Elmondom, mert a fotókból ez aligha tűnne ki: Alanis Morissette egy lassacskán negyvenedik évébe lépő kanadai/amerikai énekesnő, aki 25 éve van a pályán, és aki ma leginkább édesanya, de korábban klasszikus popsztár is volt, összesen több mint 60 millió eladott lemez és 7 Grammy fémjelzi karrierjét. Vagyis egy, lassan fényét vesztő, hajdani ikon. Nos, akkor most nézzünk rá újra a borítóra, és jelentsük ki, hogy ez nem lehetséges: ember így magát nem konzerválhatja! Persze a perspektíva most egészen más Alanis előtt, mint mondjuk az elképesztően sikeres Jagged Little Pill korszakban volt, a produkció lényegét azonban sikeresen átmentette a 21. századba. Ez itt továbbra is egy négyszemközti beszélgetés hallgató és előadó között, egy baráti kapcsolat létrehozásának kísérlete, melynek végső kimenetele a befogadó érzékenységén múlik. De, hogy ne legyünk ennyire patetikusak, ez itt persze még mindig 100% popzene is ugyanakkor, kerekre csiszolva és alázengetve, eladhatóra hangszerelve. Könnyednek ható, mégis meglepően okos, amerikai rádiórock a végtelen utakra.
