Éreztem némi zavart az erőben, amikor Matt Heafy az új album első bevezetőjére kihozott címadó nóta kapcsán arról beszélt, hogy a dalt már régen írták, nem is erre az albumra, hanem a Shogun ra készült, másfelől ez teljesen más lesz, mint a régebbi anyagok, és akinek ez nem tetszik, az hallgasson régebbi albumokat. Merthogy a Trivium mindig is azt cs...

A retrorock-bandáknak megvan az az ördögi trükkje, hogy úgy ébresztenek szívfájdító nosztalgiát egy letűnt korszak iránt, hogy jó eséllyel sem a zenészeknek, sem pedig a hallgatónak nem volt még csak esélye sem saját bőrén megtapasztalni annak a kornak a zenéjét, belélegezni a levegőjét. Úgy vágyakozunk vissza valami után, hogy igazából soha nem is...

Az, hogy az embernek nagy általánosságban mára már herótja van a „szupergruppoktól", nem jelenti azt, hogy nem készülnek színvonalas, értékes, sőt, kiemelkedően jó produkciók ebben a mezőnyben. Más kérdés, hogy meddig érdemes húzni a dolgot, hiszen mind a Kill Devil Hill, mind az Adrenaline Mob, de még a Black Country Communion esetében sem sikerül...

Mint Magyarországon olyan sokan, én is 2001-ben, az Annihilator / Nevermore páros népligeti előzenekaraként találkoztam először igazán mélyrehatóan a Soilworkkel, és egyből meg is vettek kilóra a koncerttel meg az akkori A Predator's Portrait lemezzel. A lelkesedésem a következő három album idején is töretlen maradt Björn Stridékkel kapcsolatosan. Pe...

A Hollywood Vampires egy olyan, rockzenészekből álló ivó-egyesület volt, amelynek valószínűleg bárki szívesen lett volna a tagja, aki valaha is rocksztár akart lenni. Ebbe a bizonyos, '70-es évek-beli önképzőkörbe olyan figurák tartoztak, mint Alice Cooper (elnök), Keith Moon (alelnök), John Lennon, Marc Bolan, Ringo Starr vagy Keith Emerson, hogy ...

Nekem nincsenek gitárhőseim. Nem azért mondom el ezt, mintha David Gilmour valaha is ebben a visszatetsző pózban akart volna tetszelegni, de egy (valójában több) komplett generáció számára mégis ő lett a progresszív/pszichedelikus rockzene máig megközelíthetetlen gitárhőse. Mindeközben én mégis a Hangot és a Dalszerzőt tiszteltem és tisztelem ma is...

Ha úgy kezdeném ezt a lemezismertetőt, hogy „Finnország méltán legnépszerűbb melodic death metal -enekarának egyáltalán nincs könnyű dolga...", sokakban könnyen felvetődhetne a kérdés: akkor mégis miért folytatják, miért adnak még ki mindig lemezeket? Mi készteti Alexi Laihót arra, hogy folyamatosan írja az új dalokat? Ha már egyszer az általuk kép...

Szögezzük le: papíron általában jól hangzik, ha a rockszíntér nevesebb arcai összeborulnak egy dal, vagy akár egy lemez erejéig, még akkor is, ha manapság minden második bokorban szupergroupba tömörülnek a megélhetési zenészek. Hogy aztán a stúdióban, dalszerzés közben, netán élőben (ha egyáltalán megéri a kezdeményezés a turnét) mennyire áll össze...

Mondhatnám, hogy különösebben fel sem tűnt, de ettől még tény: szinte napra pontosan három évvel ezelőtt jelentkezett legutóbb teljes értékű sorlemezzel kishazánk annyit áldott/átkozott popikonja. Persze a köztes időszakban is számos kiadványt gyűjthetett be az úri közönség, amelyek közül jelentőségét tekintve a tavaly, Igazán címmel kihozott EP emel...

Eltelt két év, menetrendszerűen érkezik a Satriani-gyors, azaz az újabb sorlemez a Mester műhelyéből. Nehéz tizenöt ennyire erős, de azért az utóbbi évtizedben meglehetősen homogén lemez után újat mondani, hiszen aki eddig is követte és szerette Joe barátunk munkásságát, az pontosan tudja, mire számítson úgy a dalok karakterét, mint minőségét tekin...

Dave Padden tizenegy évig volt az Annihilator énekese (később gitárosa is), amely időszak alatt öt lemez született, ezen teljesítményével pedig abszolút csúcstartó a „kibírtam Jeff Waters mellett" versenyben, ráadásul rekordját vélhetően nem is fogja már megdönteni senki. Én viszont elmondhatatlanul boldog voltam, mikor idén év elején megérkezett a...

2013-ban a finn Beastmilk kisebb földindulást okozott Climax elnevezésű lemezével, amelyen  az alapvetően dark/gótnak nevezhető hangulatmuzsika és a keményebben megdörrenő, punkos kosszal bíró zenék olyan életveszélyes elegyét játszotta, hogy sokan a kissé semmitmondó post-punk címkét ragasztották a csapat hátára, és egyaránt rajongott értük a s...

Tomi Joutsen tíz évvel ezelőtti leigazolásával igazi vérfrissítést hajtott végre az Amorphis: népszerűségük is megmaradt, és zeneileg is sikerült úgy fejlődniük, amitől nem ment fejjel a falnak sem a régi rajongóbázis, sem pedig az újonnan érkezett generáció. A szigorú tekintetű, szuggesztív és nem utolsósorban bődületesen nagy hanggal megáldott fr...