Mindig jókat mulatok a barikádokra hágó true metal warriorok fölényes, lenéző mosollyal elmorzsolt megjegyzésein a popzenéről , illetőleg alapvetően bármiről, ami nem metal, főleg, amikor ezek az arcok olyan zenekarokat kezdenek el isteníteni a következő mondatban, mint a Sabaton, a Nightwish vagy jelen állatorvosi lovunk, az Amaranthe. Maradjunk ann...

Négy éve egy napon csak úgy unottan kószáltam a neten, amikor megakadt a szemem egy lemezborítón: sárgás-vöröses háttér előtt egy vérszomjas tigris acsarog támadásra készen, mögötte valamiféle bizarr aknára emlékeztető óriási koponya lebeg, aminek szemgödreiből lángnyelvek csapnak elő. A festmény elsőre az elborult, LSD-be áztatott '70-es éveket id...

Nick Cave – mióta csak az eszét tudja – csatározik a Halállal. Voltak neki más erős ellenfelei is, szép számmal, például a drogok, Isten, vagy éppen saját maga, de a legkomolyabb összetűzései mindig az öreg Kaszással estek meg. Most pedig a Halál azt mondta, hogy jól van, Nicholas, akkor most elveszek valamit, amit igazán szeretsz, és megnézzük, ut...

A kiválóan sikerült, tavalyi Vulcan Death Grip EP után kifejezetten vártam ezt a lemezt, de időközben azért történt egy elég komoly változás a Hot Beaver soraiban: Lőcsei Bence énekes helyére Makács Zoltán került. Az ilyesmi minden esetben necces, pláne, hogy Bence nemcsak marha jól tolta a minialbumon, de a színpadon is rejlett benne valami teljesen...

A Metallica kamualbuma apropóján poénkodtam a derült égből villámcsapással, erre tessék, az A7X tényleg meglépte minden reklámszakember rémálmát, és a direkt elterelésből decemberre beharangozott új albumot hirtelen már október végén, minden előzetes hókuszpókusz nélkül a boltokba küldte. A The Stage címet kapott kiadvány okozott is felhördülést, a h...

Tulajdonképpen könnyű dolgom van az új Crowbarral, a New Orleans-i szupernehézsúlyúak esetében ugyanis elég régen nem került ocsú a búza közé , ha egyáltalán előfordult náluk ilyen. Így utólag talán a 2000-es Equilibrium volt az utolsó, kicsit formátlanabbra, nem annyira egységesen erősre sikeredett lemezük, de még azon is szerepelt öt-hat elképesztően...

Bár nagyon szeretem a Testamentet, esetükben sosem várom annyira epekedve egy-egy új nagylemez megjelenését, mint mondjuk a Death Angelnél. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a kifejezetten ingadozó minőségű koncertek mellett a nagy visszatérésként beharangozott The Formation Of Damnation től sem estem hanyatt anno. A négy évvel ezelőtti Dark Roots...

Igencsak megmosolyogtató látni, hogy 2016-ban a Korn név hallatán a netes közegben még mindig azon megy a vita, vajon melyik skatulyába is lehetne belegyömöszölni a bandát. Egyesek képtelenek elszakadni a múlttól, és még mindig a rég porrá hamvadt nu metal koporsóját ráncigálják elő, hogy abba temessék el újfent egykori kedvencüket, mások megengedő...

Két év telt el a nagyszerű Popular Problems album óta, Leonard betöltötte a nyolcvankettőt is, és az új lemez címadójának refrénjében csupán annyit állít: „I'm ready, My Lord" . Különösen szívszorító ezt tőle hallani akkor, amikor amúgy is egészségi állapotának megrendüléséről érkeznek a hírek, a kiadvány matt fekete designja pedig még rá is játszik er...

Megmondom őszintén, nem könnyű egy olyan legendás énekes legújabb munkájáról bármit is írni, mint amilyen Geoff Tate, hiszen a Queensryche legutolsó tökéletesnek nevezhető lemeze, a Promised Land óta – néhány jobban sikerült pillanattól eltekintve – semmi kiemelkedőt nem mutatott fel a frontember. Én már a lassan húsz esztendeje megjelent, Hear In Th...

Igencsak borongósra vette a figurát ötödik nagylemezén a norvég doomster/stoner bagázs. A nyitó, hat és fél perces Black Unicorn olyan súllyal és morózus sötétséggel dübörög elő a hangfalakból, amire egy Sahg-lemez közepe táján számítanánk inkább. A választás nem is véletlen, a teljes albumot jellemző komorságot már a roppant lényegretörő borító is...

A Neurosis is a kivételes státuszú csapatok sorát gyarapítja a színtéren, amiért mindent meg is tettek az elmúlt három évtized során. Ugyanakkor – mint minden hasonló korú zenekar – Scott Kellyék is beléptek abba a körbe, amelynek tagjainál már gyakorlatilag kötelező régenjobbvoltozás követi egy-egy újabb anyag megjelenését, és néha egészen véglete...

A Mystic Prophecy egy német, pontosabban Bad Grönenbach-i zenekar, leginkább pedig arról híresek, hogy az ezredforduló tájékán négy éven keresztül náluk játszott az a Gus G., aki először a Firewind révén, majd pedig Ozzy jelenleg is regnáló gitárosaként tett szert egyre komolyabb reputációra és hírnévre. Gus játéka az első három lemezen hallható, a...