Íme, itt van az új Meshuggah album, hallgassa hát mindenki, aki szereti metalban a szokatlant, az úttörőt, meg azt, ha valaki saját korlátai között mozog évek óta. Na igen, a Meshuggah mára műfajteremtő zenekarrá vált – nem szeretném sokáig borzolni a T. Olvasók idegeit a djent stílusmegjelöléssel –, mert ugye a matekmetal, extrém metal skatulyát már egy ideje kinőtték a svéd fiatalemberek. Azon meg teljesen felesleges morfondírozni, hogy miért nem vágnak bele valami szokatlanabba, és Jens Kidman miért nem képes többre a végtelenül monoton és hosszú távon lélekölő, hideg üvöltözésnél. A hetedik lemez tájékára talán feltűnhetett már mindenkinek, hogy a Meshuggah-nál jó ideje minden a ritmusra épül, és nyoma sincs a korai lemezeken hallható dalszerűbb szerzeményeknek. Bizonyos szemszögből nézve azt is mondhatjuk, hogy akkor még bátrabban fogalmaztak.
