Két és fél éve emlékeztünk meg a mohácsi I Told U első EP-jéről, A nívóról, amelynek 2015 első felében jött ki a folytatása Ellenméreg címmel. Mi pedig természetesen megcsúsztunk az ismertetésével, de most pótoljuk a mulasztást, ami már csak azért sem esik nehezünkre, mert a zenekar kifejezetten érdekes versenyző a hazai színtéren.
Közeleg az évvége, így ideje letudni a restanciáinkat, amelyeket persze az olvasók is elég szorgalmasan – és teljesen jogosan – a képünkbe szoktak dörgölni a kommentekben. Ezek közé tartozik a hazai Salvus új lemeze is, amely még év elején jött ki, mégis csak most jutottam el odáig, hogy megemlékezzek róla. De végső soron jobb később, mint soha... ...
Több mint negyvenévnyi bluesos lazulás után Billy Gibbons, a ZZ Top méteres szakálláról ismert gitáros-énekese elérkezettnek látta az időt, hogy végre előrukkoljon élete első szólólemezével, amely komoly meglepetéseket tartogat azon elvetemült zizisek számára, akik a mindig laza Gibbonstól szólóban is azt a szőröstökű, önmagát cseppet sem komolyan ...
Kifejezetten érdekes helyzetben debütált a Whitesnake-ben Joel Hoekstra, aki kétségkívül kiváló gitáros, de szerzőként már csak az anyag jellegéből fakadóan sem kaphatott teret a The Purple Album on, és Ritchie Blackmore témáit nyomatva nyilván gitárosi munkásságáról is megoszlanak a vélemények, hiszen sokkal modernebb, amerikaibb stílusban játszik, ...
Amikor tavaly ősszel kijött a Lynch Mob Sun Red Sun című, hogy is mondjam, ismert dalok segítségével nagylemez-hosszúságúra duzzasztott EP-je, már tudni lehetett, hogy 2015-ben egy vadiúj szerzeményekkel teli koronggal rukkol majd elő George Lynch és Oni Logan párosa. Ideje is volt ennek, hiszen a Smoke And Mirrors testvérek között is hat éve jelent me...
Fred Astaire táncol egy világháborús csatamezőn. Ez a kép látható a Killing Joke nevű, londoni illetőségű zenekar debütáló albumához kiadott első single, a Wardance borítóján. És ennél a képnél jobban soha senki nem tudta megfogalmazni, hogy mi is a Gyilkos Tréfa lényege. Az Apokalipszis tánczenéje, bohéman szökdécselő, arcunkra fagyott vigyorú hal...
Sokat vitázunk a kollégákkal azon, hogy mennyit kell érnie egy lemeznek, illetve mennyi idő után lehet róla érdemi ítéletet mondani. Én a mai, klikkgenerálós világban sem gondolom úgy, hogy – bármilyen fontosak és előre hozzáférhetőek legyenek is – friss albumokról mindenképp a megjelenés után három nappal már kész cikket kellene kitenni. Mindannyi...
Jó ideje tartja magát a mondás a zenei biznisz berkeiben, miszerint egyedül Adele szükséges ahhoz, hogy az iparág pozitív mérleggel zárja az üzleti évet. Bármennyire is tréfásan hangzik, a rohamosan hanyatló eladások korában valóban így áll a helyzet. Amikor a brit énekesnő előrukkol valamivel, a fizikai hanghordozókkal foglalkozó kereskedők gyerek...
Tulajdonképpen sok egyebet most sem tudok hozzáfűzni ahhoz, amit hónapokkal ezelőtt leírtam a Stone Sour három részben érkező feldolgozásalbumának első fejezetéről. A Straight Outta Burbankre összességében ugyanaz áll, mint a Meanwhile In Burbank re: Corey Taylorék a világon semmi extrát nem tettek hozzá a kiválogatott dalokhoz, viszont javarészt kif...
Sean Peck kedvelői igencsak el vannak eresztve mostanában, hiszen rövid idő alatt három cucc is napvilágra került, amelyen a kopasz sikolygép rekeszti le a csillagokat az égről. Arról a kooperációról, melyben a Mercyful Fate legendás gitárosaival állt össze, nemrégiben mi is megemlékeztünk , ezen kívül azonban egy másik projektje, az ex-Manowar tagok...
2013 év végén igencsak izmos koronggal tette fel a pontot a 2011-es visszatérésre a Skycladből ismert Graeme English és Steve Ramsey eredeti bandája, a NWOBHM kultcsapat Satan. A Life Sentence mai napig nagy kedvencem, így nem csoda, hogy az újabb sátáni dalcsokrot is fokozott érdeklődéssel vártam. Ha a jobboldali kis táblázatban szereplő pontszámra ...
Nagyon vártam ezt a lemezt, amely ugyan már októberben megjelent, de ahogy a nyacki progrockerek eddigi kiadványaira is szinte mindig megérte több időt szentelni, úgy az új dalokkal való ismerkedés is eltartott egy darabig. Annak ellenére, hogy itt már egyetlen szó sem esik az előzményekben megismert The Amory Wars sci-fi sztoriról, a végeredmény t...
Biztos sokaknál ki fogom most húzni a gyufát ezzel a mondattal, de akkor is vállalom: Magyarországon a hard rock zene igen nagy szarban van. A '70-es évek második és a '80-as évek első felében szinte egyeduralkodóként a rockzene hazai trónusán üldögélő műfaj „régi nagy" előadói menthetetlenül megfáradtak: sokan már megszűntek közülük, néhány még ma...
A korrektre, de nem túl acélosra sikeredett The Beauty Of Destruction után Howard Jones és Francesco Artusato kamarazenekara máris kipottyantotta magából a következő terméket. A They Bleed Red kapcsán még mindig ugyanarról van szó, mint az első album idején, miszerint itt a Killswitch „cukorbetegség" miatt távozni kényszerült ex-zingerének új bandájá...
A NWOBHM egykori alapcsapatai közül ma kétségtelenül a Saxon pörög a legnagyobb fordulatszámon, hiszen esetükben természetes, hogy a folyamatos turnézás mellett kétévente új stúdiólemezt is kiadnak, ami kortársaikra finoman szólva sem jellemző. Egyrészt tehát a hívek örülhetnek, hiszen kedvenc csapatuk folyamatosan és egyenletesen működik, másrészr...
Mivel igazából az utolsó Danzig-lemez, a 2010-es Deth Red Sabaoth volt hosszú-hosszú idő óta az első Glenn Anzalone anyag, amit – minden hiányossága ellenére is – egyöntetű lelkesedéssel fogadott a kritika és az utóbbi években jócskán megcsappant rajongói had, sokan gondoltuk úgy, hogy a Sötétség Fejedelme addig fogja ütni a vasat, amíg meleg. Ebbe a...
Biztos akadtak olyanok, akinek a fejében előzetesen kérdőjelesnek tűnt ez a lemez, hiszen a Hanoi Rocks egykori frontembere mellett ezúttal nem állt olyan nagynevű gitáros/dalszerző az anyag elkészítése közben, mint Ginger a Sensory Overdrive -nál vagy Dregen a Horns And Halos nál. Michael Monroe ugyanakkor garantáltan senkinek sem fog csalódást okozni...
Bevallom, kicsit hülyén érzem magam, ugyanis az új Shinedownról szinte mindenütt rosszakat olvasok: nagyon elnyálasodtak, teljesen átmentek rádiórockba (miért, korábban talán death metalt játszottak? – kérdem erre én), totál jellegtelenné váltak, satöbbi-satöbbi, de ehhez képest nekem kifejezetten tetszik a Threat To Survival. Sőt, hogy őszinte leg...
Néhány nap múlva ismét Budapesten játszik a Skindred, a hazánkat is elérő legfrissebb körút apropóját pedig az adja, hogy október végén megjelent a walesi ötösfogat hatodik nagylemeze, a Volume.
Vannak olyan zenekarok – és ezúttal maradjunk csak a magyar Ugaron - amelyeket jó, ha tizenkét (dühös) ember ismer, holott Napnál is világosabb, hogy az általuk művelt muzsika nívója miatt ennek kábé százszorosát érdemelnék. Hogy mi okozza ezt az alulértékeltséget? Bizonyára nagymértékben tehető felelőssé maga a vidéki lét, kisebb fokban talán a sz...
Egy évvel második EP-jüket követően újfent támadásba lendült a hallójáratok és a rekeszizmok ellen hazánk legfrankóbb psychobilly/hardcore swing zenekara, a Gutting Revue (oké-oké, készséggel elismerem, túl sok hardcore swing bandát nem is ismerek). Ami úgy néz ki, egyben az utolsó dalcsokor is lesz a bemutatkozó album előtt, mivel a levelükhöz mel...
A Gama Bombra bő fél évtizeddel ezelőtt, a Tales From The Grave In Space lemez kapcsán figyeltem fel. Az északír thrash-horda ugyanis húzott anno egy merészet, és annak ellenére a teljes lemezanyagot ingyenesen tette közzé az interneten, hogy rendelkeztek kiadóval, illetve valamivel később fizikai formátumban is kiadták a cuccot. Amellett, hogy már c...
Chris Cornell legutóbbi szólólemeze a Scream volt, amiről hat év távlatából sem változott a véleményem: a Soundgarden énekese valami furcsa okból belement egy teljesen értelmetlen, ostoba és hiteltelen váltásba, aminek ráadásul nem is sikerült túl meggyőzőre az eredménye. A 2009-es lemez kezdeti nagy lelkesedés utáni hatalmas listás zuhanása azt is e...
Érdekes dolog ez a Stryperrel: nagyon becsültem őket amiatt, hogy a most már több mint tíz évvel ezelőtti reunion óta maximális sebességre kapcsoltak, és az elején csakis a saját útjukat voltak hajlandóak járni. Mind a Reborn , mind a Murder By Pride sokkal merészebb alkotások voltak, mint amit a – stílusosan szólva – bigottságukról híres hajmetal-rajo...
Azt már eddig is tudtuk, hogy a texasi The Sword tökösség terén nem szorul különösebb segítségre, ám legújabb lemezüknél azt is megmutatják, mivel jár, ha muzikális férfiasságukat merész mozdulatokkal elkezdik kicsit másképp használni, mint addig. Az eredményre persze mindenki másként fog reagálni: lesz, akit úgy arcon csap majd a banda megváltozot...
Michael Denner és Hank Shermann aligha szorul külön bemutatásra ezen az oldalon, de ha esetleg mégis: a Mercyful Fate legendás gitárduójáról beszélünk, akik az 1983-as Melissa és az 1984-es Don't Break The Oath lemezeken lefektetett alapokkal igen nagy mértékben járultak hozzá a heavy metal fejlődéséhez. Nyugodtan elmondhatjuk: hiába nem lett soha szél...
Nem fogalmaznék olyan durván, hogy a Def Leppard megszívatta a rajongótábort az előzetesen kitolt két dallal, pláne annak fényében nem, hogy Joe Elliotték egyetlen szóval sem ígértek retrós, Pyromania – Hysteria – Adrenalize vonalú lemezt. Ugyanakkor nyilván ők is pontosan tudják, hogy a tábor nagyrésze ezt várja tőlük, és nekik bizony garantáltan felm...
Facebook
Twitter