Kedvelem, amikor csak úgy a semmiből felbukkan valami, ami olyan, mintha csak egy régi ismerős teremne eléd teljesen váratlanul, és időtől, helyzettől függetlenül, érdek nélkül tetszik. A Vallenfyre abszolút ebbe a kategóriába tartozik: manapság elég ritkán hallani ehhez hasonló old school európai death metal albumot, és külön öröm, hogy a zenekarban profi veteránok gyűltek össze egy kis muzsikálás erejéig. A formáció atyja és ötletgazdája nem más, mint a Paradise Lost zenei agya, Gregor MacKintosh gitáros, aki édesapja két évvel ezelőtti halála felett érzett bánatát és gyászát tette bele ezekbe a dalokba, társai pedig szintén nem nyeretlen kétévesek: a jelenleg Greg főbandájában is játszó Adrian Erlandsson überdobos és a My Dying Bride gitáros Hamish Glencross egyaránt itt vannak. A harmadik (!) gitáros Mully és a basszusgitáros Scoot pedig ugyan nem ismert muzsikusok, de a főnökhöz hasonlóan ők is a '80-as évek brit extrém metal színteréről érkeztek. Az éneket (hörgést) maga MacKintosh vállalta magára, ami tényleg igazi újdonságnak számít.
