Amikor a szigetországi Big Big Train friss anyaggal jelentkezik, kizárt, hogy a fanatikus progrock-rajongók ne legyenek előre libabőrösek az örömteli hír hallatán. Aki eddig is figyelemmel kísérte munkásságukat, bizonyára megfigyelte már, hogy ennél a zenekarnál nemigen tapasztalhattunk eddig csalódásokat és mélypontokat. A kezdetek óta minőségi mu...

Egy ideje egyesek már fanyalognak a három gitár – ének – dob – basszus felállással a stílusokat (black metal, stoner, klasszikus heavy metal, punk rock) bátran – és tegyük hozzá: tudatosan, egyszersmind okosan – vegyítő, elképesztő intezitású koncerteket adó norvég Kvelertak kapcsán. A 2013-ban megjelent, Meir című második anyaguk kapcsán már sok hel...

Nem hiszem, hogy sokat kellene magyaráznom, kicsoda Mark Tremonti, és milyen szólólemezeket készített a Creed meg az Alter Bridge mellett. Mivel az Alter Bridge-nek talán a legnagyobb rajongója vagyok a stábon belül, természetesen Tremonti szólólemezeit is nagyon vártam az elmúlt években. Ádámunkkal ellentétben baromira szerettem az első Tremonti-al...

Méltósággal öregedni. Több helyen is olvastam, hogy a Red Hot Chili Peppers mostanság éppen ezzel foglalatoskodik. De mégis, mi a jó francot jelent ez a sokat emlegetett „méltósággal öregedés"? Az én értelmezésemben valami olyasmit, hogy akárhányszáz éves is vagy, lelkileg megmaradsz fiatalnak, és legalább legbelül, ahol senki sem lát, kitartasz az...

Hosszú évtizedek óta mondogatják, hogy a rockzenében nincs új a nap alatt: minden riffet és dallamot eljátszottak, minden hangot lefogtak és minden dalt megírtak már a műfaj megszületése óta. Bár van benne némi igazság, ezen álláspont egyértelműen túlzó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy időről időre felbukkannak olyan csapatok, amelyek hangzá...

Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna: egy Göteborghoz tartozó parányi sziget, Hönö kikötőjében bóklászva, az egyik jellegzetesen puritán raktárépületben leledző ócskásnál kincset érő, ritkaságszámba menő bakelitek és kazetták gyűjteményébe botlottam. Köztük volt a Treat Dreamhunter albuma is, amit két nappal később az egyik Göteborg-menti outlet...

A Dark Funeraltól senki sem veheti el azt a dicsőséget, hogy ott volt a skandináv black metal (az úgynevezett második hullám) alapköveinek lerakásakor, a The Secrets Of The Black Arts album képében pedig a maguk klasszikusával is hozzájárultak az akkori kép teljességéhez. A Marduk mellett a Lord Ahriman művésznéven tevékenykedő Mikael Svanberg gitá...

1 vagy 10. E két pontszám híven tükrözi, milyen elvárásaim voltak az új Gojira-lemezzel kapcsolatosan. Egyik kedvenc csapatom a L' Enfant Sauvage -on megmutatta, hogy technikás extrém metal ide vagy oda, nem hajlandók pályájukat egyetlen stílusra korlátozni, filozófiájukat tekintve inkább állnak közelebb a fiatal, de rugalmas facsemetéhez, mintsem az...

Olyan elsöprő thrash-gránáttal indul az új Death Angel, hogy az ember jóformán levegőt sem kap: a The Moth gyakorlatilag mindent egyesít magában, amitől olyannyira szeretni lehet ezt a zenekart. Akikre ma már nem annyira áll a régi meghatározás, miszerint „filippínó unokatesók zenekara", hiszen az alapfelállást ma már csak Mark Osegueda énekes és R...

Jorn Landéről mindig is tudni lehetett, hogy szereti a feldolgozásokat, a sorlemezein is rendre elejtett egy-egy régi örökzöldet, de csinált már fullos albumokat is átiratokból, hiszen 2007-ben ott volt az Unlocking The Past , majd három évvel később a sokat kárhoztatott Dio című gyűjtemény. A Heavy Rock Radio tehát nem mindenféle előzmény nélkül potty...

Claus Lessmann, Michael Voss, Francis Buchholz, Robby Boebel, Alex Kruse – mondanak valamit ezek a nevek? Ha melodikus rockban utazol, három gyakorlatilag biztosan, de kis rásegítéssel a másik kettő sem lesz ismeretlen, hiszen a műfaj veteránjairól beszélünk. Igaz, ezek az arcok nem a Sunset Stripen kezdték az ipart, hanem kicsit közelebb, teuton f...

Ismét itt a zenekar, amelyik nem önmaga jogán híres, hanem alapvetően azért, mert egy olyan híres ember dobol benne, aki valaha még híresebb volt, hiszen a világ egyik leghíresebb metalzenekarában játszott, ráadásul a világ egyik leghíresebb metalgitárosának híres testvére. Mindezt ezúttal nem azzal a kendőzetlen keserűséggel írom, mint tettem egyko...

Doom metal, feltétel nélküli Black Sabbath/Ozzy-imádat és Chritus, azaz Christian Linderson (ex-Saint Vitus, Count Raven, Terra Firma). A kulcsszavak tehát most is ugyanazok, mint nemrég a Lord Vicar esetében, ezúttal azonban mások a társak és kissé eltérő a muzsika is – bár ez utóbbi azért erősen relatív, pláne, hogy a Vicar legutóbbi lemezén pont i...