Nem hiszem, hogy túl sok mindenkinek csengene ismerősként az elnevezését Srí Lanka sziklatömbre épült, misztikus ősi városától kölcsönző formáció neve, pedig tagjai bizony már sokat tapasztalt veteránok. (Zárójelben egy lényeges szolgálati közlemény: mindazok számára, kik a Halálnak Hídján átkelni kívánnak, életbevágóan fontos tudniuk, hogy Srí Lan...

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Borknagar legutóbbi néhány albumát ronggyá hallgattam volna az elmúlt években. A The Olden Domain / The Archaic Course / Quintessence hármas annak idején abszolút etalonnak számított nálam (is), ahogy mindennapos vendégek voltak mind Garm, mind Ulver és Vintersorg akkori alkotásai is, élén az Arcturusszal. Simen táv...

Érdekes, hogy pont Adrian Smith rukkolt elő ezzel a projekttel, hiszen az Iron Maiden gitárosa egy jóval karcosabb modern rock/metal banda egykori torkával egyesítette erőit a Primal Rock Rebellionben. A brit SikTh és Mikee Goodman errefelé annyira nem ismertek, noha a sokszínű, izgalmas muzsikájáról elhíresült zenekar hatása elég sok modern bandán...

Louis Armstrongról olvashatjuk, hogy egészen haláláig kitartott választott stílusa mellett, mindenféle lényegi változtatás nélkül. Filozófiája szerint ugyanis a zene, tágabb értelemben pedig a művészet nem stíluskérdés, annak értéke egyedül az előadó felkészültségétől és őszinteségétől függ. Esetünkben a kulcsszó pedig az őszinteség. Armstronghoz h...

Azért azt baromira megnéztem volna, hogy Nicke Andersson hány perc alatt vágja pofán azt a jövendőmondót, aki mondjuk 1990-ben, a Left Hand Path idején odamegy hozzá, és közli vele, hogy jókomám, te bő húsz év múlva egy olyan lemezt fogsz megjelentetni – ráadásul énekes/gitárosként –, aminek az lesz a címe, hogy Pop War, és amelyen olyan keménységű...

Maximum Cavalera, No Surprise. Vannak lelkek, akik már belefáradtak a csodavárásba, és az éppen soros léleklégy-zümmögéstől inkább az arcidegük kezd begörcsölni, nem a nyakizmuk, mondván: kezd unalmassá válni az újítás hiánya, a hanyagul odalökött gyártósor aktuális terméke, és az albumok óta tartó monotonitás. A másik oldalon pedig ott bólogatnak...

Felesleges újabb köröket futni azzal, hogy Mike Portnoy mivel és miért kürtölte tele a sajtót az elmúlt vaskos időszakban, zárjuk le a múltat, a tiszta lap mindenkinek jár. És ez a tiszta lap Portnoy esetében most az Adrenaline Mob zenekart dobta (a többi szintén izgalmasnak hangzó projektje mellett). A tavalyi előzetes EP már jókat sejtetett, de még...

Nna kérem, itt a friss csomag: príma, varacskos, régisulis black'n'roll a teljességgel szalonképtelen Goatwhore-tól, egészen pontosan az ötödik a sorban. Az a típusú történet, ami vagy elsőre meggyőz, vagy – mint a leprást – viszolyogva elkerülöd. Túl azon, hogy Sammy Duet (ex-Crowbar, Acid Bath) és Ben Falgoust (Soilent Green) neve önmagában menny...

Bő négy évvel ezelőtt, a New Religion lemezzel eléggé megtévedt a Primal Fear. A dallamosabb, epikus, kísérletezős anyag már megjelenésekor sem nyerte el tetszésemet, és az idő sem szépített rajta semmit. Az egyetlen lemezük, amit gyakorlatilag sosem hallgatok. Utódja, a 16.6 már jobb volt, de a régi színvonalat nem érte el, és bár akadtak rajta erős...

Őszintén szólva azóta rokonszenvezem a három egykori Venom muzsikusból összeállt Mpire Of Evillel, amióta csak híre ment a projektnek, és a tavaly év végén kiadott Creatures Of The Black EP igazolta is a várakozásaimat. Jeff „Mantas" Dunn, Tony „The Demolition Man" Dolan és Anthony „Antton" Lant hallhatóan nem a metal megújítását tűzték ki célul, vis...

Érdekes különlegesség, hogy a grindcore talán legmeghatározóbb alakulata, a brit Napalm Death mellett idén alig pár napos eltéréssel az irányzat egy másik, szintén jelentős formációja rukkolt elő új hangzóanyaggal. Az amerikai Terrorizer fogalom a grindcore-ban, de jelentősége persze átkúszik más rokon irányzatokba is, így valószínűleg alig találnánk...

A Rage pályaíve elég sajátos, hiszen a '80-as évek nagy német fémzenei fellendülésével bukkantak elő, végig kitartottak a stílus mellett, és hazájukban akkor sikerült még népszerűbbé válniuk a következő évtizedben, amikor a hozzájuk hasonló heavy metal csapatoknak nem volt túl sok esélyük a fejlődésre. Peavy Wagner és mindenkori társai ugyanakkor n...

Hányszor van az, hogy hallgatnál valami újat? Keresed azt a hangot, azt a hangzást, azt a refrént, ami beléd bújt tinédzserkorodban, de már karcosra játszottad a cédéidet (vö. bakelit lemezeidet), néha már a Livin' On A Prayer varázsa is belesimul a vasárnapi ebédbe, és gondolkodsz a talányon, miszerint képtelenség, hogy nincs négy-öt olyan krapek ...