Jópofa ember ez az Arjen Anthony Lucassen. Követni is nehéz a munkásságát, a pillanatnyilag jegelt Ayreon melletti megszámlálhatatlan mellékprojektjét, erre bejelenti, hogy ezúttal „szólólemezt" készít. Az egyszeri Lucassen-rajongó joggal kérdezheti, hogy akkor az eddigi művek vajon mégis mik voltak, hiszen ez kis túlzással körülbelül olyan, mintha Andrew Lloyd Webber akarna szólólemezzel jelentkezni. Értem én, hogy ezúttal nincs egy hadseregnyi vendégénekes, és Arjen egyszemélyes bigbandje mellé ezúttal még az átlagnál is kevesebb vendégmuzsikust hívott (nem is értem, hogy lehet az, hogy se cimbalmon, se fuvolán nem játszik a faszi, kicsit csalódott vagyok), de azért az eddigi anyagok legfőbb jellemzője sem éppen a zenekari csapatmunka volt.
