Általában nem túlzottan érdekelnek a korábban már megjelent stúdióverziós dalok akusztikus átiratai – illetve inkább úgy fogalmaznék: a lehető legritkább esetben kelti fel a figyelmemet ilyesmi. Kizárólag akkor történhet meg a dolog, ha nagy kedvencről van szó, illetve kimondottan indokolt, hogy más verzióban is megjelentesse az adott zenekar, ami már egyszer jó volt. A Sixx: A.M.-et szeretem, de nem lógok imádattal minden megmozdulásukon, így jó ideig ódzkodtam ettől az akusztikus kiadványtól: nem volt kedvem siratódalokat hallgatni. Szerencsére itt erről szó sincs, noha néhány szám azért összefacsarja az emberben, ami még alkalmas erre. Persze az akusztikus szó hallatán ne kizárólag egy szál akusztikus gitárra gondoljatok, még akkor sem, ha helyenként a hangszerelés erre építkezik.






























