Shock!

augusztus 24.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Thy Catafalque: Rengeteg

Manapság, amikor két kattintással elérhető bármi, megjelenés előtt a neten kering szinte minden, és lassan már letölteni sincs kedvünk a friss zenéket, mert egyszerűen túl sok van mindenből, még mindig hírértékű, komoly fegyvertény, ha újabb hazai előadó kerül neves külföldi kiadóhoz. Annak fényében különösen értékelendő az ilyesmi, hogy a Thy Catafalque formációt vélhetően sosem fogjuk koncerten látni, tehát a kiadó arra sem építhet, hogy majd turnékon behozza a befektetést.

Kátai Tamást és munkásságát emlékeim szerint a kezdetektől van szerencsém ismerni – még bőven a Shock! előtti időszakból. Valamiért mindig szimpatikus volt az a zenei világ, amibe épp belenyúlt, pedig a billentyűs zenékért sosem rajongtam különösebben, és mai füllel a kezdeti próbálkozásokat (Darklight) talán nem is szívesen hallgatnám meg. De mindig éreztem a zenéjében valami különlegeset, olyan... kátaitamásosat.

megjelenés:
2011
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 81 Szavazat )

Mi változott az előző lemezhez képest? Nos, a legfontosabb, hogy Juhász János már nem vett részt sem a zeneszerzésben, sem a feljátszásban, így Tamásra hárult a gitározás feladata teljes egészében. Nyilván nem lett belőle hirtelen egy Zakk Wylde-ba oltott John Petrucci, de tisztességesen képes elmesélni ezzel a hangszerrel is, amit a zenéjéhez gondolt. Azt meg nem nehéz nem észrevenni, hogy mennyire fogós témákat hoz, így nemcsak a Bakos Attila által előadott énektémák ragadnak gyorsan a fülbe, hanem a riffeket is rettentő hamar meg lehet jegyezni.

A Rengeteg sok szempontból rendkívül erős, és előreláthatóan időtálló alkotás. Nyilvánvaló, hogy minden egyes album egy bizonyos korszakot képvisel és bizonyos szempontból valóban gyökeresen különböznek egymástól, ezért várható volt, hogy ez az új sem jelent visszakanyarodást sehova. Ez egy olyan metallemez, ahol történetesen több a nem szokványos billentyűs téma, illetve a külföldiek nagy örömére a szövegek (versek) magyar nyelvűek.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már nem tudom nyugodt szívvel kijelenteni azt, hogy a Tűnő idő tárlat a kedvenc Thy Catafalque lemezem, mert néhány hallgatás után orvul befészkelték magukat a fejembe az új számok, és már megint azt harsogom, amit pár sorral feljebb, hogy mennyire fülbemászó szinte az összes dal. Mindehhez persze Attila éneke is nagyban hozzájárul, aki miatt az Arcturus is beugrott, és akkor persze már ICS Vortex is megkerülhetetlen. Tóth Ágnes (The Moon and the Nightspirit) szereplése sem túl meglepő itt, őt a rendkívül sokrétű és magával ragadó Vashegyekben lehet hallani.

Amit nem tudok megkerülni: a Thy Catafalque-ban több az igazi folk, mint a hazai „vezető, népzenei elemeket a zenéjükbe kényszerítő" csapatokban összesen. Mert itt természetes az a folyamat, ahogy beleolvadnak a zenébe a magyaros motívumok, és most teljesen mindegy, hogy hangokról, szavakról vagy képekről beszélünk, mégsem lesz egy másodpercre sem izzadságszagú. Az meg kétségtelen, hogy továbbra is teljesen bizarr billentyűs hangszíneket, effekteket kapunk végig, számomra az egyik fő vonzerőt mindig is ez jelentette Tamás munkáiban – világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamoktól.

Megvannak a saját kedvenceim: a Trilobita, a Holdkomp és a nyitó majd' tíz perces Fekete mezők mindenképpen ide tartoznak, de a nyugalmat árasztó, gitármentes Kő koppant is nagyon kedvelem, és persze ott van a negyed óra határát súroló, már említett Vashegyek, ami megkerülhetetlen és gyakorlatilag a Rengeteg csúcspontjaként is értelmezhető. Az persze senki ne várja, hogy olyan soundot kap, mintha Terry Date vagy Andy Sneap állt volna Tamás háta mögött, amikor a keverést csinálta, de hallható a fejlődés. De itt nem is ez a lényeg.

Ha érdekel, mire sütjük rá kritikusként, hogy avantgarde metal, mindenképpen tegyél egy próbát a Rengeteggel. Esetleg akkor is, ha valami ilyesmi keveréket vársz: black, death, atmoszférikus, folk, sci-fi metal.

 

Hozzászólások 

 
+11 #10 thrillseeker 2011-12-20 22:24
'a Thy Catafalque-ban több az igazi folk, mint a hazai „vezető, népzenei elemeket a zenéjükbe kényszerítő" csapatokban összesen. Mert itt természetes az a folyamat, ahogy beleolvadnak a zenébe a magyaros motívumok, és most teljesen mindegy, hogy hangokról, szavakról vagy képekről beszélünk'
Milyen igaz! És milyen jó, hogy van aki ezt belátja!
Manapság annyira divat szeretni ezeket a fogós riffek+fülbemás zó hegedűszólamok+ női ének kombinációra építő vendéglátósmetá l zenekarokat. Vicces, hogy ma ezt nevezik folk-metálnak! Akik ezeket a giccseket szeretik azoknak valószínű, hogy be sem jönnének az ilyen gyöngyszemek, mint ez a Rengeteg. Pedig ez a folk-metal! Annak is a színe-java!
Idézet
 
 
-7 #9 Valentin Szilvia 2011-12-19 20:56
Idézet - Equinox:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan


Te szereted, én nem. A kritikát én írtam, nem te, ennyire egyszerű. ;)

Jójó, csak ez így olyan szint mint amikor egy power metalos egyén krtikát ír egy kedvencéről és fitogtatja benne h "bezzeg ez dallamos zene, nem mint az a szar blekkmetál". Vagy fordítva: "Ez férfizene, nem olyan kislánymetál mint a meseRapszódia." Pont ugyanazok az "én apukám erősebb" mélységű érvek ezek. :)


Bocs, de ez most rettentő nagy marhaság volt. :)

Csak arra akartam rávilágítani h fölösleges egy avantgárd lemezen felvillantani h a (szerinted bárhol bármikor) öncélú virgázás (számodra örömteli) hiányát. Fölöslegesen rúgsz egyet egy nem létező fekvő ellenfélbe ezzel. Ezt most is így gondolom.


óbasszus, most néztem meg. nem így volt az eredetiben. dr. aveczki úr belejavított :) így valóban hülyén jön ki.
Idézet
 
 
+8 #8 Equinox 2011-12-19 20:05
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan


Te szereted, én nem. A kritikát én írtam, nem te, ennyire egyszerű. ;)

Jójó, csak ez így olyan szint mint amikor egy power metalos egyén krtikát ír egy kedvencéről és fitogtatja benne h "bezzeg ez dallamos zene, nem mint az a szar blekkmetál". Vagy fordítva: "Ez férfizene, nem olyan kislánymetál mint a meseRapszódia." Pont ugyanazok az "én apukám erősebb" mélységű érvek ezek. :)


Bocs, de ez most rettentő nagy marhaság volt. :)

Csak arra akartam rávilágítani h fölösleges egy avantgárd lemezen felvillantani h a (szerinted bárhol bármikor) öncélú virgázás (számodra örömteli) hiányát. Fölöslegesen rúgsz egyet egy nem létező fekvő ellenfélbe ezzel. Ezt most is így gondolom.
Idézet
 
 
#7 Valentin Szilvia 2011-12-19 12:07
Idézet - Equinox:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan


Te szereted, én nem. A kritikát én írtam, nem te, ennyire egyszerű. ;)

Jójó, csak ez így olyan szint mint amikor egy power metalos egyén krtikát ír egy kedvencéről és fitogtatja benne h "bezzeg ez dallamos zene, nem mint az a szar blekkmetál". Vagy fordítva: "Ez férfizene, nem olyan kislánymetál mint a meseRapszódia." Pont ugyanazok az "én apukám erősebb" mélységű érvek ezek. :)


Bocs, de ez most rettentő nagy marhaság volt. :)
Idézet
 
 
+9 #6 Equinox 2011-12-16 18:31
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Equinox:
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan


Te szereted, én nem. A kritikát én írtam, nem te, ennyire egyszerű. ;)

Jójó, csak ez így olyan szint mint amikor egy power metalos egyén krtikát ír egy kedvencéről és fitogtatja benne h "bezzeg ez dallamos zene, nem mint az a szar blekkmetál". Vagy fordítva: "Ez férfizene, nem olyan kislánymetál mint a meseRapszódia." Pont ugyanazok az "én apukám erősebb" mélységű érvek ezek. :)
Idézet
 
 
+3 #5 Valentin Szilvia 2011-12-16 09:26
Idézet - Equinox:
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan


Te szereted, én nem. A kritikát én írtam, nem te, ennyire egyszerű. ;)
Idézet
 
 
+7 #4 Equinox 2011-12-16 09:19
Világéletembem irtóztam a klasszikus virgázós, neoklasszikus és hasonló jellegű billentyűfutamo któl. - ez, es raadasul igy megfogalmazva nem tudom miert jo egy kritikaban. En nagyon szeretem az olyat is, ha ihletetten es erzessel van eljatszva (temerdek ilyen van, hidd el, ahogy minden stilus es alstilus kitermeli a zsenijeit).

Amugy oriasi lemez, nekem a nyito mellett Az eso... es a Kel keleti szel a kedvencem. Nem csak ev magyar lemeze, hanem egyenesen ev lemeze is, talan
Idézet
 
 
+11 #3 kancsár tamás 2011-12-15 13:13
Van szerencsém ismerni tamást, még a boldog lemezvásárlos időszakból. A ZENÉJE olyan mint ö maga. ZSENI.
Idézet
 
 
-10 #2 TelekiPál 2011-12-15 11:28
Én még soha a büdös életben nem hallottam erről a formációtól, de azért adtam egy esélyt nekik YouTube-on.
Ez valami betonkeményqrva jó! A Fekete mezők legalábbis odab.sz.

Szövegileg viszont nekem nem jön be. Szerintem az nem írói véna, hogy minden második sor ismétlődik, a refrénben meg nincs rím. Inkább atmoszférája van, mint értelme, de nekem zenében annyi, mint egy háromcsöcsű nő (különleges, de nem kell).

Viszont hangzásilag és zeneileg nagyon erős. Komolyan elismerésem a srácoknak!!!
Idézet
 
 
+14 #1 Robidog 2011-12-14 14:49
Az év magyar lemeze és pont.
Nagyon nagyon betalált nálam.
Kátai úr egy zseni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.