsteen és Chris Impellitteri együttvéve, vagy inkább az érzelemgazdag, inkább csak hangulatokat f...

Lower Than Atlantis: World Record

Lower Than Atlantis: World Record

Valamikor a '90-es évek közepén létezett egy színtér, amelynek képviselői közül a Helmet egész szép sikereket ért el, olyan bandái viszont, mint a Quicksand vagy a Handsome , megragadtak a kultikus státuszban. A szaggatott riffeket agyas dallamokkal keverő stílus akkori reprezentánsai közé tartozott még a kései Helmetben is pengető Chris Traynor Oran...

All Shall Perish: This Is Where It Ends

All Shall Perish: This Is Where It Ends

A deathcore vonulat talán az első olyan stílusirányzat volt, amely már szinte teljes egészében a neten futotta ki magát azzá, ami mára lett belőle. Sokakban épp emiatt a mai napig nem is tudatosult, hogy az ide sorolható fiatal csapatok némelyike mögött mekkora tábor áll. Rá lehet persze sütni, hogy divat, ami leginkább a lázadó tizenhat éveseknek ...

Turbo: Lost Measure

Turbo: Lost Measure

Már az első Turbo lemez kapcsán is leírtam, hogy amit ez a budapesti csapat művel, az valami egészen félelmetesen messze áll a magyar színtéren történő dolgoktól, a Lost Measure-rel pedig csak még tovább nyílt ez a bizonyos olló. Ha soha nem hallottad őket, nehéz pontosan érzékeltetni, miben is tér el a banda a hazai rockzenei közgondolkodástól, de h...

Incubus: If Not Now, When?

Incubus: If Not Now, When?

Mióta a nu metal kiment a divatból – vagyis úgy jó nyolc éve –, boldog-boldogtalan örömmel rugdosott bele a műfajba. Pedig hát ne legyünk igazságtalanok: nem csak Fred Durstöt és Dez Fafarát köszönhetjük a késő '90-es évek-beli trendnek, hanem – többek között – néhány nagyszerű Deftones lemezt, a Lostprophets elsöprő debütjét, vagy éppen az Incubus...

Adrenaline Mob: Adrenaline Mob

Adrenaline Mob: Adrenaline Mob

Kis túlzással azoknak a zenészeknek lenne nehéz felsorolni a nevét, akikkel Mike Portnoy nem működött még együtt valamelyik projektjében, így az utóbbi évtizedben már csak hellyel-közzel követtem, mi mindent halmoz egymásra az örökmozgó dobos. A helyzet azonban egyből megváltozott, miután Mike kilépett a Dream Theaterből – innentől fogva nem ezredi...

100. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.