Shock!

december 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

CD kritika

Oddland: The Treachery Of Senses

Oddland: The Treachery Of Senses

Eléggé sikerült felcsigázni az érdeklődésemet az Oddland debütáló lemezével, hiszen több helyről hallottam, hogy a Suomi Metal Star 2011 tehetségkutató versenyt megnyerő, s ennek eredményeként a Century Mediához szerződött finn brigád nagyon komoly bemutatkozó anyagot tett le az asztalra. Eleve elismerésre méltó, és sokat elárul, ha a hagyományosan bivalyerős finn mezőnyben egy új zenekar teljesítményét a szakmai zsűri és a nagyközönség is kiemelkedőnek ítéli. Pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy a lemez produceri és keverési munkálatait Dan Swanö végezte, aki szintén nem fukarkodott a nagy szavakkal, és az egyik legjobb lemeznek titulálta a The Treachery Of Sensest, amin csak valaha is dolgozott. El lehet képzelni, ilyen beharangozás után mennyire vártam, hogy levadászhassam a lemezt. Ami aztán – lehet, hogy csak a túlzott várakozások miatt – némileg csalódást okozott.

 

Burzum: Umskiptar

Burzum: Umskiptar

Bár lemezkritika keretein belül ez idáig nem boncolgattuk a Burzum életművet, a Kristian Varg Vikernes-féle monodráma főbb fejezetei nyilván ismertek az olvasók többsége előtt. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy egyrészt Burzum = Vikernes, másrészt pedig az is tény, hogy nevezett alkotó csaknem tizenhat éven át művészinek távolról sem nevezhet...

Europe: Bag Of Bones

Europe: Bag Of Bones

Érdekes ívet írt le újjáalakulása óta minden idők legsikeresebb svéd rockzenekara, a Europe, akik utólag nézve a 2004-es Start From The Dark kal és a 2006-os Secret Society vel mintha csak kiürítették volna a rendszerükből azt, ami a '90-es években – nemlétezés okán – nem jöhetett elő belőlük... Ahogy akkor is írtam, Europe albumokként annyira nem tudt...

The Wretched End: Inroads

The Wretched End: Inroads

Tomas Thormodsæter Haugen neve valószínűleg csak a legfanatikusabb black metal hívőknek mond valamit, de ha azt írom, hogy Samoth, talán már többeknek beugrik, kiről is beszélünk. Mert ikonikus figuráról van szó, aki az Emperor révén vált méltán elismertté, de ami mellett egyéb jól csengő nevekben is érdekelt volt (Zyklon, Gorgoroth, Satyricon). A ...

The Cult: Choice Of Weapon

The Cult: Choice Of Weapon

Tagadhatatlan tény, hogy a The Cult rajongótábora lojális a zenekarhoz – legyen szó bármelyik korszakukról –, ám ez a hűség nem egyenlő azzal, hogy minden egyes lemezüket üdvrivalgás és tömjénezés fogadná. Hiába tett le az asztalra a Billy Duffy – Ian Astbury duó korszakalkotó albumokat, olykor ők is tudnak tévedni, és az utóbbi évek (ne feledjük: ...

High On Fire: De Vermis Mysteriis

High On Fire: De Vermis Mysteriis

Azt hiszem, simán elmondhatom magamról, hogy az elmúlt másfél hónapot nagyrészt Matt Pike társaságában töltöttem. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy a jó Matt itt horkolt volna a nappaliban a kanapén, vagy hogy együtt tántorogtunk volna kocsmáról-kocsmára, sokkal inkább úgy, hogy először is a Sleep koncertre való készülődés ürügyén újfent fel...

Catamenia: The Rewritten Chapters

Catamenia: The Rewritten Chapters

A dallamos black metal másodvonalából kitörni hosszú évek óta képtelen, finn Catamenia – divatos újkori magyar szokás szerint – az unortodox megoldást választotta pozíciójának megerősítésére. A The Rewritten Chapters, a banda tizedik albuma, egy standard válogatás az életműből, mely mégis különlegesre sikeredett. A két évvel ezelőtti Cavalcade leme...

Lostprophets: Weapons

Lostprophets: Weapons

Néha onnan jön a saller, ahonnan az ember nem számít rá – és ez sokszor szerencsére pozitív értelemben is igaz. E tekintetben 2012 befutója egészen biztosan a Prong, akiktől már kábé semmire sem számítottam, és ehhez képest a Carved Into Stone -nal leszállítottak egy olyan lemezt, ami simán kijöhetett volna a Rude Awakening soha meg nem jelent közvet...

Don Gatto: Second

Don Gatto: Second

Itt van hát újra a macskaszindikátus súlyproblémákkal küzdő vezére, Don Giovanni Gatto, azaz Acélos Balázs gitáros, Weisz Gábor énekes/basszer és Halász Péter dobos, és továbbra is ugyanazt a bunkóhárdkórt (oppardon, ők „chainsaw hardcore"-nak hívják) nyomják, mint amivel 2010 legelején felbukkantak. Azóta mondjuk lezavartak jó 130 koncertet, kis h...

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators: Apocalyptic Love

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators: Apocalyptic Love

Máig tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor 1996 egy esős decemberi napján, a 4-6-os villamos Baross utcai megállójánál kinyitottam egy ma már lényegesen jobb sorsra érdemes rockzenei szaklap friss számát. Az első, amit megpillantottam, Slash Guns N' Rosesból való kilépésének híre volt, és földbe is gyökerezett a lábam. Tudtam, hogy évek óta v...

Shadows Fall: Fire From The Sky

Shadows Fall: Fire From The Sky

Vannak zenekarok, amiket nem azért szeretünk, mert minden egyes albumukkal megújítják saját magukat vagy pláne a műfajt, hanem mert lemezről lemezre nagyon magas színvonalú, fogós dalokat írnak. Az egyik ilyen zenekar a Shadows Fall, ami nálam a 2000-es évek elején, egész pontosan az Of One Blood albummal talált be kegyetlenül. Pontosan annyit tett...

Jeff Loomis: Plains Of Oblivion

Jeff Loomis: Plains Of Oblivion

Mi sem példázza jobban, mennyire telik az idő, mint hogy konkrétan négy év telt el az első Jeff Loomis szólólemez óta. Ráadásul azóta a Nevermore is szétesett, így nem csoda, hogy Jeff inkább a saját dolgaira koncentrált az utóbbi időben. A második saját kis agyszüleményén még több a vendég, mint korábban, és az is bátran kijelenthető, hogy jóval ill...

Taranis: Kingdom

Taranis: Kingdom

Bakos Attila, a Taranis név mögött önállóan alkotó énekes/zenész a honi underground egyik jól őrzött titka, aki az ezredforduló táján egy szűk évtizedre teljesen kivonult a zenei szférából, és csak az utóbbi években kezdtünk újra hírt kapni róla. Bár 1998-99-ben saját jogon már két csatornán (Woodland Choir, Taranis) keresztül is hírt adott magáról...

Pennywise: All Or Nothing

Pennywise: All Or Nothing

Azt hiszem, hogy most már hivatalosan is kijelenthetjük: a Stephen King gyermekeket gyilkolászó, szörnyeteg zenebohócától nevét kölcsönző Pennywise a punk rock legnagyobb túlélője. Túlélték, hogy a kilencvenes évek közepén a Green Day/Offspring hatalmas sikereinek hatására hirtelenjében ők is divatossá váltak, és azt is, hogy néhány évvel később, a...

Marilyn Manson: Born Villain

Marilyn Manson: Born Villain

A világegyetem összes sokkolásra építő előadójához hasonlóan hosszabb távon Marilyn Manson is elég alaposan megnehezítette a saját dolgát, hiszen elég nehéz lett volna később gombot varrni arra, amit a Portrait Of An American Family – Smells Like Children – Antichrist Superstar hármassal letett az asztalra. Nyilván már akkoriban is tisztában volt v...

Morbid Angel: Illud Divinum Insanus - The Remixes

Morbid Angel: Illud Divinum Insanus - The Remixes

Akinek nem volt elég a tavalyi őrület, amit David Vincenték az Illud Divinum Insanus képében az arcunkba löktek, annak máris itt egy dupla lemezes remix gyűjtemény, amely ha lehet, még távolabb fogja magától taszítani a már eddig is fanyalgó rajongókat. Mielőtt azonban halálrádot kiáltanánk (újra) a zenekarra, érdemes emlékezni, hogy a Morbid Angel t...

Unleashed: Odalheim

Unleashed: Odalheim

Amióta Johnny Hedlundék 2002-ben, újratöltött elemekkel visszatértek a viking hadiösvényre, kétéves rotációban, menetrendszerűen gyártják a minőségi halálfémet, a csapat pedig előszeretettel hangsúlyozza is a tradíciók fontosságát, mind a folyamatosság, mind a mondanivaló tekintetében. Szóval az Unleashed megbízható csapat, és most, tizenegyedszerr...

Before The Dawn: Rise Of The Phoenix

Before The Dawn: Rise Of The Phoenix

Nagy volt a riadalom, amikor kiderült, hogy Lars Eikind basszenimöl és a Before The Dawn útjai különválnak. Némi tanácstalanság és fejvakarás kezdődött, hogy mit is akar Tuomas Saukkonen csinálni, lesz-e dallamos pacsirta a zenekarban, vagy zingerünk egyedül marad röfögő hörgéseivel a gótikus-melodikus deathnóólban? Utóbbi következett be, s rögtön ...

Omen: Nomen Est Omen

Omen: Nomen Est Omen

Szép magyar szóval coming outolok egy ízeset: a magam részéről annak idején, tizenévesen kevésbé hallgattam az akkor jól menő hazai heavy metal bandákat, az Omen jelentette a kivételt. Több oka is volt ennek: egyrészt a Nagyfi Laciék által felvállalt poweresebb zenei irány mindig is közel állt hozzám, de bizonyára az is közrejátszott, hogy Horváth ...

Ministry: Relapse

Ministry: Relapse

A Ministry visszatért! Abból a szempontból mindenképp, hogy Al Jourgensen három évvel a The Last Sucker lemezt követő búcsúzás után aktivizálta a bandát, kiadott egy lemezt, sőt, még koncertek is lesznek, többek között a Szigeten is játszanak majd. Azt viszont, hogy ez a reunion a banda legendás múltjának visszatértét is jelenti-e egyben, mindenki ...

Storm Corrosion: Storm Corrosion

Storm Corrosion: Storm Corrosion

Őszintén szólva egyfelől nagyon vártam, másfelől viszont eléggé fáztam ettől a lemeztől, hiszen két nagy kedvencem bevallottan kísérletezős, s a hallgatókat megosztó kollaborációjáról van szó. Az előzetes nyilatkozatok jelentős mértékben növelték aggodalmamat, hiszen a két öntörvényű zenész eleve védekező pozícióba helyezkedett, s nem rejtette véka...

Accept: Stalingrad

Accept: Stalingrad

Bármennyire is leszokik az ember a szuperlatívuszokról egy bizonyos kor után, és kezd eltolódni az értékítélete az objektivitás irányába, az Accept visszatérése kapcsán egyszerűen nem lehet mellőzni bizonyos nagy szavakat. A Blood Of The Nations ugyanis nemcsak 2010 legerősebb lemeze volt tradicionális metal fronton, de a metal történelem legütősebb ...

Blaze Bayley: The King Of Metal

Blaze Bayley: The King Of Metal

Amint azt már a legutóbbi, két évvel ezelőtti Promise And Terror kapcsán is leírtam, nem tartom magam Blaze Bayley notórius ellenségének. Alkalmatlan ember volt az alkalmatlan helyen, az alkalmatlan időben, amiről azonban leginkább kiválasztói tehettek (elsősorban az S. H. monogramú betonfejű basszusgitáros és az R. S. monogramú menedzser), nem pedig...

Shinedown: Amaryllis

Shinedown: Amaryllis

A grunge utáni korszak sok hagyományos hard rock iránti rajongót késztetett arra, hogy újabb hatásokat keressen, ha már imádott hajbandájuk a sárgaföldben végezte. Az évek múltán azoknak, akik nem akarták, hogy saját CD-játszójuk is megutálja őket, olyan csapatok lemezeit kellett keresniük, amelyek tartalommal is meg tudták tölteni a borongósabb, d...

Cynic: The Portal Tapes

Cynic: The Portal Tapes

Mikor 1994-ben a Cynic feloszlott, sokan megdöbbentek, hiszen épp az előző évben adták ki a Focus t, amely a jazzes ihletésű technikás death metal egyik meghatározó lemezének számít, s amellyel az addigi demós korszakát élő banda végre kitörhetett, s komolyabb fellépéseknek is eleget tehetett. A feloszlás persze inkább csak képletesen értendő, hiszen...

Prong: Carved Into Stone

Prong: Carved Into Stone

Ha te is a '90-es évek közepén voltál világot megváltani igyekvő tinédzser, akkor ismered a Prongot. Akkoriban elég nehéz volt olyan rockkocsmába betévedni, ahol előbb-utóbb ne csendültek volna fel a Snap Your Fingers, Snap Your Neck vagy mondjuk a Whose Fist Is This Anyway? jól ismert taktusai. De érthető volt a dolog, hiszen a '94-es Cleansing le...

Asphyx: Deathhammer

Asphyx: Deathhammer

Az idén negyedszázados jubileumát ünneplő holland death/doom veteránok mondhatni sokadvirágzásukat élik mostanság, bár igazság szerint a jelenlegihez hasonló megbecsülésben a klasszikus, '90-es évek eleji hőskor óta nem lehetett részük. A 2007-ben Martin van Drunen vokalistával és Paul Baayens gitárossal újjáalakult csapatot szinte azonnal keblére ...

95. oldal / 231

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.