Mindenki ismeri azt a furcsa és felemás érzést, mikor rég látott cimborával fut össze az ember. Örülünk neki, persze, de hirtelenjében egyik félnek sincs különösebb ötlete, hogy mit is mondjon, hol vegyék fel a ki tudja, mikor elejtett fonalat. Jó dolog visszarévedni a régi szép emlékekre, de kár magunkat azzal áltatni, hogy szép lassan majd minden ugyanolyan lesz, mint akkor. Nem, már soha nem lehet ugyanolyan, és valahol rendben is van ez így. Na, ezt éreztem én, mikor meghallgattam a Therapy? soron következő, immáron tizenegyedik (!) stúdiólemezét.
