Négy évvel ezelőtt szinte a semmiből bukkant fel a brit TesseracT, hogy debütáló lemeze az ősrobbanás erejével taglózzon le. A One-t máig az évtized egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartom, amelyre ostobaság bármiféle jelzőt is alkalmazni, annyira egyedi világú az az anyag. Szerencsére rajtam kívül még sokan mások is hasonlóan vélekedtek, s hamarosan a jövő reménységei között kezdték el emlegetni a bandát. Nem sokkal a One megjelenését követően azonban váratlanul kiszállt a formációból a TesseracT-hangzás talán legfontosabb eleme, az énekes Daniel Tompkins. Ezzel kezdetét is vette a mikrofon mögötti népvándorlás, mígnem végül a tékozló fiú visszatért, hogy harmadik albumukat ismét vele készítsék el régi-új társai.




























