Szeretném rögtön a legelején leszögezni: gyermekkorom óta szeretem a Beatricét. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor éppen egy Ricse koncert volt a legelső, amire már nem gyerekként, szülői felügyelettel, hanem baráti társaságban jutottam el. Egy szabadtéri buli volt, és emlékszem, mennyire megrökönyödtem, mikor a koncert felénél a hallgatóság egy része térdre ereszkedett. Természetesen a Térden állva című dal jött, amit akkor én még nem tudtam, viszont a kép örökre belém égett. Ezt csak azért meséltem el, nehogy bárki is azt higgye, hogy azért fogom lehúzni a Vidámság és Rock & Rollt, mert alapból utálom Ferót és bandáját. Nem, azért fogom, mert az új lemez baromi gyenge. Szedett-vedett, átgondolatlan, továbbá – és ez a legfájóbb – messze hangzóan kong az ürességtől. Mintha Feró kifogyott volna a mondanivalóból, amit bizony sosem gondoltam volna.
