Shock!

december 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Steve Harris: British Lion

Steve Harris: British Lion

Szerintem nem él a világon Iron Maiden rajongó, aki nem lepődött meg azon, hogy a brit heavy metal szörnyeteg főnöke és basszusgitárosa, a vaskezű és betonfejű Steve Harris több mint harmincöt évnyi zenekari munka után hirtelen szólóalbumot jelentet meg. Nekem például szilárd meggyőződésem volt, hogy 'Arry még álmában is kizárólag a Maidennel foglalkozik, és hasonló lojalitást vár el mindenkitől a fedélzeten. Mindezt az is alátámasztja, hogy Steve a régmúltban például egy cseppet sem nézte jó szemmel Bruce Dickinson vagy Adrian Smith önálló szárnypróbálgatásait. Erre tessék: most kiderül, hogy a basszer évek óta zenélget a Maiden turnék szüneteiben egy British Lion nevezetű formáció tagjaival, akiket a '90-es évek elején még intenzíven patronált, aztán végül az eredeti banda szétszéledése után újjászervezte az egészet, és egyben a projekt élére is állt. E kollaboráció eredménye a British Lion lemez, ami végül – érthető üzleti szempontok miatt – Steve saját neve alatt került a boltokba.

 

Enslaved: RIITIIR

Enslaved: RIITIIR

Tetszik vagy sem, egy tucat, korántsem jelzésértékű sorlemezzel a háta mögött a norvég Enslaved is egyike immár az extrém metal élő klasszikusainak – ami egyfelől egy jól hangzó frázis, másrészt beszédesebb bármilyen dicsérő szónál velük kapcsolatban. A bergeni kvartett által megalkotott és tökélyre vitt, komplex rendszer ugyanis mára képessé vált ...

Richard Marx: Inside My Head

Richard Marx: Inside My Head

Néha indokoltnak tűnik a külön bemutatás, pedig ebben az esetben az ismeretlennek tűnő név mögött egy olyan slágergyáros lapul, akinek legismertebb saját dalait a mai napig játsszák a kereskedelmi rádiók (igen, még itthon is), és másoknak is komoly mennyiségben írt számokat az elmúlt bő negyedszázad során. No igen, Richard Marx nem egy kispályás fi...

Grizzly: Fear My Wrath

Grizzly: Fear My Wrath

Furcsa véletlen, hogy a közelmúltban több olyan albumot is volt szerencsém megismerni, amelyek ilyen-olyan módon medvékkel hozhatók kapcsolatba. Ezúttal csak a szegedi Barbears nevét citálnám ide, akik az elnevezésen túl is tökéletesen illenek a képbe, hisz a Grizzly a csongrádiakhoz hasonlóan szintén viszonylag ismeretlen formáció (még), mindkét ban...

Saturnian: Dimensions

Saturnian: Dimensions

Megjelenésének másfél évtizedes jubileumát ünnepelte idén az atmoszférikus/szimfonikus black metal egyik (túlzás nélkül) klasszikusa, a Dimmu Borgir Enthrone Darkness Triumphant albuma. Ott és akkor kezdődött el valami, amit egyesek szimplán a műfaj kiárusításának, megint mások egy új zsáner kiteljesedésének tartanak. Tény, hogy a Dimmu nem volt kl...

Zodiac: A Bit Of Devil

Zodiac: A Bit Of Devil

A hard rock kortalan, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mostanság reneszánszát élő ősrock-jelenség. Rendre tűnnek fel a színen új vagy többé-kevésbé ismert zenekarok tagjaiból verbuválódott csapatok, akik ezt az ízes, húzós muzsikát játsszák, méghozzá sokan nagyon hitelesen. Elég csak a svéd Graveyardra gondolni, akik kiváló Hisingen Blues leme...

Down: IV Part I - The Purple EP

Down: IV Part I - The Purple EP

Különös érzés lehet, ha már rögtön pályád kezdetén leteszed életed fő művét az asztalra. Ha mondjuk versenyszerűen sportolsz, és rögtön karriered legelején olyan mérvű világcsúcsot állítasz be, aminek igazából a közelébe sem érhet senki, beleértve saját magadat is, de neked nem is nagyon kell, mert még azzal is bőven a mezőny előtt jársz, ha megpró...

Wo Fat: The Black Code

Wo Fat: The Black Code

Wo Fat egy gonosz kínai gengszter/kém neve a nemrég felmelegített egykori amerikai sikersorozatban, a Hawaii Five-O-ban. Ez a Wo Fat viszont texasi, névadójánál kevésbé gonosz, és sokkal inkább pszichedelikus stoner/blues rockban utazik, mint kémkedésben. A dallasi trió tavalyi mesterműve, a Noche Del Chupacabra stílusában az elmúlt év egyik legerő...

Tankard: A Girl Called Cerveza

Tankard: A Girl Called Cerveza

Ha netán még sosem hallottál volna a Tankardról, elég csak egy pillantást vetned a borítóra, hogy nagyjából sejtsd, miről is van esetükben szó. Ha pedig hozzátesszük, hogy a Söröskrigli zenekar Egy lány, akit sörnek hívnak című lemezét tartod épp a kezedben, már elég egyértelmű a dolog: az olyan számcímek, mint a Metal Ladyboy pedig totál egyértelm...

Zatokrev: The Bat, The Wheel And A Long Road To Nowhere

Zatokrev: The Bat, The Wheel And A Long Road To Nowhere

Emlékszem, legalább kettőt pislogtam, amikor a Candlelight augusztusi kiadványai sorában megláttam a svájci Zatokrev nevét, amint 2012-ben már a harmadik teljes értékű albumukkal támadják az underground felségvizeit. Én bizony erről az alakulatról soha korábban nem hallottam, ahogy mondani szokás, szűzen mentem velük az ágyba. Oltári coming outként...

V/A: Re-Machined - A Tribute To Deep Purple's Machine Head

V/A: Re-Machined - A Tribute To Deep Purple's Machine Head

Noha a Black Sabbath és a Led Zeppelin mellett egyértelműen a Deep Purple játszotta a legnagyobb szerepet a hard rock/metal műfaj születésében a '60-as és a '70-es évek fordulóján, róluk valahogy mindig kevesebb szó esett az utóbbi tizenhuszon-akárhány évben, mint a másik két csapatról. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi ennek az oka. Lehet, hogy h...

Dopethrone: III

Dopethrone: III

Vannak csapatok, amelyek abszolút bekategorizálhatatlan zenét játszanak, amiknél ha megfeszülsz, sem tudod elmagyarázni, hogy mi a szitu. Na, a Dopethrone nem tartozik közéjük, három szóval szinte mindent el lehet mondani róluk. Ez a három pedig az Electric, a Wizard és a Weedeater. Az Electric Wizard nyilván már ránézésre is adja magát, hiszen a m...

The Faceless: Autotheism

The Faceless: Autotheism

Megérte négy esztendőt várni az új The Faceless munkára. A hosszú idő talán átgondolással, újraértelmezéssel, az önmeghatározás konnotációs töprengésével, gyógyulással, a zenekar átalakításával telt (három új tag a 2008-as album óta, igaz, Steve Jones gitáros csak idén márciusban intett egy istenvéledet), netán némi tudattágítással, mindegy: a végere...

Massacre: Condemned To The Shadows

Massacre: Condemned To The Shadows

Hopp, na, ki van itt? Ki emlékszik a Massacre-re? Én sem szívesen. A Rick Rozz és Kam Lee acsarkodásának árnyékában túlélő tampai death metal legenda 1996-ban, a Promise képében egy bűnrossz albummal búcsúztatta el magát, mint kiderült, csupán ideiglenesen. 2007 környékén akadt némi bozóttűz a zenekar háza táján, de lemezes produkció azóta sem szül...

Baroness: Yellow & Green

Baroness: Yellow & Green

Pár hete ismerkedem már az új Baroness lemezzel, ezért is késtünk ezzel a kritikával ennyit a megjelenéshez képest, de igazából nem bánom a dolgot, mert egyrészt igen alapos, dupla anyagról van szó, másrészt pedig – az eddigi visszajelzések alapján – az idei év egyik legfontosabb, legtöbbet emlegetett albuma lesz a Yellow & Green (a nemzetközi ...

Overthrow: Adjust To Darkness

Overthrow: Adjust To Darkness

A töredezett lábkörömre emlékeztető norvég partvidékről eredeztethető, a húszas éveikbe épphogy csak belegyalogló kvartett, amely önmagát az Overthrow névvel identifikálja, két demó után idén kihozta első nagylemezét is, melynek a mindenféle konnotációtól mentes Adjust To Darkness címet adták.

Grave: Endless Procession Of Souls

Grave: Endless Procession Of Souls

Az idei esztendő második harmadának végén leszögezhetjük: remek évük van a neandervölgyi halálfém tábor lakóinak. Az idei Asphyx és Unleashed albumok, majd most a Grave friss produkciója – és ezek csupán a kezeim között megfordult lemezek –, illetve ezek kedvező fogadtatása túlzás nélkül egy új virágkor a stílus, közelebbről a régisulis doom/death meta...

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Chris Robinson Brotherhood: Big Moon Ritual

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, volt egy zenekar. Úgy hívták, hogy Black Crowes. Két okból is érdemes emlékezni rájuk: egyrészt, mert ha elkapták a fonalat, igazán remek zenét játszottak (és jobbára bizony elkapták), másrészt pedig pályájuk ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire nem elég a sikerhez önmagában az, hogy remek zenét játs...

Little Caesar: American Dream

Little Caesar: American Dream

Elég keveset tudnék hozzátenni a Little Caesart illetően ahhoz, amit a visszatérő Redemption lemezről annak idején leírtam, illetve amit Ron Young énekes néhány héttel ezelőtt elmondott nekünk a vele készített interjúnkban . Ha nem ismered őket, a lényeg annyi, hogy a bluesos hard rockban utazó banda 1990-ben egy olyan albumot hozott ki a Geffennél, am...

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

Mondo Generator: Hell Comes To Your Heart

A Mondo Generator egy Kyuss dal címe, pontosabban a tizenhármas tracké a Blues For The Red Sun-on. Szerény véleményem szerint a sivatagi istenségek valaha írt egyik legborultabb szerzeménye ez, ami nem is csoda, hiszen ez az egyetlen olyan darab a repertoárban, amit mind zeneileg, mind szövegileg teljes egészében a csapat legsúlyosabb arca, Nick Oliv...

Tremonti: All I Was

Tremonti: All I Was

Az első perctől fogva szkeptikusan fogadtam Mark Tremonti nyilatkozatait, amelyek szerint debütáló szólóalbuma sokkal súlyosabb zenét rejt majd, mint amit két anyazenekara, a Creed és az Alter Bridge játszik, különös tekintettel azokra az alkalmakra, amikor a gitáros egyenesen a thrash szóval dobálózott az anyag kapcsán. Szó se róla, biztos vagyok ...

Attika 7: Blood Of My Enemies

Attika 7: Blood Of My Enemies

Felesleges találgatásokba bocsátkozni azt illetően, valójában miért is lépett ki a Biohazardból Evan Seinfeld mindössze hetekkel a hihetetlen hype-pal beharangozott visszatérő album első megjelenési dátuma előtt. Ő azt mondja, énekesként nem tudott kiteljesedni igazán a New York-i hardcore/metalosoknál, aminél bénább szöveget szerintem nehezen talál...

The Melvins: Freak Puke

The Melvins: Freak Puke

Számomra a Melvins a zenei szabadság és függetlenség szinonimája. De még inkább a kiszámíthatatlanságé. Náluk még az sem biztos, hogy egyáltalán hogyan nevezik magukat: Melvins, The Melvins, (The) Melvins, Snivlem, vagy épp Melvins Lite, hogy a mindenféle fedőnevek alatt lezajlott fellépéseket már ne is említsem. Aztán az is teljességgel követhetet...

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Jorn: Bring Heavy Rock To The Land

Aki ismer, jól tudja, hogy nálam a skandináv – azon belül is norvég – muzsikusok eleve helyzeti előnnyel (minimum 1-2 pont fórral) indulnak, Jørn Lande barátunkkal pedig kifejezetten elfogult vagyok. Attól a naptól fogva, hogy a Millennium Hourglass albumán először meghallottam mágikus orgánumát, hatalmas favoritommá vált, akinek kapcsán egyszerűen...

P. Mobil: Miskolci kocsonya

P. Mobil: Miskolci kocsonya

Ember legyen a talpán, aki naprakészen követni tudta az utóbbi években a P. Mobil és a hozzá ilyen-olyan tagokon keresztül kapcsolódó egyéb zenekarok körül zajló változásokat. Én sem tartozom ebbe a körbe, pláne, hogy soha nem is voltam igazán rajongójuk (a kötelező tisztelet és a csapat hazai rockzenében betöltött szerepének maradéktalan elismerés...

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Alanis Morissette: Havoc And Bright Lights

Elmondom, mert a fotókból ez aligha tűnne ki: Alanis Morissette egy lassacskán negyvenedik évébe lépő kanadai/amerikai énekesnő, aki 25 éve van a pályán, és aki ma leginkább édesanya, de korábban klasszikus popsztár is volt, összesen több mint 60 millió eladott lemez és 7 Grammy fémjelzi karrierjét. Vagyis egy, lassan fényét vesztő, hajdani ikon. N...

Dew-Scented: Icarus

Dew-Scented: Icarus

Kis túlzással már megjegyezni sem érdemes, hogy a mindenkori aktuális albumon kik muzsikálnak Leif Jensen mellett. A selymes hangú főnök előregyártott interjúpanelekkel rendelkezik a „miért cserélted le megint a zenészeket magad körül?” kérdésre. A konkrét okokat általában nem közli, mégis elhadar valami hihető mondatot, amely rögtön átkanyarodik a...

92. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.