Csak azért sem fogom századszorra is leírni, hogy honnan lehet és kell ismerni a Magma Rise tagjait, legyen elég annyi, hogy hazánk igazán szőrös(tökű) veterán doomsterei újra megjelentek a páston, hogy ezúttal egy EP szűkebbre szabott keretei közepette vágják a képünkbe, szerintük hogyan is kell játszani az ős-sabbathista doomot. A False Flag Oper...

Blot, Ilt, Taut, vagyis Blood, Fire, Death. Hagyd el a termet, ha erről a három szóról nem azonnal a Bathoryra asszociálsz. Az Ereb Altor sem tett másként, friss anyaguk nem akar más/több lenni egy szimpla főhajtásnál az ötven éve született (és immár tizenkét éve halott) Quorthon felé. Hallottunk már ilyet bőségesen, hol jobb, hol rosszabb minőségb...

A Redemptionnel valami miatt viszonylag későn, úgy nagyjából a Snowfall On Judgement Day környékén haverkodtam össze, ellenben azóta töretlennek nevezhető a barátságunk. Mint tudvalevő, a kaliforniai progresszív metalosokat az ág is húzza: nem elég, hogy a zenekarvezető Nick Van Dyk 2008 óta küzd a vérrák egy ritka fajtájával, most még Bernie Versail...

Kurt Cobain már több mint két évtizede halott, a Nirvana életműről pedig a létező összes bőrt lehúztak az elmúlt években. Azonban úgy tűnik, még mindig van mit előhúzni a tarsolyból. Az persze már más lapra tartozik, hogy az adott produktumot érdemes-e piacra dobni, hozzáad-e valamit a '90-es évek talán legmeghatározóbb rockzenekarának életművéhez,...

A német Obscura bizonyos értelemben a Cynic kései szellemi utódjának is tekinthető. A 2002-ben alapított csapat gyakorlatilag ugyanazt a sűrűn szőtt, jazzes beütésű, komplex death metalt műveli, mint amit annak idején Paul Masvidal és Sean Reinert behozott a köztudatba. A keleties futamok és az effektelt vokál szintúgy felbukkannak a germánoknál, u...

Piggy már több mint egy évtizede elment, a Voivod pedig még mindig létezik, ennél jobb igazolás pedig aligha kell az Away és Snake által vezetett kanadai kult-csapatnak. Ráadásul esetükben még sosem hallottam senkit fanyalogni amiatt, hogy emblematikus gitárosuk halála miatt nem oszlottak fel, ahogy abban is biztos vagyok, hogy Blacky ismételt távo...

Néhány hete örvendeztem itt L.G. Petrovék örömbandája, a Firespawn kapcsán. Írtam valami olyasmit akkor, mennyire érződik a felszabadultság, a megfelelési kényszer hiánya az egész albumon, s az, hogy mindenki fenékig nyalja a bödönt, úgy élvezi a béklyók nélküli zenélés örömeit. Nem kellett sokat várni, hogy Petrov ismét felbukkanjon, és ezúttal az E...

Érdekes irányt vett új lemezén a finn thrasher Lost Society. Nem mintha váltásról lenne szó, de a még mindig röhejesen fiatal srácok egyértelművé tették: hosszabb távon bizony jóval többre áhítoznak a huszonöt-harminc évvel ezelőtti klisék amúgy rendkívül energikus és hiteles felmelegítésénél. Kifejezetten tetszett a banda előző két lemeze, a 2013-...

Az Elefánt név természetesen Molnár Györgyöt, az Omega szólógitárosát takarja, akinek ez a második önálló lemeze egy 1989-es produkciót leszámítva. Azt nyilván csak ő tudja, miért kellett annak idején is annyit várni az első önálló megnyilvánulásra, illetve miért követte hasonló tempóban azt a lemezt ez a második, de talán lényegtelen is, az a font...

Alig három éve, hogy a Szenvedés Temploma, ez a felkelő nap országában található félelmetes és undorító hely ismételten áldozataira zárta rettenetes kapuit, és akkor olybá tűnt, meglehet, hogy örökre. A sátáni szentélyt vezető basszusgitáros-főpapot, Tatsu Mikamit akkortájt valamennyi pokolbéli tettestársa magára hagyta, talán éppen azért, hogy egy...

Teljesen egyértelmű, hogy ugyan felállásváltozások az utóbbi években is akadtak a Prongban, a csapat jó köröket fut az elmúlt időszakban. Nem akarok megint belemenni, micsoda csalódást okozott számomra az újjáalakulás utáni első két anyaggal Tommy Victor és mindenkori kiszolgálószemélyzete, meg abba sem, mennyire érthetetlen mindez a későbbiek fény...

Mégis mire asszociálhat az egyszeri rajongó, ha kedvencei Az Anvil az Anvil címmel hozzák ki friss nagylemezüket? Nyilvánvalóan arra, hogy egyfajta karrierösszegző, definitív anyag készült a trió műhelyben, és tulajdonképpen mindez igaz is. Persze egy olyan csapat esetében, akik lassan negyven éve tartó karrierjük során sikeresen kerülték el a műfa...

Mortiis különös fazon, akinek mindenkor megvoltak a saját játékszabályai arra, hogy önmagát és aktuális zenéjét meghatározza. Aki annyi év után is onnan közelít, hogy itt az Emperor alapító basszusgitárosát halljuk, azt érhetik még komoly meglepetések, máskülönben eléggé kiszámítható, hogy mi várható a 21. században a névadó frontember köré felnőtt...