Legutóbb még arról szóltak a hírek, hogy a Crazy Lixx teljes lendületben van, hiszen nemcsak nagyban írták a friss nótákat, hanem a hangzás vastagítása érdekében még egy plusz gitárost is bevettek a csapatba. Valami azonban mégsem lehetett elég kerek a svéd glam/sleaze/hard rock arcoknál. Mire a Riot Avenue megjelent, a ritmusszekció elhagyta a fed...

Nietzsche így mondja A Vidám Tudományban: „Miután Buddha meghalt, még évszázadokig mutogatták az árnyékát egy barlangban – egy iszonyatosan félelmetes árnyékot. Isten halott: ám az ember természete már csak olyan, hogy talán még évezredekig lesznek barlangok, amelyekben megmutatják az Isten árnyékát. – És nekünk – nekünk még az árnyékát is le kell g...

A Headspace nevű formáció I Am Anonymous című debütáló nagylemeze számomra az év első igazi kellemes meglepetése. No nem mintha a csapat csupa anonim újoncból állna, még ha ezen a néven eddig csak egy öt évvel ezelőtti EP-re futotta is. A zenekar – vagy talán a valóságnak jobban megfelel, ha inkább hosszabb távra tervezett projektnek nevezzük – ugy...

Nem tudom, milyen fura indíttatásból kezdtek el megkettőződni a '80-as évek amerikai sikerbandái az utóbbi években, de nem szolgál éppen örömömre, hogy a Ratt, az L.A. Guns vagy az Asia megduplázódós bohóckodása után most már van – igaz, más néven, de elég egyértelmű célzattal – ellen-Dokken és ellen-Vixen is. A Great White esetében még ezeknél is ...

Egy rajongóban mindig komoly lelki törést okoz, amikor kedvenc csapata átvált szappanopera-üzemmódba. Ilyenkor ugyanis kiderül, hogy a zenekar is csak esendő emberekből áll, akiknek gyakran akadnak egymással személyes problémáik, összevesznek, kibékülnek, csakúgy, mint bármelyikünk. Nem istenek ők, csupán olyan szerencsés halandók, akiknek megadato...

Az album megjelenését megelőző promódal, az I've Been You riasztó üressége kapcsán már beindult a vállvonogatás mind az egyre kritikusabbá váló közönség, mind a zenekar részéről. A hírmondónak maradt utolsó alapító, Mircea Gabriel Eftemie jó előre közölte: ez van, ezt kell enni. Ők ugyan nem fognak újítgatni, variálni, technikázni, mert az akkor ne...

Amikor három éve megismerkedtem a veszprémi GuilThee zenéjével, azonnal nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a csapat nem épp a Tankcsapda kommerszebb sikereit célozza be, de még így is rendesen megleptek a tavalyi Homunculus Paradoxon sablonoktól mentes összetettségével. Aztán a csapat feje, Nagaarum teljes gőzzel beindította szólóprojektjét, s mivel a ...

Büszke vagyok a Nadirra. Az a fajta pózoktól mentes, önsorsrontó, lineáris masírozás, amit lassan két évtizede bemutatnak a zenei alvilágban, önmagában megsüvegelendő, ráadásul esetükben az igényesség is minden esetben tényező. Kissé ugyan túl sokszor hangzik el velük kapcsolatban, hogy a (hazai) underground hősei volnának, ám ez végül is igaz. Per...

Seattle borús ege alól származik a 2006-ban alakult 7 Horns 7 Eyes, de még csak el se kezdjünk velük kapcsolatban grunge-ra gondolni. Ez a zsenge brigád kiadójuk elmélete szerint porgresszív death metalban utazik, ami manapság gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tagok magasan képzett hangszeresek, dalaik bonyolultan szerkesztettek, és több felől is k...

Régi közhely, hogy gyerekkel és kiskutyával mindent el lehet adni. Gyorsan hozzá is tenném azonban, hogy csöccsel is, aminek következtében a Huntress jó egy testhossznyi fórral indul a hasonló zenei világban mozgó fiatal csapatok mezőnyében. A kaliforniai brigád ugyanis egy bizonyos Jill Janus köré épül, aki amellett, hogy bikinis dj-ként dolgozott...

Az úgynevezett szupergroupokat általában nem a ritmusszekciók szokták a hátukon vinni, de ebben az esetben erről van szó, hiszen a Kill Devil Hill két legismertebb tagja Vinny Appice doboslegenda (Black Sabbath, DIO), illetve Rex Brown basszerlegenda (Pantera, Down), akiket Jason „Dewey" Bragg énekes és Mark Zavon gitáros egészít ki négyesfogattá. ...

Eléggé sikerült felcsigázni az érdeklődésemet az Oddland debütáló lemezével, hiszen több helyről hallottam, hogy a Suomi Metal Star 2011 tehetségkutató versenyt megnyerő, s ennek eredményeként a Century Mediához szerződött finn brigád nagyon komoly bemutatkozó anyagot tett le az asztalra. Eleve elismerésre méltó, és sokat elárul, ha a hagyományosan...

Bár lemezkritika keretein belül ez idáig nem boncolgattuk a Burzum életművet, a Kristian Varg Vikernes-féle monodráma főbb fejezetei nyilván ismertek az olvasók többsége előtt. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy egyrészt Burzum = Vikernes, másrészt pedig az is tény, hogy nevezett alkotó csaknem tizenhat éven át művészinek távolról sem nevezhet...