Bakos Attila, a Taranis név mögött önállóan alkotó énekes/zenész a honi underground egyik jól őrzött titka, aki az ezredforduló táján egy szűk évtizedre teljesen kivonult a zenei szférából, és csak az utóbbi években kezdtünk újra hírt kapni róla. Bár 1998-99-ben saját jogon már két csatornán (Woodland Choir, Taranis) keresztül is hírt adott magáról...

Azt hiszem, hogy most már hivatalosan is kijelenthetjük: a Stephen King gyermekeket gyilkolászó, szörnyeteg zenebohócától nevét kölcsönző Pennywise a punk rock legnagyobb túlélője. Túlélték, hogy a kilencvenes évek közepén a Green Day/Offspring hatalmas sikereinek hatására hirtelenjében ők is divatossá váltak, és azt is, hogy néhány évvel később, a...

A világegyetem összes sokkolásra építő előadójához hasonlóan hosszabb távon Marilyn Manson is elég alaposan megnehezítette a saját dolgát, hiszen elég nehéz lett volna később gombot varrni arra, amit a Portrait Of An American Family – Smells Like Children – Antichrist Superstar hármassal letett az asztalra. Nyilván már akkoriban is tisztában volt v...

Akinek nem volt elég a tavalyi őrület, amit David Vincenték az Illud Divinum Insanus képében az arcunkba löktek, annak máris itt egy dupla lemezes remix gyűjtemény, amely ha lehet, még távolabb fogja magától taszítani a már eddig is fanyalgó rajongókat. Mielőtt azonban halálrádot kiáltanánk (újra) a zenekarra, érdemes emlékezni, hogy a Morbid Angel t...

Amióta Johnny Hedlundék 2002-ben, újratöltött elemekkel visszatértek a viking hadiösvényre, kétéves rotációban, menetrendszerűen gyártják a minőségi halálfémet, a csapat pedig előszeretettel hangsúlyozza is a tradíciók fontosságát, mind a folyamatosság, mind a mondanivaló tekintetében. Szóval az Unleashed megbízható csapat, és most, tizenegyedszerr...

Nagy volt a riadalom, amikor kiderült, hogy Lars Eikind basszenimöl és a Before The Dawn útjai különválnak. Némi tanácstalanság és fejvakarás kezdődött, hogy mit is akar Tuomas Saukkonen csinálni, lesz-e dallamos pacsirta a zenekarban, vagy zingerünk egyedül marad röfögő hörgéseivel a gótikus-melodikus deathnóólban? Utóbbi következett be, s rögtön ...

Szép magyar szóval coming outolok egy ízeset: a magam részéről annak idején, tizenévesen kevésbé hallgattam az akkor jól menő hazai heavy metal bandákat, az Omen jelentette a kivételt. Több oka is volt ennek: egyrészt a Nagyfi Laciék által felvállalt poweresebb zenei irány mindig is közel állt hozzám, de bizonyára az is közrejátszott, hogy Horváth ...

A Ministry visszatért! Abból a szempontból mindenképp, hogy Al Jourgensen három évvel a The Last Sucker lemezt követő búcsúzás után aktivizálta a bandát, kiadott egy lemezt, sőt, még koncertek is lesznek, többek között a Szigeten is játszanak majd. Azt viszont, hogy ez a reunion a banda legendás múltjának visszatértét is jelenti-e egyben, mindenki ...

Őszintén szólva egyfelől nagyon vártam, másfelől viszont eléggé fáztam ettől a lemeztől, hiszen két nagy kedvencem bevallottan kísérletezős, s a hallgatókat megosztó kollaborációjáról van szó. Az előzetes nyilatkozatok jelentős mértékben növelték aggodalmamat, hiszen a két öntörvényű zenész eleve védekező pozícióba helyezkedett, s nem rejtette véka...

Bármennyire is leszokik az ember a szuperlatívuszokról egy bizonyos kor után, és kezd eltolódni az értékítélete az objektivitás irányába, az Accept visszatérése kapcsán egyszerűen nem lehet mellőzni bizonyos nagy szavakat. A Blood Of The Nations ugyanis nemcsak 2010 legerősebb lemeze volt tradicionális metal fronton, de a metal történelem legütősebb ...

Amint azt már a legutóbbi, két évvel ezelőtti Promise And Terror kapcsán is leírtam, nem tartom magam Blaze Bayley notórius ellenségének. Alkalmatlan ember volt az alkalmatlan helyen, az alkalmatlan időben, amiről azonban leginkább kiválasztói tehettek (elsősorban az S. H. monogramú betonfejű basszusgitáros és az R. S. monogramú menedzser), nem pedig...

A grunge utáni korszak sok hagyományos hard rock iránti rajongót késztetett arra, hogy újabb hatásokat keressen, ha már imádott hajbandájuk a sárgaföldben végezte. Az évek múltán azoknak, akik nem akarták, hogy saját CD-játszójuk is megutálja őket, olyan csapatok lemezeit kellett keresniük, amelyek tartalommal is meg tudták tölteni a borongósabb, d...

Mikor 1994-ben a Cynic feloszlott, sokan megdöbbentek, hiszen épp az előző évben adták ki a Focus t, amely a jazzes ihletésű technikás death metal egyik meghatározó lemezének számít, s amellyel az addigi demós korszakát élő banda végre kitörhetett, s komolyabb fellépéseknek is eleget tehetett. A feloszlás persze inkább csak képletesen értendő, hiszen...