Shock!

augusztus 15.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Korn: The Path Of Totality

Hosszú hónapok óta kommunikálja a Korn a sajtó felé, hogy mennyire döbbenetes új dolgot készítenek, és még csak hasonló sem jelent meg ezidáig. Nos, ez valóban így is van: Korn dalokat eddig még senki nem kombinált dubsteppel, mindazonáltal finoman szólva is dőreség forradalminak és újszerűnek kikiáltani az The Path Of Totalityt. Azt sem igazán értem, miért esett a zenekarnak a rajongók nagy része habzó szájjal az előre kiszivárogtatott két dal kapcsán, hiszen semmi mást nem hallhattunk, mint két valóban slágeres és fülbemászó, ízig-vérig Korn dalt kicsivel több elektronikával. 2011-ben pedig két gyökeresen más zenei műfaj összeházasítása csak azok számára lehet nóvum, akik valami elzárt szigeten tengették eddig az életüket, bármiféle külső inger – és persze internet – nélkül.

megjelenés:
2011
kiadó:
Roadrunner / Magneoton
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

Kimondottan szeretem a Kornt, ám korántsem tartom minden lemezüket hallgathatónak. A tavalyi III: Remember Who You Are például gyötrelmesen rosszul sikerült, nem is szándékozom meghallgatni az elkövetkezendő évtizedben. És hiába volt hullámzó a teljesítményük a kezdetek óta, hiába csináltak többszörösen is segget a szájukból, esetükben ez sosem érdekelt, de még csak azon sem háborodtam fel különösebben, amikor az alaptagok elkezdtek kifarolni a csapatból, és így egyikük-másikuk helyettesítését nem túl elegáns módon oldotta meg a zenekar bizonyos koncerteken. Így különösebb elvárás nélkül hallgattam meg az új anyagot és bizony rögtön megtetszett. Nem is kicsit.

Pedig a dubstep nem barátom, illetve fogalmazzunk úgy, hogy egy elektromos zenében otthon lévő kolléga mesélt a műfajról, majd átküldött néhány linket, ami alapján úgy véltem, hosszú távon ez nem az én világom. Nehezen fogadom el zeneként, ha hosszú másodpercekig azt kell hallgatnom, ami leginkább arra a sajátos zajra emlékeztet, amikor még kazettáról töltődtek be a játékprogramok tíz percen keresztül. Mindamellett Skrillex néhány alkotásának meghallgatása után magam is logikus lépésnek tartottam a két műfaj keverését, mert ha más hangszerelést képzelsz el valamelyik „dalához", kénytelen leszel beismerni, hogy bizony valahol rokon jellegűek a gyökerek. De mondhatom úgy is: teljesen természetes lépcsőfoknak tekinthető a Korn „kísérleti" lemeze.

A The Path Of Totality egész egyszerűen egy Korn slágergyűjtemény, rendkívül fogós az egész, és bizony a dubstepes zajok, effektek szerves egységet alkotnak Jonathan Davisék világával. Pontosan ezért nem értem, miért annyira befogadhatatlan ez sokak számára, hiszen túléltünk már egy Prodigyt is. A lemezen majd' minden számhoz külön dubstep előadót kerestek Davisék, mégsem érzek olyan markáns különbséget a különféle kluttyogások és dob-breakek között (vagy az én fülem nem állt még rá erre a műfajra), az meg tagadhatatlan, hogy mindezzel a Korn alapos vérfrissítésen esett keresztül. Már a nyitó Chaos Lives In Everything is igazi adrenalimbomba, pedig a refrént dallamára ráfoghatjuk, hogy hallottuk már korábban kicsit más formában. De mondjuk hülyeség is lett volna, ha Jonathan hirtelen teljesen más dallamokat hoz, mint ami eddig bevált, és amit limitált hangterjedelme enged.

Mindamellett ha nem kezded el dúdolni a dalok nagy részét már a második alkalommal, valóban kár tovább próbálkoznod a lemezzel. És ugyan ellőttem már korábban a slágergyűjtemény jelzőt, de csak ismételni tudom magamat: a fogósság uralja a számokat. Talán elsőre furcsa lehet, hogy nem a riffeké a fő terep, hanem az elektronikáé, de a harmadik dalnál már fel sem tűnik ez a hangszerelési változás. A Narcissistic Cannibalra kis jóérzéssel azt is ráfoghatjuk, hogy kevesebb elektronikával akár göteborgi dallamos metal is lehetne, a refrénje pedig félelmetesen fülbemászó, és bizony az a sok fura kluttyogás is zseniális. Helyenként az összhatás kimondottan filmzene-hatású lesz, például a Burn The Obedientet simán el tudnám képzelni bármilyen apokaliptikus sci-fi soundtracken. A lemez második fele is tartogat üdítő pillanatokat, a Get Up! érzelemdús (!) refrénje ismét pofátlanul ragadós. A Bleeding Out azért minden szempontból erősen önismétlésnek tűnik, viszont itt újra hallhatjuk a skót dudát, bár arra nem mernék megesküdni, hogy igazi vagy billentyűkből csalogatták elő azt a pár hangot.

Szerencsére jó ízléssel épp háromnegyed órásra formálták a lemezt a special edition esetében, ami két dallal tartalmaz többet, az egyik már-már gettórapper jellegű (Fuels The Comedy). Kár, hogy pont ez maradt le a szimpla CD-ről, a másik (Tension) ellenben már tényleg túlzás egy kicsit, noha Jonathan talán itt engedi el magát a legjobban. Viszont nem estek abba a hibába, hogy minden felmerült ötletet megosszanak a rajongókkal, pont ezért nem is fogod érezni a késztetést a tíz-tizenegyedik dalnál, hogy lekapcsold, mert túltöltődtél elektronikával.

Abban azért egészen biztos vagyok, hogy nem ezt az albumot fogják emlegetni, mint alapművet, ez egészen egyszerűen egy – divatos szóval élve – trendi alkotás, amire vagy fogékony vagy és jólesik meghallgatni, vagy kár is próbálkoznod vele. Erőltetni nincs értelme, ennek a zenének pontosan most van itt az ideje. Vélhetően én sem fogom öt év múlva ugyanilyen lelkesedéssel hallgatni a The Path Of Totalityt, de jelen pillanatban bizony jólesik – még akkor is, ha ez esetben nem a keserves nyöszörgéssel kell azonosulni, hanem az energikus ritmusokkal. Elmondhatjuk, hogy a Korn és a dubstep szerelemgyereke egészen elfogadhatóra és szerethetőre sikerült.

Ray Luzierrel készült friss interjúnkért kattints!

 

Hozzászólások 

 
+2 #17 Venomádi 2012-02-06 23:39
Ja csak a Pantera a saját műfajában újított újra és újra. Azért nem mindegy, és kevesek érdeme ez. Az a Skrillex csóka amúgy egy idegen lehet.
Idézet
 
 
+8 #16 Thuata 2011-12-29 11:14
Nem szokásom kommentelni általában csak olvasó vagyok...
de..
nem gondolom, hogy bármelyik zenekart skatulyába kellene rakni. ... Ha minden zenekar mindig ugyanolyan albummal jönne ki ki hallgatná őket egy idő után.??
Ezek az emberek zenészek.. hatással van rájuk a külvilág... most.... igen.... kipróbáltak valami mást. Lesznek akik elfordulnak de a elektronikus zene világából viszont lesznek új rajongóik.
A régi nagyok mint Pantera, vagy Metallica, sem ragadt le...
Öregszenek vagy sem, trendi e vagy sem ez az album sztem el lett találva....
.. és visszatérve a két régi zenekarra amit felhoztam példának, azt gondolom hogy sem a Cowboys from Hell dem pedig a Fekete album a Metallicától (mint nagy váltás) nem tűnt el a süllyesztőben....
Valószínűleg lesz még zenekar amelyik megpróbálkozik hasonlóval.
Idézet
 
 
+14 #15 Attila 2011-12-12 09:10
A Korn kipróbálta magát egy új területen. Ilyen egyszerű az egész. Ennyi.
Idézet
 
 
-8 #14 Profilképek 2011-12-08 14:33
És ahhoz mikor lesznek elég bátrak,hogy aztmondják vége??Mondjuk méltóságteljese n már nemfog menni az tuti...azzal késtek pár évet.
Idézet
 
 
+5 #13 TelekiPál 2011-12-08 12:03
Messire:

Nagyon szép komment, úgyhogy nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá :)

A Kornt azért mindenesetre dícséret illeti pár apróságért, melyek között az élen a bátorság áll. Ilyen például, hogy mertek keveredni egy olyan ellentétes műfajjal, mint a dubstep. Legyünk őszinték, erre hány zenekar lenne képes és hajlandó? Kevesen, a Korn mégis megtette és szerintem ha nem úgy hallgatja az ember, hogy érezni akarja a 20 évvel ezelőtti Korn-bizsergést nem rossz a végeredményt. Azt meg naívság lenne elvárni, hogy egy ilyen bejáratott, önmagát eladó, saját hangzásvilággal bíró brandet dobjanak kukába mert néhányan erre bandáztak letolt gatyában, suli után a panelházak árnyékában megbújó kosárlabdapályá nál.

Sokféle módon lehet kiégni, ahogy azt már bizonyította a gazdag zenei paletta. Lehet, hogy a Kornt ez a veszély - már - nem fenyegeti, de a Totality ettől függetlenül egy, a mai trendeknek teljesen megfelelő lemez lett. Ez önmagában is nagy szó, de azzal teljesen egyetértek, hogy jövőre már senki nem fog emlékezni rá.

Amúgy szerintem tényleg sz.r a zenei paletta 99%-a, de ez igaz a filmekre is, ahogy a videójátékokra, az elektronikai cikkekre, mindenre, ami tömeggyártásban készül. Az pedig, hogy a fogyasztói társadalomban az emberek agyhalott zombiként vesznek meg minden sz.rt amit az orruk alá tolnak még nem egyenlő a minőséggel, mégkevésbé az igényességgel. Erre vannak a szaklapok :)
Idézet
 
 
+4 #12 Messire 2011-12-08 09:03
Kedves Szilvia!

Évek óta olvasom az oldalt, és eddig ez a második recenzió öntől, amivel egyáltalán nem értek egyet (a másik a tavalyi LP volt). Tiszteletben tartom, ha valakinek ez tetszik, viszont szerintem ha nem a Korn és a Skrillex neve virítana mindenhol, a lemez a kutyát sem érdekelné. Talán szőrszálhasogat ásnak hat, de én megkérdőjelezem , hogy egy "vissza a gyökerekhez" lemez (egyetértek, borzalmas volt az is) után (melyet egyaránt lehúzott a kritikák többsége és a rajongók is) hogy lesz logikus lépés egy dubstep kooperációs album olyan előadókkal, kiknek népszerűsége a tizenévesek között a plafont veri? Nem más ez, mint marketing - Jonathan annyira hiteles, mint John Wayne Gacy télapó-jelmezben (a 'Totality-t felvezető nyilatkozatait inkább nem is kommentálom).

Én ezt a lemezt unalmasnak, elcsépeltnek, és mindkét műfaj (numetal és dubstep) számára cikinek éreztem, és négy-öt hallgatás után sem tudtam azt a lelkesedést érezni iránta, mint Ön, pedig igyekeztem nyitottan hozzáállni.

Remélem, senkinek az érzelemvilágát nem sértettem meg (nem állt szándékomban), de meggyőződésem, hogy a Path of Totality-re nem több, mint fél év múlva nagyjából senki sem fog emlékezni.
Idézet
 
 
+8 #11 merlin 2011-12-08 02:15
rohadt élet, miért itt vitáztok?
Idézet
 
 
-7 #10 Venomádi 2011-12-07 00:20
Lehet, hogy spórolna rajta mindenki egy percet, amíg nem azt olvassa, hogy szerinted miért szar a világ bandáinak 99%-a.
De egye pi**a kezet rá
Idézet
 
 
-10 #9 TelekiPál 2011-12-06 19:13
Idézet - Venomádi:
Oké, hogy te kurva okos vagy de kamatoztasd ezt máshol.

Tisztelettel esengek bocsánatáért! Ígérem, elgondolkodom eddigi szánalmas életemen, csak ne haragudjál rám, mert tényleg felakasztom magam.
Idézet
 
 
-9 #8 Venomádi 2011-12-06 18:01
Oké, hogy te kurva okos vagy de kamatoztasd ezt máshol.
Idézet
 
 
-11 #7 TelekiPál 2011-12-06 15:06
Nehezen tudom elképzelni, hogy egy NIN rajongó számára létezik rossz zene :D

Egyébként meg: http://www.youtube.com/watch?v=XOibIxl3dLo&feature=related
Idézet
 
 
-5 #6 Venomádi 2011-12-06 11:10
Azért sztem a Nin-től a With Teeth messze nem túlhype-olt viszont legalább iskolapéldája az elektronikus zenének. A Ministry-től pedig az Animositisomini a-t és a Psalm-ot mondanám, a régisulis fajtából.
Idézet
 
 
-6 #5 M 2011-12-05 23:56
hát ha már ajánlás van akkor sztem is inkább a ministry. a nin véleményem szerint túlhype-olt. a lemezhez szólva meg nálam is egy 8-as. vannak rajta jó témák.
Idézet
 
 
-3 #4 Equinox 2011-12-05 17:06
Idézet - Venomádi:
Én próbáltam egy kicsit nyitni felé, de azt kell, hogy mondjam, a Skrillextől megfájdult a fejem. Akármennyire klappol is itt minden, én inkább ajánlom a Nine inch nails-t, a különböző effektek és rock keverékének alternativájaké nt.

vagy inkább Ministryt. Ott ordító riffek vannak, sok thrashes téma is, igazi agresszió, és az indusztriális körítés nagyon sok újat ad hozzá. Meg sok filmrészlet meg tucatnyi érdekes sampler. Izgalmas dimenziókat ad hozzá a zenéhez. Dubstepet amúgy tudok néha élvezni, de csak koncerten és lazuláshoz, aktívan nem tudom hallgatni, kiismerősen, odafigyelősen (ahogy metal, rock v blues lemezekkel szoktam) és háttérzeneként is fáraszt.
Idézet
 
 
-5 #3 Venomádi 2011-12-05 16:18
Én próbáltam egy kicsit nyitni felé, de azt kell, hogy mondjam, a Skrillextől megfájdult a fejem. Akármennyire klappol is itt minden, én inkább ajánlom a Nine inch nails-t, a különböző effektek és rock keverékének alternativájaké nt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.