Sosem tagadtam, hogy Steve Lukather az egyik kedvenc zenészem. Nem is csupán gitárost írok, mert amellett, hogy hihetetlenül technikás és feelinges a játéka, nála sosem a technikán, hanem a dalokon volt a hagsúly. Ráadásul stílusa akkor is messziről felismerhető volt, ha történetesen poplemezeken játszott Michael Jacksonnal, popos hangzású AOR/hard rock lemezeken Richard Marxszal vagy a Totóval, fúziós jazzt nyomott Larry Carltonnal vagy bluesos hard rockot saját szólólemezein.
Nem leszek nagyon hosszú, mert ennek a kritikának tulajdonképpen ugyanaz az egyszerű célja van, mint ennek a válogatásnak magának: hírt adni róla, hogy a győri Auróra él, működik, és - minden bizonnyal - köszöni, és jól van. Szükség is van erre, hiszen a veterán punkok már egy jó ideje nem adtak hírt magukról, sőt, elmondhatjuk, hogy az egész elmúl...
Ha még sosem hallottál a Tourniquet-ről, ne magadban keresd a hibát. Bár a csapat már szűk két és fél évtizede jelen van a színtéren, errefelé annak ellenére sem ismerik őket túl sokan, hogy a tengerentúlon számos díjat és jelölést besöpörtek már (bíborlemezük viszont még nincs). Odaát az ilyesfajta muzsikáknak külön szubkultúrája van a metal műfaj...
Bár sok előadó panaszkodik az illegális letöltések miatt, elvitathatatlan tény, hogy a kis csapatok számára óriási lehetőségeket biztosít a világháló. Anélkül, hogy belemennék egy hosszadalmas okfejtésbe, annyit mindenképpen leszögeznék, hogy internet nélkül például a Mezarkabulról sem hallottam volna soha. Ha így lenne, bánhatnám, mert bár Törökor...
Mivel Phil Anselmo folyamatosan jelen volt a színtéren az elmúlt évtizedben, így furcsa belegondolni, mennyire rég jelentetett meg olyan lemezt a Pantera egykori és a Down jelenlegi frontembere, ami a hozzá leginkább kötött extrém metalos vonalon mozog. Anselmo megszállott jammelő hírében áll, aki boldog-boldogtalannal szívesen muzsikál, emellett p...
Alig két év telt el a legutóbbi, kiválóan sikerült Flotsam lemez megjelenése óta, és már itt is a folytatás, a sorban tizenegyedik Ugly Noise. Nem volt épp eseménytelen az elmúlt időszak a csapat életében, hiszen amellett, hogy több tagcsere is lezajlott (Kelly David Smith dobos és Michael Gilbert git...
Tény, hogy a Nap Svédországban kel fel. Vagy ha nem, hát tesznek róla, erre utal az a jelenség is, hogy a hattagú svéd zenekar legutóbbi lemezén a Sunset Boulevard hangulatát idézi meg olyan élethűen, mintha egy DeLoreanből léptek volna elő. Aki nem tudja, mit jelent ez a kép, guglizzon utána, mindent meg fog érteni.
Egészen hihetetlen, hogy még ma is mennyire szeretik az emberek Jason Newstedet. A basszusgitáros november végén jelentette be, hogy visszatér, és aktívabban lesz jelen a színtéren, mint a Metallicából történt 2001-es dobbantása óta bármikor, számomra pedig meglepő volt szembesülni azzal, micsoda euforikus reakciókat váltott ki mindez a közönségből...
A Tirana Rockers még 1993-ben alakult Daczi Zsolt gitáros vezetésével, aki a jelenleg is a csapat frontján álló Gubás Tibivel, valamint Hirlemann Bertalannal és Balogh Tamás basszerrel hozta össze a csapatot. A Sex Dealer anno meg is jelent, méghozzá kazettán, szerzői kiadásban, utána azonban sajnos földbe állt a csapat. Daczi Zsolt később az Omenb...
Rokonszenvezem a Destructionnel, méghozzá nagyon is. Kevés régi, ’80-as évek-beli banda produkált olyan stabil, ingadozásoktól mentes működést, mint amilyenre ők képesek voltak Schmier ’90-es évek végén történt visszatérése óta: nem ünnepeltették magukat úton-útfélen feleslegesen, ellenben folyamatosan kiturnézzák a belüket, menetrendszerűen hozzák...
Hazai léptékek szerint – főleg az akkori viszonyok közepette – jó sok idő telt el az Omen 1994-es Jelek lemeze és a folytatás között, amit nem is nagyon lehetett akkoriban mire vélni. Közben persze történt egy és más az csapat portája környékén, különös tekintettel Kalapács Józsi szólólemezére, de a banda nem volt túl aktív ebben az időszakban, pedig...
A Paradox egy német thrash csapat, akik idén már huszonhetedik életévüket tapossák. Ráadásul, ha azt vesszük, hogy a főnök, Charly Steinhauer már 1981-ben elkezdett zajongani Overkill néven, leszögezhető, hogy igen tiszteletet parancsoló múltra tekinthetnek vissza. A Tales Of The Weird címmel tavaly év végén megjelent új lemezük azonban mégis csak ...
Az ember azt hinné, a zenészek leginkább huszonéves fejjel, az első hatalmas sikerek hatására hajlamosak teljesen elveszíteni a józan eszüket és ítélőképességüket, de a Green Day remek példát mutatott be az elmúlt hónapokban az ellenkező bizonyítékául. A zenekarok még két albumnyi anyagot sem feltétlenül mernek kiadni egyben (a nagyok sem, és ez a ...
Egyetlen EP meg pluszban pár itt-ott elszórt saját szerzemény nem valami nagy teljesítmény több mint két évtized alatt. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, honnan kellett visszatérnie a Guns N' Roses eredeti dobosának, Steven Adlernek ahhoz, hogy egyáltalán ezek megszülethessenek. A január végén 48. születésnapját ünneplő dobos találó címet választo...
Ha valakikre rá lehet sütni azt az elcsépelt közhelyet, hogy főnixmadárként támadtak fel, a Deftones egészen biztosan sokak eszébe fog jutni – még ha ez a feltámadás nem is egészen a halottaikból történt. Ismerjük a történetet: szürkébb lemezek sora, tagok közti folyamatos és kibékíthetetlen ellentét, majd egy baleset, amelynek következtében Chi Ch...
Kár volna azon vitatkozni, hogy Neal Morse évek óta lendületben van, s ezt Momentum című legfrissebb anyaga is ékesen bizonyítja. Már a Spock's Bearddel és egyéb formációval is félelmetes sebességgel ontotta magából a többnyire kimagasló színvonalú műveket, és nincs ez másként szólólemezeivel sem. A nashville-i hittérítő saját beszámolója szerint a...
Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a tizedik Kamelot album sokkal több, mint a Thomas Youngblood által vezetett csapat soron következő stúdiólemeze. Anélkül, hogy nagy szavakat akarnék használni, nyugodtan kijelenthető, hogy a zenekar jövője elég erősen függ attól, hogy sikerül a Silverthorn. Merthogy Roy Khan személyében tavaly nem „csa...
Ahogy a régi klasszikus mondás tartja: remélem, Malmsteen mester a Spellboundot komolyan gondolta, mert viccnek nagyon rossz volna. Sajnos röviden így tudnám összefoglalni elkeseredésemet, amit nem is önmagában a lemez csapnivaló minőségével kapcsolatban érzek, hanem amiatt, hogy életemből egy értékes órát, ráadásul nem is egy alkalommal arra pocsé...
Képtelen vagyok értelmezni, mit akar elérni a T&N-nel a klasszikus Dokken felállás hangszeres szekciója, azaz George Lynch gitáros, Jeff Pilson basszer és Mick Brown dobos, valamint a hard rock dobosok egyik titkos fegyvere, Brian Tichy (jelenleg Whitesnake, korábban Pride & Glory, Foreigner és még hosszasan sorolhatnám), aki szintén részt ...
Kissé tanácstalan vagyok azt illetően, mennyi értelme van 2012-ben koncertlemezekkel megszórni a piacot, tekintve, hogy az élő albumok reneszánsza nagyon rég mögöttünk van már. A ’70-es években – és kisebb mértékben ugyan, de még a ’80-asokban is – egy jó live anyagnak néha nagyobb jelentősége volt, mint a sorlemezeknek, elég, ha olyan klasszikusok...
Ez a lemezismertető bizony éppúgy égetően aktuális volt már egy ideje, mint ahogy maga az album is, hiszen öt év telt el az amúgy hibátlanra sikerült Dead Reckoning óta. Abszolút az én saram a késés, de az egész stábra vetne rossz fényt, ha a March Of Progressről nem emlékeznénk meg méltó módon még az év vége előtt, ugyanis már előre el kell árulnom,...
Lám, így opethesedik a világ – összegeztem magamban a nyolcadik Shining albumot, jobb megfejtésem a hallottakra pedig azóta sem érkezett, lehet az előbbi konklúzió bármekkora aljas csúsztatás. Az egykoron mizantrópiában dagonyázó black/doom metal alakulat fokozatos átalakulással mára avantgarde pillangóvá vált. A művészi kiteljesedés vágyát érezni ...
Amikor első alkalommal láttam kis hazánkban fellépni Glenn Hughes mestert, és arról beszélt, hogy a ’80-as években talán egy tucat koncertet adott összesen, és azokra sem igazán emlékszik, mert annyira szét volt csúszva, a koncerten bemutatott produkciója alapján nehezemre esett mindezt elképzelni. Ez az ember, aki hatvanévesen úgy pörög, mint korosz...
Az At Night I Fly egy új formáció, amely – nyugodtan mondhatjuk – a hazai progresszív színtér két sokat próbált veteránja köré szerveződött. BZ-t nyilván minden potenciális érdeklődő ismeri a Stonehenge, a Wendigo, a Queen emlékzenekar vagy az After Crying soraiból, de talán a Dreyelands főnök (mellesleg újabban szintén After Crying tag) Horváth An...
A Ten egy 1995-ben alakult brit hard rock banda, amely az énekes/dalszerző Gary Hughes és az ex-Dare gitáros Vinny Burns köré szerveződött. Vinny már jó egy évtizede lelécelt, Gary azonban még mindig ott áll a mikrofon mögött, egy személyben vezetve ezáltal a zenekart, és bár az utóbbi években lezajlott viharos tagcsere-áradat kissé kétségessé tesz...
Szó se róla, a Soundgarden visszatérő lemeze aztán feladta nekem a leckét. Soha egyetlen írásomat sem firkáltam át annyiszor, mint ezt az ismertetőt, olykor már fikarcnyi kételyem nem volt afelől, hogy be sem fogom tudni fejezni, viszont az is igaz, hogy csak elvétve változik meg a véleményem annyiszor és olyan jelentősen egy zenei produktumról, mi...
Tizenöt hosszú éve annak, hogy az éppen akkoriban Johan Edlund szólóprojektté avanzsált Tiamat holmi dalokért hajlandó volt még a dimenzióugrásra. Az 1994-es Wildhoney lezárt egy korszakot, és gyönyörű volt, de távolról sem a svédek magnum opusa. Edlund ekkorra ugyanis korábbi zenésztársaitól és a műfaji skatulyáktól egyszerre távolodva, személyes ...
Facebook
Twitter